Majdnem egy évtizede, az akkortájt felfutó fantasy-hullám
meglovaglásaként mozikba került az „Arany iránytű” című film. Néhányak szerint
a műfaj középszerű alkotása, míg másoknak a könyv elolvasásához is kedvet
csinált. Ez annyira ízlés kérdése, hogy beleszólni alighanem a botorságok egyike
lenne. Szerintem olyan film, amit pár évente talán érdemes megnézni, de nem
erőltetném senkire.
Az biztos, hogy az alternatív világok ötletét nem ez a
film dobta be a köztudatba, és még az esetleges információ-átszivárgások teóriáját
sem. Legfeljebb annyiban más a hasonló ötletektől az, ami ebben a filmben
megjelenik, hogy itt a „por” az, ami ezt hordozza. A por, ami a film magyar szövegében „daimón”
névre keresztelt, a lelket hordozó és állat képében megjelenő lényeken át jut
az emberekbe. S ezeknek a daimón-oknak az ötlete kétségtelenül szimpatikussá
teheti a filmet, illetve az annak alapjául szolgáló könyvtrilógiát Philip Pullman tollából. Például az
állatbarátoknak is. Mert aligha kétséges: némelyik állatban több az emberség,
mint a két lábon mászkáló csupasz majmokban. De meg is akadhatnánk ezen a
néven, mert igencsak hasonlónak hangzik a démonhoz (az angol hivatkozások daemonnak is írják). Amely igen pejoratív,
illetve sötét tartalmat hordoz mostanság. Akkor is, ha annak idején inkább csak
a testté manifesztálódott éteri erőt jelentette.
A filmben ezek a lények, mint írtam, állati alakban
jelennek meg, és sok szempontból az általuk képviselt ember jellemének tükrei.
De a szoros kötelék miatt nem is élhet egyik a másik nélkül. Nem véletlen tehát,
hogy a tudományos fantasztikus irodalomban különben többször felbukkanó „lélektelenítés”
ötlete a filmben az említett kapcsolat elvágásaként jelenik meg. A még kialakulatlan
alakkal, azaz rugalmas személyiséggel rendelkező gyermekeken kísérletezve ki a
módszert. A daimónok elválasztására, a gyermekek agymosással szembeni fogékonyságának
ezzel elérhető növelésére. Végső soron a szabad akarat megtörésére. Olyan
gyermekeken alkalmazva a módszert, akiket elrabolnak szüleiktől. A filmben
jobbára giptusok gyermekein. Mely csoportban nem nehéz felfedezni a
hasonlóságot a cigánysággal. Így, noha a film alapvetően fantasy-filmnek
tekinthető, azért nem kell nagy belemagyarázás, hogy az embereken kísérletező
lágerorvostannal is felfedezzünk némi párhuzamot.
Van azonban egy sokkal markánsabb üzenete is a filmnek.
Ez a Magisztrátus képzete. Mely egy, a világot kézben tartani, a gondolatokat
megszabni akaró szervezet. Amely az egész lélektelenítési művelet mögött is ott
áll. Biztosítva az ideológiai infrastruktúrát ahhoz. Ahogy a tudomány
befolyásolásának igényéhez, és a más világok felé nyitható kapuk hatalmi
felhasználásához. Annak érdekében, hogy minden világban az általuk jóváhagyott
szellemi esztergapad működjön. Így, miközben a daimónok az embert kísérő
lélekhordozók, a Magisztrátus igazán démoni hatalomként jelenik meg a filmben.
Jó érzékkel úgy rajzolva meg az intézményesített hatalmi tébolyt, hogy nem utal
nyíltan egyik egyházra, vallási szervezetre sem. Sokkal inkább a vak
fundamentalizmus általános gúnyrajza.
Talán ezért is meglepő, hogy annak idején egyetlen
egyházi szervezet szólított fel emiatt bojkottra. Az amerikai illetőségű Katolikus Liga (Catholic
League), amelynek hangulatkeltése talán hozzájárult a film mérsékelt
sikeréhez is. De azt mindenképpen demonstrálta, hogy az igazi fanatikusoknak
nem kell közvetlen célzás. Igen alaposan beleöltöztek abba az ingbe, amelyet a
fundamentalisták számára varrt a film. Tulajdonképpen az említett bojkott akár
egyfajta önvallomással ért fel. Jelezve: a fundamentalizmus, a szellemi cenzúra
igénye nem egy-egy vallás kiváltsága.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése