2016. június 8., szerda

Arany iránytű: újra nézve

Majdnem egy évtizede, az akkortájt felfutó fantasy-hullám meglovaglásaként mozikba került az „Arany iránytű” című film. Néhányak szerint a műfaj középszerű alkotása, míg másoknak a könyv elolvasásához is kedvet csinált. Ez annyira ízlés kérdése, hogy beleszólni alighanem a botorságok egyike lenne. Szerintem olyan film, amit pár évente talán érdemes megnézni, de nem erőltetném senkire.

Az biztos, hogy az alternatív világok ötletét nem ez a film dobta be a köztudatba, és még az esetleges információ-átszivárgások teóriáját sem. Legfeljebb annyiban más a hasonló ötletektől az, ami ebben a filmben megjelenik, hogy itt a „por” az, ami ezt hordozza. A por, ami a film magyar szövegében „daimón” névre keresztelt, a lelket hordozó és állat képében megjelenő lényeken át jut az emberekbe. S ezeknek a daimón-oknak az ötlete kétségtelenül szimpatikussá teheti a filmet, illetve az annak alapjául szolgáló könyvtrilógiát Philip Pullman tollából. Például az állatbarátoknak is. Mert aligha kétséges: némelyik állatban több az emberség, mint a két lábon mászkáló csupasz majmokban. De meg is akadhatnánk ezen a néven, mert igencsak hasonlónak hangzik a démonhoz (az angol hivatkozások daemonnak is írják). Amely igen pejoratív, illetve sötét tartalmat hordoz mostanság. Akkor is, ha annak idején inkább csak a testté manifesztálódott éteri erőt jelentette.

A filmben ezek a lények, mint írtam, állati alakban jelennek meg, és sok szempontból az általuk képviselt ember jellemének tükrei. De a szoros kötelék miatt nem is élhet egyik a másik nélkül. Nem véletlen tehát, hogy a tudományos fantasztikus irodalomban különben többször felbukkanó „lélektelenítés” ötlete a filmben az említett kapcsolat elvágásaként jelenik meg. A még kialakulatlan alakkal, azaz rugalmas személyiséggel rendelkező gyermekeken kísérletezve ki a módszert. A daimónok elválasztására, a gyermekek agymosással szembeni fogékonyságának ezzel elérhető növelésére. Végső soron a szabad akarat megtörésére. Olyan gyermekeken alkalmazva a módszert, akiket elrabolnak szüleiktől. A filmben jobbára giptusok gyermekein. Mely csoportban nem nehéz felfedezni a hasonlóságot a cigánysággal. Így, noha a film alapvetően fantasy-filmnek tekinthető, azért nem kell nagy belemagyarázás, hogy az embereken kísérletező lágerorvostannal is felfedezzünk némi párhuzamot.

Van azonban egy sokkal markánsabb üzenete is a filmnek. Ez a Magisztrátus képzete. Mely egy, a világot kézben tartani, a gondolatokat megszabni akaró szervezet. Amely az egész lélektelenítési művelet mögött is ott áll. Biztosítva az ideológiai infrastruktúrát ahhoz. Ahogy a tudomány befolyásolásának igényéhez, és a más világok felé nyitható kapuk hatalmi felhasználásához. Annak érdekében, hogy minden világban az általuk jóváhagyott szellemi esztergapad működjön. Így, miközben a daimónok az embert kísérő lélekhordozók, a Magisztrátus igazán démoni hatalomként jelenik meg a filmben. Jó érzékkel úgy rajzolva meg az intézményesített hatalmi tébolyt, hogy nem utal nyíltan egyik egyházra, vallási szervezetre sem. Sokkal inkább a vak fundamentalizmus általános gúnyrajza.

Talán ezért is meglepő, hogy annak idején egyetlen egyházi szervezet szólított fel emiatt bojkottra. Az amerikai illetőségű Katolikus Liga (Catholic League), amelynek hangulatkeltése talán hozzájárult a film mérsékelt sikeréhez is. De azt mindenképpen demonstrálta, hogy az igazi fanatikusoknak nem kell közvetlen célzás. Igen alaposan beleöltöztek abba az ingbe, amelyet a fundamentalisták számára varrt a film. Tulajdonképpen az említett bojkott akár egyfajta önvallomással ért fel. Jelezve: a fundamentalizmus, a szellemi cenzúra igénye nem egy-egy vallás kiváltsága.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook