2015. szeptember 18., péntek

Demagógisztáni napló: A nyalonc-tapsonc-torzonborz conteo-trió

A magyarországi történések krízispillanataiban, miközben egyre inkább haladunk a körbeérő vasfüggönnyel keretezett rendkívüli állapot-bejelentés felé, vannak a kormányzati kommunikációnak nehezen elmúló kaján pillanatai. Ahogy az a folyamat is, ahogy valamelyik nyalonccal megszondáztatnak egy témát, mielőtt a hatalom nehéztüzérsége kezdené a fülbelövést.

Nem piercinget alkalmazva, hanem jelmondatokat, szlogeneket, idoelogisztikus lózungokat és demagóg féligazságokat. De azért jellemző módon tükrözve Orbán Viktor felelősségpánikos világát. Azt, amelyik a nyílt, és kockázatos kijelentéseket a következmények egyenes gerincű vállalásával nagy ívben elkerüli. Ahogy ott, amikor Orbán Viktornak a maga szavaiért kell helyt állnia, akkor azonnal jönnek a sehova sem vezető, önmagukra is hurkot kötő, és legfeljebb a már ismert, alapvetően antidemokratikus normarendszert hirdető mondattöredékek. Amelyek mozaikja még így is lehet leleplező, de alapvetően verítékszagúak. Még akkor is, ha a sorok közül némi vérszag szivárog elő. Ahogy, a kiszivárgások alapján, a miniszterelnök legutóbbi „kötsei beszéde” kapcsán is.

Az igazi bája nem is az ott elhangzottaknak van, hanem azoknak a fellépéseknek, amit a nyalonc, a tapsonc, és a torzonborz adott elő ezt követően. Nevezetesen annak kapcsán, ahogy az összeesküvés-elméletek kommunikációs színvonalát beemelték a hivatalos, napi kormányzati mondanivalók közé. A nyitányt kétségtelenül az Orbán Viktor nyomdokain csúszó csigák szintjén mozgó, az annak idején a tömegvérengzést laza kis idegenrendészeti mellékhatásnak értékelő Szakály Sándort megközelítő géniusz, Schmidt Mária adta elő. Bemelegítve a legfrissebb kommunikációba a „valakik az egész menekültkérdést direkt ellenünk szervezték” szemléletét. Ráhúzva, búgva az orbáni frázisok egyik legrégebbikét a menekültkérdésre is. Azt, amelyiket nagyjából az „óvónéni, mindenki engem bánt” mondattal lehetne összefoglalni.

Azt sem lehet vitatni, hogy a töprengések szintjén sokszor sok helyen lehet olvasni olyan fejtegetéseket, amelyek felvetik a menekültválság nagypolitikai gyökerének, illetve kihasználásának lehetőségét. Magam is írtam ilyesmiket. Azonban a teljes menekült-tömegre, általánosítva ráhúzni ezt a sablont elég merész, és nem kevésbé idiotisztikusnak tűnő kísérlet. Nagyjából annak felel meg, mintha az ultrák magyar állampolgárságának elismerésével a teljes magyar lakosságra kiterjeszthetnénk azt a minősítést, hogy „agresszív, utcai rasszista csőcselék”. S mert kiterjesztettük a magyar lakosságra, ezért nyilvánvaló, hogy az ultrák irányítását is a minden folyamatok királya, Orbán Viktor látja el.

Természetesen Schmidt Mária kijelentéscsokrát még akkor is lehetne izoláltan kezelni, ha nem feledkeznénk meg a korábbi szerepléseiről. Azonban alig telt el egy kis idő, amikor már a kormányzat hivatalos tapsolójától, Kovács Zoltán szóvivőtől lehetett hasonló kijelentéseket hallani. Gyakorlatilag felmondva az említett leckét azzal, hogy: „Előre megfontolt, tudatos támadás érte szerdán a röszkei közúti átkelőnél Magyarországot”. Amivel különben, akkor még a menekült-krízis esetén is lehetne részlegesen egyet érteni, ha a forgatókönyvet lapozgató vezető személyében Orbán Viktort értené. A szóvivő azonban valami lebegtetett szellemet gondoltat a szervező eszme helyére. Alighanem azért, hogy tetszőleges olyan erőt oda lehessen képzeltetni a kormányzattal tapsoló viszonyban levő hívekkel, amit csak akarnak. Arabokat, perzsákat, svédeket, mandarinokat, négereket, zsidókat, amerikaiakat, vagy akárkit. Összeesküvés-elmélet kívánság szerint.

De talán még ezt is el lehetne valahogy távolítani a kormányzattól. Kicsit nehezen, de talán menne. Ám amikor megjelenik a színen Szijjártó Péter, akkor már teljesen világos, hogy az ő szava az orbáni isten, azaz Orbán Viktor szava. Az, amit a vezér nem mer elsőnek elővezetni, hanem kellenek az előemésztők. Azért is, hogy hivatkozhasson Schmidt Mária tudományos pályafutására az azt nem ismerő, de a tekintély mítoszát még tisztelő híveknek. S persze a „nép szavára”. Meg a külügyminiszterére. Az ő személyes kis miniszterkéjére. Péterkéjére. Aki szintén a kívánság szerinti szervező erőt tartja ideálisnak a kommunikációjában. Olyasmiket emlegetve, ami alapján azt ugyan nem tudja, hogy ki irányítja a folyamatokat, de valaki biztos. Világos? Hát persze, hogy az. A hangok is megsúgták nekik.

De addig is, amíg a hangok el nem jutnak a konkrétumokig, lehet lebegtetni a világ magyarellenes összeesküvésének képzetét. Anélkül, hogy érdemi, és nem izomagyú választ adnának a tényleges kérdésekre.

Hogy hová tűnt eközben Orbán Viktor? Valószínűleg most próbálja kitalálni, hogy melyik háttérhatalom felvillantása állíthatja mellé a szélsőjobb legnagyobb szegmensét. Talán még vacillál a zsidók, az arabok, az iszlám hitre tért zsidók, illetve kikeresztelkedett muszlimok között. Ja, és a bankárok. A cigány-lapot már kihúzta máshoz a pakliban. Azt most nem játszhatja meg. Szóval, a miniszterelnök feje is főhet rendesen.


Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook