Érdekes gazdasági növekedésnek néz elébe a
magyar távközlési piac valamint a távközlésben is használt eszközök gyártása. A
Nokia nem is olyan régen jelentette be, hogy a komáromi gyár pályafutásának
vége, mint a botnak. A 2012-es fekete február után.
Mostanság pedig az a hír, hogy a Magyar Telekom szabadul
meg ezerhétszáz embertől. S ez alighanem csak egy szektora a gazdaságnak,
és a beszállítói láncokat is figyelembe véve, szinte csak a jéghegy csücske.
Természetesen lehetne az előbbivel, a Nokia
ügyével is foglalkozni, mivel a történet a színfalak mögött nyilván nem olyan
egyszerű. Már csak azért sem, mert nyilván nem véletlenül került a Microsoft
fennhatósága alá. Mely céggel kapcsolatban szintén röpködnek a különböző
előjelű hírek. Habár aligha kell attól tartani, hogy hamarosan csődbe menne.
Amitől még persze dönthet úgy a cég, hogy az internetes kapcsolattartás,
illetve piac, előretörésével nem feltétlenül kell egy önálló magyar irodát
fenntartania. Különösen, mert az ország tulajdonképpen azt a pozícióját is
elvesztette, hogy kelet felé EU-s hídfőállás legyen. Ahogy Eötvös Gábor
mondaná: „Van mááásik!” De ne fessük az ördögöt a Graphisoft-parki épületek
falára. Van elég munkanélküli az országban ördögfestegetés nélkül is. Bár
könnyen lehet, hogy az említett technológiai szektorból kirakottak jó eséllyel
indulnak a határon túli munkaerő-piaci versenyben is. Akkor pedig velük is
tovább kozmetikázhatják Orbanisztán statisztikáit.
Az ördögpingálások helyett tehát ragadjunk
vissza a szügyig érő dágványba, amiben a hazai gazdaság száguld. Centiről
milliméterre. S ebben a valóságban mégis csak a Magyar Telekomot érintő hír az,
ami hírszerű. Még akkor is, ha a különadók miatt talán nem is túl meglepő.
Ettől még természetesen a kirúgottaknak semmivel sem lesz jobb. Akármilyen
személyes tanácsadást, illetve tréninget ajánl fel a magát nagyvonalúnak
önfényező munkáltató. Ahogy nyugodtan „lapozhatunk” az olyan szabványrizsa
olvastán is, hogy: „A Magyar Telekom a költségcsökkentő intézkedéstől
versenyképességének javítását reméli a globális és hazai távközlési piacot
jellemző erős versenyben”. Ezek azok a semmitmondó szöveget, amit egy
sajtótájékoztató, vagy hírügynökségi közlemény megfogalmazásával megbízott
munkatársnak félálomban is ki kell tudni bocsátani. Magából. A cége nevében.
Az is a bejelentés része, hogy az
elbocsátások mintegy két évig fenyegetik, több ütemben a dolgozókat. Ebből
persze az is következik, hogy jól megfontolt érdekből tették meg ezt a bejelentést
így. A hír hallatán az, aki tud és képes váltani, elmegy még az előtt, hogy
kirúgnák. Így aztán az ezerhétszázas létszámcsökkentéshez a végső mérlegben
kevesebb felmondólevél fog tartozni. Amely tényt, mint a dolgozókért kiálló
magatartást lobogtathat a munkáltató és az érdekképviselet egyaránt. Hogy ez
átlátszó és ócska trükk? Az! Mégis alkalmazható. Azt hiszem, ezt bárki
megerősítheti, aki hasonló helyzetet átélt, vagy ismer olyanokat, akik érintettjei
voltak egy ilyen „humánus” elbocsátási expanziónak. S ezzel el is értünk a
közlemény egy másik, szintén inkább a sorok közé bépasszíntott mondandójához.
Nevezetesen az érdekképviseletekhez.
Az ember azt várná, álnaiv módon, hogy az
érdekképviseletek a dolgozók érdekeit képviselik, és amellett a végsőkig
kitartanak. Már csak azért is, mert: „Az
érdekképviseletek ugyanakkor azt közölték, hogy nem tartják reálisnak a
bejelentett létszámcsökkentés megvalósíthatóságát”. Mert a megmaradó
dolgozókat irreálisan túlterheli a rájuk szakadt többletterhelés. De
nyilvánvaló, hogy az elbocsátások ellen is fel kell lépniük. Akár az érintettek,
akár a maradók érdekében. Aki azonban azt hiszi, hogy a közlemény ezt követően
a hozzájárulás megtagadásáról, sztrájkok, bejárat-bojkottok kilátásba
helyezéséről szól, az óriási tévedésbe esik pofára. Ahogy a dolgozók is. Az
érdekképviseletek közleménye szerint: „a
megállapodás aláírását a távozó kollégák részére nyújtott juttatási csomag
indokolta”. Tehát aláírták. A kirúgandókat tehát kirúgják, és kapnak egy
spulni spárgát egy köcsög mézzel. A maradók pedig nyugodtan meggebedhetnek.
Talán az érdekképviseleti kartársak is kaptak egy spulni spárgát. S két csupor
mézet.
Amiből az egyik oldalon az következik, hogy
az érdekképviselet valójában segget csinált a szájából, és fabatkát sem ér. A
kormányzat belső rabszolga-politikájának nagyobb dicsőségére. A másik oldalon
pedig az következik ebből, hogy a munkáltatók is pontosan tisztában vannak a valós
helyzettel. Az érdekek kirakat-képviselőinek ugatására nyugodtan legyinthetnek.
A képviselet ugat, a kirúgás halad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése