Ki itt meghalsz...

Forrás: http://www.wellsphere.com/

A temetőkben gyakran látható felirat a „Feltámadunk”. Pécelen ezt hamarosan arra kellene változtatni, hogy „Felszámolunk”. Nem temetőt. Egyelőre. Hanem sírokat. Mint a legutóbbi hír mutatja, megindult a hatékonyságra optimalizálás egy olyan területen, ahol talán nem csak ez lehetne az egyetlen szempont. Még akkor sem, ha látszólag kevés a reklamálás. Talán ezt is pótolhatja a média.

Míg esetleg valamelyik kormánytag, vagy annak rokonságából valaki úgy nem dönt, hogy „Jajj, már megint a temetések”. A péceli eset röviden annyi, hogy a temetkezési vállalkozó szerint a halottak hűtése drága, a sírhelyet kiásni fáradtságos, a fejfa állítása pedig drága is, és fáradtságos is. Így aztán gondolt egy nagyot, és a tömegsírosítás mellett döntött. Az ásást nagyban el lehet végezni. Valamelyik útépítésről szervezve, egy kis fusi érdekében akár markológéppel is. Aztán elég egy nagy tábla a gödör tetején, és más meg is van oldva. A megspórolt területet pedig újra el lehet adni. A jól fizető kuncsaftoknak. Mármint a szociális temetésnél jobban fizető kuncsaftoknak. A péceli közgödrösítés „szenvedő alanyai” ugyanis az „Idősek Otthona” elhunytjai. Jobbára idősek, nem egy esetben demensek, rokontalanok, vagy kevés rokonnal „ellátottak”. Tehát nem azok, akik az érdekérvényesítés terén jól állnak.

Talán éppen ezért lenne fokozott a szociális felelősség velük szemben. Attól ugyanis, hogy valaki nincs az érdekérvényesítés csúcsán, attól még ember marad. Az emberség ugyanis nem kor, nem pénzügyi helyzet, és nem beosztás kérdése. A kiszolgáltatottakkal való törődés azonban megmutatja a társadalom általános szocializáltságát. Nem véletlen, hogy sokat emelt a neandervölgyi ős megítélésén az, amikor kiderült, hogy: gondozta a törzs elesettjeit, és tisztelte a halottakat. Amikor tehát a péceli vállalkozó az utóbbi megtagadása mellett döntött az anyagi haszonlesés érdekében, akkor pár millió évet fiatalodott. Szellemében. Még akkor is, ha tud írni és olvasni. Mármint abban az esetben, ha „Az Ady Endre Szociális Otthon Elhunytjai”, mint közsírfelirat a saját ötlete, és nem csak elmakogta valakinek az óhaját, akinek éppen ez jutott az eszébe. Mint igen kifejező, személyes emlékezésre módot adó felirat. Különösen annak fényében, hogy a híradás szerint az elhunytak lakhelyét egyszerűen „Idősek Otthona” –ként hívják. A kiötlött név tehát lehet, hogy tényleg csak a fantázia szülötte.

Az átrendezés okaként egyébként azt is felhozták, hogy túl sok helyet foglaltak az egyedi sírok. S persze több gondozást is igényeltek volna. Holott az önkormányzat által fizetett temetés alapesetben azért tartalmaz némi költségkeretet ennek fedezeteként is. Amikor tehát a tömegsír mellett döntött a temetkezési vállalkozó, akkor legalább jó lenne azt biztosan tudni, hogy az erre szánt keretet nem nyúlta le „okosba”. De ez nyilvánvalóan már egy másik, köztörvényes történet. Azzal a rendőrségnek van, vagy lehet dolga. Aligha befolyásolva azt a tényt, hogy az elmúlt években elhunytak sírhelyét felszámolták, és maradványaikat összeköltöztették egy tömegsírba. Holott a tömegsír, mint fogalom nem véletlenül rossz emlékű. S nem véletlenül kapcsolódik az embertelenséghez sem.

Tömegsírba szükségből, demonstrációs okokból, vagy megvetésből szoktak általában temetni. Pécelen mostanában nem volt szökőár, tehát a szükségszerűséget kizárhatjuk. Háborús helyzetről, koncentrációs táborokról sem szóltak a hírek mostanában. Így a legvalószínűbb ok, a sóherségen és „okosságon” kívül alighanem a megvetés. Megvetése annak, aki kiszolgáltatott, aki nem kapart eleget, aki öreg, aki védtelen. S bár a tömegsírképzés még nincs törvénybe iktatva, azért épülnek a diktatúra stadionjai. S bár a tömegsírképzés még nincs törvénybe iktatva, azért a megvetése annak, aki kiszolgáltatott, aki nem kapart eleget, aki öreg, aki védtelen nem péceli kuriózum. Úgyhogy lehet, hogy ma még elítélik sokan az ottani megoldást. De lehet, hogy az ottani vállalkozó csak tud valamit. Vagy egyszerűen megelőzte a korát.

Andrew_s