2015. szeptember 21., hétfő

Szóljon hang(zat)osan az éljen!

Pthirus pubis
Forrás: skincarebylouisa.com
Egyes jelek szerint kedves betegnek ma megint rohama volt a Parlamentben. Amnéziás rohama. Már megint úgy emlékszik, hogy megváltotta a világot. Jézus előtt. Isten még kicsit kapaszkodik ugyan a bokájában, de ő a Nagy Orbán Viktor már letudta. Istent. Az ördög nevében. Az eszéért cserébe hatalmat kapott. Az eredménye az esztelen hatalomgyakorlás.

Ami az amnéziás rohamot illeti, az a jelenleg aktuális stressz-hatásoknak megfelelően a menekültüggyel kapcsolatos. Azt a kijelentését, hogy egy lendületből megdicsérte a civileket a munkájukért, majd kiemelte a kormány által, a segélyszervezeteknek adott adományokat, sokan úgy értették, hogy a civileket emlegette, mint anyagilag támogatott csoportot. Ezt a menekülteket valóban támogató civilek támogatásával csak abban az esetben lehetne összekeverni, ha valami szereptévesztéses téveszmecsokrot tételeznénk fel a mi kedves vezetőnk, Pannónia géniusza esetében. (Áldassék az Isten. és az ő első magyar prófétája). A szereptévesztés ebben az esetben az lenne, ha Orbán Viktorról feltételeznénk, hogy azt hiszi: mindenki valamely civil szerveződés tagja, aki nem hord egyenruhát. Kiegészítve azzal, hogy amennyiben egy egyenruhát nem viselő figurának kormányzati pénzt juttatnak, akkor az a civil szervezetek megsegítése. Így, amikor arról lehetett mindenfelől hallani, hogy a civil szervezetek támogatták a menekülteket, el is érkezett lehetne a rövidre zárt megvilágosodás. A kormányzat ez esetben, Orbán Viktor belső álomvilágában úgy lépett volna fel, hogy támogatta a menekülteket istápoló szervezeteket. (A civilek képviselői vastapssal éltetik az ő megmentőjüket).

De az utóbbi téveszméket mégsem tételezhetjük fel a mi kedves vezetőnkről. (Áldassék az ő fényessége). Akinek különben sem puha az orra, és bikkfa sem nő belőle, tehát nem hazudhat. Amit mondott, azt kérem szépen, úgy kell érteni. A civilek nagyon dicséretes dolgot műveltek, mert támogatták a menekülteket. Súlyos kötelezettséget, és nem kevés költséget vállalva át a kormányzattól. Mely utóbbiakat sokkal fontosabb dolgokra csoportosíthatott át Magyarország megmentője. (Fényesedjen felette a kvarclámpa). Ilyen sokkalfontosabbanszükséges ügy a kerítésépítés. Ezt sötét szobában bekötött szemmel is világosan beláthatja bárki, akinek szeme van a látásra. Már csak azért is, mert világosan bebizonyította, hogy fontos lépés a közmunkásokat a munkába visszavezető, valamint a katonaságot a munkához odavezető programban. Tehát mind a munka-dandárok, mind a közmunkások igazi segélyszervezeteket tudhatnak maguk mögött. Amikor tehát Orbán Viktor (tapsot kérünk balról), megtámogatja a kerítésépítést, akkor tulajdonképpen segélyszervezeteket támogat.

Hogy ez így nem teljesen igaz? Tegye fel a kezét, aki ellenzi. Na! Tegye csak fel! Mind a kettőt! Azért, hogy jobban lássuk. Aztán el is indulhatnak lassan, négyes sorokban. Kimérten, ütemre. Látják? Ahogy ott elől az a fiatal kopasz ember inti az ütemet a géppisztollyal. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Aki egyszerre lép az sem. Viszont megúszhatja az esti tornát. Csákánnyal. Nagy kegy az kérem ebben a kis országban, ahol minden munkáskézre szüksége van a mi kedves vezetőnknek (Fényessége, mint a nap). Csak ne tessék kérem dobogni olyan hangosan, mert a végén felébred ott a Parlamenti padsorokban. Pedig milyen szép álma volt. Még az ellenzék is vele szavazott.

De csitt! Mi hallik? Hát tényleg? Hát tényleg megszavazták? Nem? Dehogynem! Hisz mondják, az MSZP kicsit morgott, és aztán tartózkodott. Jaajjj! Ezek a deli szép legények, és leányok. Csak nem hoztak szégyent a Pannon géniusz, I. Feltsúthy Orbán Viktor nagyságos vezénylő tábornok elvtárs úr, liberálkirályságára. (Hogy dagadjanak kerekre a szíriuszi ősapák pocakjai). Tartózkodtak ezek a szépségek. Igazáén kár is lett volna, ha ellene szavaznak a honvédség békeidős háborús mozgósításának. Ez a tartózkodás nagyon szép, nagyon helyénvaló. Nem szavaztak nyíltan mellette, amivel végképp gyanút kelthettek volna, de majdnem. Kicsit majd morognak ugyan azok, esetleg ugyanazok, akiknek már a választás szinte lezsírozott elvesztése is gyanús volt, de az a kis morgás belefér. Meg különben is. kell az. A demokrácia miatt ugyebár. Legalább a látszatja meglegyen meg. Ott lent, alább. Az éjjeli szekrény alján.  A pirulák között. Mielőtt az éppen aktuális Jézus ideér. Aki a második sorban fekszik a szomszéd kórteremben. Ahol még dívik olykor az, hogy egyesek ellenállnak. A beöntésnek. Talán még a spenótnak is. De az már nem olyan biztos. A biztos az, aki kikíséri azt, akinek nem tetszik valami. A kórterem elé. Ahol már várják. A vonatok. Amikkel el lehet érni a csatlakozást. A kerítéshez. Tölteléknek. A kisrendőrök mellé.

Meg a másik biztos kormányzati pont az az ellenzék önjelölt vezérpártja. Pedig volt kis felhajtás ezzel a Tóbiás-gyerekkel az elején. Hogy majd nem lesz méltó utóda a Fidesz által olyannyira megkedvelt polcelebnek. Még talán képes összeveszni Schifferrel és Szigetvárival is. De most már tudjuk, hogy nem. Ad kicsit a formának, aztán még véletlenül sem megy szembe a nép nagy vezérével. Aki a parlamentben is megmondta. Ő támogatja a menekülteket támogatókat. (Vastaps, és lábdobogás, spontán örömkönnyek.)

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook