Orbánia Kasszandrái nevében: Orbán morálisan áruló

MTI Fotó: Ujvári Sándor

A menekültekkel kapcsolatos új időszámítás első komolyabb összecsapása is megtörtént 2015. szeptember 16-án, amikor a felheccelt menekültek nekirohantak a kapuinak, illetve a rendőröknek. Azon lehet vitatkozni, és fognak is sokat, hogy ki kezdte és ki provokált kit a konkrét esetben. De az esetre számítani lehetett.

Amikor megrohamozták a sebtében felállított délvidéki őzcsapda kapuját, akkor tulajdonképpen alig történt más, mint az, ami szinte előre látható volt. Az Orbán-kormány, és annak vezetője akár egy szigorúan eltervezett forgatókönyv mentén is eljuthatott oda, ami a déli határszakaszon, Horgos térségében bekövetkezett. Annyira, hogy legutóbb a rendőr-utánpótlás nagy dérrel-dúrral beharangozott levezénylésekor is szóltam a veszélyről. S ehhez nem kellett előre látni a jövőbe. Nem kellett a bölcsek köve. Pusztán az előjelek nagy része ebbe az irányba mutatott. Az ugyanis világos volt, hogy a feltorlódó menekültek emberileg egyre jobban belefáradnak a packázásba. Mert mi másként lehetne értékelni azt, amit az Orbán-kormány vezette taktikai hadtest elkövetetett.

Orbán Viktor maga nyilatkozott arról, hogy nem akar Magyarországon menekülteket látni. De mert a távoli háborús, illetve feszültségektől terhes térségek eseményeire vajmi ráhatása van, arra is lehetett számítani, hogy a menekültek márpedig jönni fognak. Akkor is különböző irányokból érkeznek majd. Azt sem lehet mondani, hogy Orbán Viktort, szegényt, meglepte ez a jelenség. Ugyanis már januárban sem volt friss téma, hogy Pannónia bölcse az uniós bevándorlás-politikát kritizálja. Meghirdetve az el és bezárkózást, a magyar skanzen kialakítását. Érdemes megemlékezni ismét a hónapról: 2015. januárja. Ha tehát a magyar kormány valóban elé akart volna menni a kialakuló krízisnek, akkor több hónapos felkészüléssel alapozhatta volna meg a menekültek fogadásának humánus infrastruktúráját. Fogadóállomások kialakításával, tolmácsok alkalmazásával, a humánum minimumát kielégítő tranzit-területek kijelölésével. De leginkább olyan diplomáciai lépésekkel, amelyek nagyszámú menekült érkezése esetén puffert jelenthettek volna az országnak.

Mit tett a kormányzat? Konzultációt hirdettek. Az időpont 2015. áprilisa, amikor pénzt nem sajnálva kezdték meg a lakosság megdolgozását. Olyan kérdésekkel bombázva meg a postaládákat, amelyek a gyűlöleten kívül csak egyről tanúskodtak. Arról, hogy minden egy igen alapos kommunikációs taktika részeként zajlik. A kérdések ugyanis megragadnak még azok fejében is, akik különben a menekültek, az idegenek merev elutasítását elítélik. Ahogy a régi, a „ne gondolj a fehér elefántra”, típusú trükk esetén. Látszólag még nincs szó erőszakos „térítésről”. Csak langyosodik a helyzet. De a köztudat formálása már beindul. A célcsoport, ahogy a majdan, júniusban, kikerülő plakátok esetében sem, egyáltalán nem a külföldről érkezők. Hacsak nem a határon túl élő magyarok. A magyar nyelvű kampányok esetében a cél mindig is a hazai lakosság megdolgozása.

S miközben bőszen zajlik az idegengyűlölet gerjesztése, és hónapok óta számítani lehet a menekültekre, a kormány még mindig nem tesz hatékony lépéseket az már említett irányokban. Valójában nem is tehet. Orbán Viktor ugyanis májusban kijelenti, hogy Magyarország nem kíván menekülteket befogadni, a menekültekkel érdemben foglalkozni. Márpedig akkor, amikor a centrális erőtér magja ilyeneket mond, akkor nincs az a szakapparátusban dolgozó csinovnyik, aki érdemi lépéseket tenne az ellenkező irányba. Akár csak kidolgozná egy vészforgatókönyvét annak, hogy nagy számú menekült érkezése esetére mi a teendő. Elvégre a vezér azt mondta nem lesznek menekültek, tehát nem lehetnek menekültek. S pont! A csinovnyik nem kérdez, hanem hallgat. Legfeljebb kivándorol Angliába. Követve a már ott dolgozó százezrek példáját.

Orbán Viktor tehát egyáltalán nem vétlen abban, hogy a menekültek ügyében bármit érdemben előkészíteni képes hivatalok, intézmények hónapokig tétlenségre voltak kárhoztatva. S ezzel a tétlenségre ítéléssel, a kormányfőt közvetlen vagy közvetett felelősség terheli azért a humanitárius krízisért, ami később a menekültekkel kapcsolatban kialakult. S egyáltalán nem a kormányon múlt a megtapasztaltnál nagyobb krízishelyzetek kialakulása, hanem a civil szerveződéseken, illetve az erdőpéteri kereszténységképpel szakítani képes egyházi személyiségeken. Ezúton is elismerés nekik. De térjünk vissza még a nyár derekára. Júliusra. Mert addigra világossá vált az, hogy Orbán Viktor minden hatalmi lapját az országos elszigetelődésre tette fel. Még akkor is, ha az ennek jelképévé váló kerítés nyilvánvaló szociológiai provokáció a menekültek, és nyilvánvaló politikai gesztus a szélsőjobb felé. Megalapozva azt, hogy elég legyen kivárni a provokációk, a menekültek frusztrációjának és frusztrálásának hatását.

Ami a menekültek esetében azt jelenti, hogy eszközzé váltak Orbán Viktor hatalmi játékának terepasztalán. A humanitárius krítisben kimutatható kormányzati és Orbán Viktorhoz személyesen is köthető felelősség mellett tehát a politikai felelősség sem elhanyagolható. Valamint az, hogy amennyiben katonailag eszkalálódik a folyamat, akkor a felvethető a politikai mellett a hon védelemével kapcsolatos felelősség is. Amellyel kapcsolatban megállapítható, hogy bármennyire is a hon védelmét szajkózza a komplexusoktól gyötört falusi diktátor, valójában, a január óta elherdált idő, és az elmúlt évek gyűlöletpolitikája okán, morálisan hazaárulásnak is tekinthető a kormányfői ténykedés. Ahogy morálisan Horthy is elárulta az országot, amikor a hatalmi érdekei védelmében emberek ezreit küldte a biztos halálba.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Magyarországon megakasztott menekülthullám feltorlódik, és lehetővé teszi manipulatív módon felhasználni még a továbbengedésüket is. Az a menekült-létszám, ami az osztrák vagy német közigazgatást meg sem érintené, ha folyamatosan érkezik, világosan próbára teszi a többi EU-s országot is, ha ötletszerű hullámokban érkezik. Márpedig a magyar kormányzat pontosan ezt idézte elő a vonatoztatásokkal. Egyben a menekülteket is hergelve. A partneri szerződés örve alatt Orbán Viktor kormánya hullámokban engedte rá másokra az „előhergelt” menekülteket. Ezzel óhatatlanul válságörvényeket keverve ott is, ahol esetleg nem keletkeztek volna.

Alapjában véve, Magyarország külpolitikája, Orbán Viktor menekültpolitikája tehát két mondást is teljesen lefed. Egyrészt lassan azt a problémát sem tudja kezelni, amely talán létre sem jött volna, ha normálisan, a több hónapos felkészülési lehetőséget kihasználva cselekszik. Másrészt aligha van szüksége számos Eu-s szövetségesnek ellenségre, amíg a menekültekkel is hátba szúrni kész Orbán-kormány irányítja a szövetséges Magyarországot.

S hogy nálunk rendőrök, kiskatonák is áldozatául eshetnek a hatalmi trükközések érdekében elkövetett provokációknak? Valakiket mégis csak oda kellett küldenie a vezérnek a frontra. Akiknek a megtámadása jól mutat a híveknek bemutatandó videón. Amikor indokolni kell az esetleges totális hatalomátvételt.

Andrew_s