2016. június 30., csütörtök

Piedone elment

Pár napja valószínűleg sokakat szinte sokkolt a hír, hogy a szinte mindenki által Bud Spencer-ként ismert Carlo Pedersoli búcsút mondott a földi létsíknak. A legdemokratikusabb élet-intézmény képviselője alighanem egy erős kézfogással köszönthette a filmeken annyi mindenkit legyőző sztárt. Aki már akkor eredményes életet tudhatott magáénak, amikor mai rajongói talán meg sem születtek.

Igaz, nem elsősorban filmszínészként, hanem a vízi sportok képviselőjeként. De hazánkban szinte biztosan a filmekről ismerik jobban. A magam részéről ezt biztosan állíthatom, mert „ismeretségünk” a „Piedone, a zsaru” című filmmel kezdődött. Akkor, amikor az, majd folytatásai bekerültek hazánkba az 1970-es évek közepétől. S talán nem is véletlen, hogy ma középkorú generáció számára Bud Spencer sokkal inkább a nápolyi, drog-kergető, zsarut képviseli. Az erős, de jó embert, aki a hatalmas pofonok ellenére a jó ügy harcosa. Az, aki akár el is képes nézni a kis stiklik felett, ha eközben ember tud maradni. Piedone tehát jött, pofozkodott, és győzött. Még akkor is, ha a későbbi pályafutása során nem ezek a filmek képviselték a többséget.

Nem véletlen, hogy a halála nyomán született megemlékezések többsége a spagetti-westernek ismert szereplőjeként emlegeti. Tekintettel arra, hogy valódi western-történetek, vagy egyfajta városi „westernek” sorát forgatta le. Igen sok filmben a nála egy tízessel ifjabb, Terence Hill-lel alkotva sztár-párost a vásznon. S azok a filmek is jók. Azoknak, akik a műfajt kedvelik, még nagyon sokáig fogják az önfeledt kikapcsolódást szolgálni. De ez valószínűleg így is van rendjén. Az emberek megszületnek, meghalnak. Igazi nyomukat azonban a róluk alkotott kép, az általuk alkotott világ kisugárzása őrzi még sokáig. Meg persze az ezek nyomát is őrző emlékezett. Az első általuk megformált, és látott szereplő, illetve személyiség. Amelyhez nem egyszer forr hozzá nem csak a kép, hanem a hang is.

Nem egy esetben a szinkron-hang is. Bud Spencer esetében a hazai népszerűségnek szinte biztosan sokat használt, hogy olyan színészek hangján szólalt meg, mint Kránitz Lajos, vagy Bujtor István. De ezt, immár hármasban, odafent is megbeszélhetik.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook