2016. június 6., hétfő

Trappolás a Jobbik-Jobbik koalíciók felé

A Jobbik a paramilitáns csoportokkal parolázó szélsőjobbról a felszínes szemlélődő számára közép felé tart. Az is nyilvánvalónak tűnik, hogy ehhez olykor személyi áldozatokat kell hoznia. Legalább a felszínen. S legalább ideiglenesen. Legalább addig, amíg a demokratikus öndefiníciót hajtogató szervezetek néznek, mint nyúl a reflektorfénybe.

A legutóbbi ilyen jobbikos húzásnak Novák Előd lett az áldozata. Vona Gábor alighanem felmérte, hogy rasszista felhangokkal kapcsolatba hozható politikus, akinek még egy cigány újszülött kapcsán sem jutott más eszébe, nem megfelelő arc a kampányplakátokon. Nem azért, mert a szélsőjobbról nem vonzana szavazatokat, hanem azért, mert nem vonzana eleget. Annyit biztosan nem, amennyit ellökne a szavazók középmezőnyéből. Így a Fidesz jobbszárnyáról lemorzsolódó szavazók köreiből. Azok közül, akik annak idején talán a MIÉP-re, vagy az onnan Fideszbe landolt politikusokra szavaztak. Márpedig az elég valószínűnek látszik, hogy Vona legalább annyira meg akarja szorítani Orbánt a választásokon, hogy koalíciós kényszert harcoljon ki. Mert azt aligha valószínű, hogy a retorikájában a szélsőségesek felé is gesztusokat gyakorló Fidesz nagykoalícióban gondolkodna a szélsőjobb ellen.

Ugyanakkor, ha egy párt elindul a centrum felé. A néppártosodáshoz pedig egy kicsit kevésbé bakancs-csattogós és nem annyira fekete-barnamintás függönyt kellhet maga köré vonni. Így, azonban, a saját szélsőségesei elkezdhetnek útba lenni a pártvezetés ezen törekvései közepette. Minél inkább közép felé tart, annál jobban. Az első lépések megtételekor, 2013-ban például azon Kisgergely András ellen foglalt állást a Jobbik akkori vezetésem, aki 2010-ben még a Jobbik színeiben lett az ózdi képviselőtestület tagja. S akit mégsem elsősorban emiatt, hanem a Magyar Hajnal Párt megalakulása okán érdemes megemlíteni. Alkalmasint az volt a kommunikációs ütközőpontok egyike, hogy a Jobbik, úgymond, magára hagyta a Vona által korábban pártolt gárdát. Akkor, 2013-ban nagy volt a csattogás az MHP körül. majd az szép csendben leült. A Jobbikot érintő „nagy leleplezések” elmaradtak, és Vona folytathatta a középre-nyomulást.

Amelynek következő hullámában a Bertha Szilvia lépett ki hivatalosan is a pártból. Aki a saját bejelentése alapján egy évnél hosszabb szellemi inkubációs időt követően döntött a kilépés és az alternatív pártalakítás mellett. Célját akként fogalmazta meg, hogy keresztényszociális párttá alakítsa az „Értünk, Értetek Mozgalom" nevű szervezetet. Most eltekintenék annak feszegetésétől, hogy ugyan kiért az „értetek”, illetve mennyiben megélhetési politika az „értünk”? Az ATV honlapján is megjelent mondandó alapján azonban egyfajta radikalizmust kíván megvalósítani. Ami nagyon hasonló gondolat ahhoz, hogy a KDNP-t nagyon langyos posványnak látó, a kereszténységet a vallási radikalizmus szemüvegeként használó támogatók lehalászása is lehet egyfajta célkitűzés. Gyakorlatilag az egykori jobbikosok hatókörébe terelve a jelenlegi kormánypártban csalódottakat. Meghagyva Vona számára a lehetőséget, hogy formálisan ne legyen a radikálisokkal kapcsolatba hozható.

Az említett sodor-mintázatot követve nem lenne túl meglepő, ha Novák Előd is hamarosan pártot alakítana. Egybegyűjtve, és megszervezve, azokat, akik a néppártosodó Jobbik szempontjából nem elég „cukik”. Amely vonulatba az is beleférne, hogy a kedves neje is lemondjon, természetesen puszta szolidaritásból, a parlamentben viselt funkcióiról. Bár valószínűleg van az a pénz, amiért D. D. nem is annyira szolidáris talán. De ezt majd csak megoldják családilag. Miközben, amennyiben Novák Pártot alakít, akkor a 2018-as választásokon több olyan párt is halászhat mandátumot, amely a Jobbik köpenyéből bújt elő. Még egy olyan forgatókönyv is életbe léphet, hogy helyileg visszaépül a 2010-es állapothoz közeli mandátumszerzési rendszer. Annyi módosulással, hogy formálisan a Jobbik állít majd jelöltet, de az időközben szatellit-pártokká alakult mini-Jobbikok támogatásával. Megszorítva a Fideszt is.

S felértékelve az elvesztegetett, illetve elveszített időt mindenki másnak. A Jobbikkal folytatott vitákat ugyanis sokszor úgy aposztrofálják a demokratikus öndefiníciót hajtogató szervezetek, hogy ezeken kívánják porrá cáfolni a szélsőség felől most éppen középre tekergő párt érvkészletét. Ez azonban, az ellenzék anti-remeklésének köszönhetően még várat magára. Évek óta.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook