2014. július 26., szombat

Nyílt levél Ph.D. -ügyben

Még emlékezhetünk arra, hogy közszereplők, vezetők életútjával kapcsolatban rendre kerültek elő a kételyek a beosztást, előmenetelt megalapozó végzettségek, szakdolgozatok, diplomák kapcsán. Többről szóltunk már korábban. Így 2013 decemberében két írást is ihletett Erdő Péter testvérének, Fülöpné dr. Erdő Mária a rektornak (Apor Vilmos Katolikus Főiskola) az esete. 


A „Rektori Trehányság-Felelősség” című írásban több olyan furcsaság megemlítésre került, melyre bizony jó lenne a mindenki számára megnyugtató válasz. Beleértve a védést megalapozó nyelvtudással kapcsolatban felmerült kételyt, illetve azt is, hogy a Ph.D.-dolgozat témájával kapcsolatban mindössze egyetlen publikációt sikerült fellelni a rektor-asszony akkor elérhető publikációs jegyzékében. Ami számos egyetemen bizony kevés lenne egy tudományos fokozathoz. Az említett cikkben idézésre került egy olyan fórumhozzászólás is, amely Fülöpné dr. Erdő Mária pedagógiai előéletét kérdőjelezi meg. 

Egy másik, szintén tavaly decemberi cikk már általánosabb kérdéseket feszegetett „Disszertáció, Szakdolgozat, Morál” címmel. Nevezetesen azt, hogy egy egyetemi témavezető milyen mértékben élhet a nála „szakdolgozó” diákok eredményeivel, munkásságával. Milyen morális elvárások lehetnek a diákok szakdolgozatainak felhasználását illetően. Ennek a cikknek a kapcsolata az előzővel ott lelhető fel, hogy amennyiben a rektor-asszony a Ph.D. témájában kifejtett munkássága valóban csak egyetlen publikációt „ért”, akkor milyen eredmények alapozzák meg a tudományos fokozatot. 

Amiért most talán érdemes volt ezt összefoglalni, az az, hogy a szerkesztőség egy nyílt levelet kapott. Nem Fülöpné dr. Erdő Máriától az esetleges válaszokkal. A levél aláírója dr. Rostás Rita. S bár a levélben nem kerül megemlítésre, a hazai viszonyokat ismerve, talán érthetően sem az intézmény, sem az érintett „Ph.D. –értekező”, a levél szövege alapján mégis az előbbi cikkekben leírtak „ugranak be”. Miközben akár esettanulmányként is érdemes elolvasni. Olvassuk hát együtt! (szerkesztői megjegyzés: a levelet „Nyílt levél melléklet nélkül.docx” néven kaptuk. A mellékletet, melyre hivatkozás olvasható a szövegben mi sem kaptuk meg)

Andrew_s
 


„A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik”    Albert Einstein
Nyílt levél Balog Zoltán, az emberi erőforrások miniszterének,
Dr. Lovász László akadémikusnak, az MTA elnökének,
Dr. Balázs Ervinnek, a MAB elnökének, Dr. Csernoch Lászlónak, az ODT elnökének
Miniszter Úr, Elnök Urak!

Az utóbbi időben tudományos életünk vezetőinek és szakpolitikusainak nyilatkozataiban gyakran szerepelt a „minőség” főnév a felsőoktatás ilyen irányba történő elmozdításával kapcsolatban. A minőségi felsőoktatás felé vezető lépések egyike, ha a felsőoktatásban dolgozó vezetők „minősége” nem megkérdőjelezhető. Ha viszont az állampolgár ennek megvalósulását próbálja követni a nyilvánosság számára hozzáférhető esetekben, elkeserítő megállapításokra kénytelen jutni. A legelkeserítőbb az, hogy nevesített személyekkel kapcsolatos szakmai-etikai kifogások az előterjesztő tisztességes szándékától függetlenül rövid időn belül átpolitizálódnak, megindul az orbánozás-gyurcsányozás és a névtelen, mocskolódó kommentelés. Véleményem szerint ehhez hozzájárul, vagy legalábbis lehetővé teszi, hogy a megszólított „hatóságok” – akik a minőségbiztosítás őrei lehetnének – a konkrét esetekhez kapcsolódóan kerülik az egyértelmű állásfoglalást, ezzel teret engedve a ki kinek a barátja célozgatások elindulásának, ami szakmai-etikai kérdésekben teljesen irreleváns.

Álljon itt példaként az általam előterjesztett szakmai-etikai kifogás.

Egyik felsőoktatási intézményünk vezetőjének szakmai önéletrajzában meglehetősen hézagos információk szerepeltek, az érintett személy nem hozta nyilvánosságra a Ph.D. értekezéshez kapcsolódó publikációs listáját, a nyelvvizsga bizonyítványokat, a külföldön szerzett fokozatának honosítási adatait. Az érintett a sajtó ilyen irányú kérdéseit egyszerűen negligálta, és semmit nem tett azért, hogy disszertációja a nyilvánosság számára hozzáférhető legyen. Mivel ezt a hozzáállást egy felsőoktatási intézmény vezetőjétől nem tartom tolerálhatónak, kértem a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) állásfoglalását az ügyben.  A MAB válaszát a nevek és pontos címek kihagyásával idézem: XY „a rektori tisztséget … tanárként tölti be, ezért neki az Nftv. előírásai szerint doktori fokozattal kell rendelkeznie. … Tudomásunk szerint a … tanári kinevezés előterjesztése során az illetékes minisztérium hivatalból vizsgálja a doktori fokozat meglétét.” (Tehát csak a meglétet vizsgálja!) Emellett hivatkozik a 2001. évi C. tv-re a honosítással kapcsolatosan, vagyis ha jól értelmezem a hatályos jogszabályok értelmében a doktorjelölt a honosítási eljárás után lenne csak jogosult a doktori cím viselésére. A 169-6/2014 ikt. számú levelét így fejezi be:  ”Tájékoztatom, hogy a MAB-nak nem feladata a felsőoktatási intézmények akkreditációja kapcsán a miniszteri hatáskörbe tartozó jogi aktusok törvényességi felülvizsgálata. A … működésével kapcsolatos jogszabálysértés vélelmezése esetén az oktatásért felelős miniszternél kezdeményezhet törvényességi ellenőrzést”.

Időközben nem kis nehézségek árán a külföldi egyetemen lemásoltattam az említett vezető (elektronikusan nem hozzáférhető)  Ph.D. dolgozatát, melyet tanulmányozva az a vélelmem alakult ki, hogy a dolgozat néhány vonatkozásban kimeríti az ODT 262/2012 (VII. 5.) határozata 2. pontjának tényállását. Ennek alapján „a doktori fokozat visszavonható, ha azt annak jogosultja úgy szerezte meg, hogy … értekezésében hamis, esetleg hamisított adatokat használt és ezzel a doktori ügyben eljáró testületet vagy személyt megtévesztette…”. Jelzést intéztem az Országos Doktori Tanács elnökéhez, és kértem az eljárás megindítását. Válaszának utolsó mondatát elég idézni: „Az Országos Doktori Tanácsnak nincs jogszabályi felhatalmazása a doktori cím használata jogosultságának elbírálására”. Vélelmemmel érdemben nem foglalkozott, a külföldön szerzett fokozatok honosításával kapcsolatban az Oktatási Hivatalhoz irányított: „a honosítási eljárásokról az adott felsőoktatási intézmények, illetve az Oktatási Hivatal vezet nyilvántartást”. Megkerestem az Oktatási Hivatalt, ahonnan egy főosztályvezető azt válaszolta, hogy ilyen nyilvántartás nincs, egyébként pedig kérdésemmel forduljak közvetlenül az érintetthez. Ezúton üzenem a főosztályvezető úrnak, hogy sem gyáva, sem elmebeteg nem vagyok: pontosan tudom, hogy az én kérdéseimre az érintett nem köteles válaszolni. Ráadásul a válaszokat nem a magam számára keresem, azok a nyilvánosságra tartoznak, ezért kérdéseimet próbálom olyan jogi személyek útján feltenni, akik felé a válaszadás nem tagadható meg. Szégyen, de egyelőre nem találtam ilyet.

Jelenleg ott tartok, hogy a MAB elnökének tanácsát megfogadva az oktatásért felelős miniszternél kezdeményezek törvényességi ellenőrzést. Őszintén megvallva eddigi tapasztalataim alapján kezdek meglehetősen szkeptikussá válni, tartok tőle, hogy a miniszter a formális jogi követelmények teljesülését vizsgálhatja, tartalmi kérdésekben nem foglalhat állást. Még talán azt is megkapom, hogy mivel a dolgozat a honosítás hiányában nem köthető egyetlen hazai egyetemhez sem, forduljak a külföldi doktori iskolához (ez egyébként folyamatban van). Tehát hogy is állunk a magyar minőségbiztosítással? A jog teljes zsákutca? Aki a tartalomról véleményt mondhat, annak nincs jogszabályi felhatalmazása, akinek pedig jogszabályi felhatalmazása van, az a tartalmat nem vizsgálja? Innen egyenes út vezethet a politikus berkekben gyakran hangoztatott felmentő mondathoz: ”törvényes, de nem etikus”. Jó lenne, ha a felsőoktatás, ami a jövő nemzedék erkölcsi értékítéletének kialakításáért (beleértve a leendő politikusokat is) felelős, nem süllyedne erre a szintre. Tisztességes célként tűzzük ki azt, hogy ami nem etikus, az nem elfogadható.

Miniszter Úr, Elnök Urak!
Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik leveleimet eddig megválaszolták, és számomra felvilágosítást adtak arról, hogy minőségbiztosítási ügyben Magyarországon kinek mi nem a hatásköre. Köszönettel fogom nyugtázni e témában várható további felvilágosításaikat is, viszont a józan ész, a szakma, az etika és a jog nevében kérem Önöket, hogy emellett konkrét és általános kérdéseimre szíveskedjenek világos és egyértelmű választ adni. Ehhez nem kerülhető meg egy objektív szakmai testület állásfoglalása: e téren eddigi próbálkozásaim kudarcot vallottak, ezért kérem Miniszter Urat és a többi címzettet, segítsenek megtalálni azt a minőségbiztosításért felelős jogi személyt, aki kézbe veszi az említett művet és arról szakmai véleményt ad. Mivel az alábbi kérdéseimre adott válaszok iránymutatóak lehetnek a felsőoktatás jövőjének tekintetében is, kérem Miniszter Urat, hogy innentől tekintse levelemet a 2013. évi CLXV. törvény értelmében közérdekű bejelentésnek:

  1. Úgy tűnik számomra, hogy vagy a jogalkalmazás sérül, vagy joghézag van, ha nincs olyan hivatal, amelyik a külföldön szerzett és honosított fokozatokról nyilvántartást vezet, tehát kérdésem, hogy amennyiben a 2001-es jogszabály értelmében honosítani kell a külföldön szerzett fokozatot, akkor hol vezetnek erről „bárki számára hozzáférhető” nyilvántartást?
  2. Melyik testületnek joga és kötelessége a honosításra felszólítani azt a szerzőt, aki jó- vagy rosszhiszeműen eltekintett ettől? Feltételezem, hogy az adott felsőoktatási intézmény szenátusa követelheti a honosítást a felterjesztés előtt. Azonban ha ez a lépés – bármilyen okból – kimaradt, akkor melyik az a fórum, akinek joga van közbelépni a mulasztásról való értesülés után?
  3. Ki az, aki a honosítás hiányára hivatkozva kimondhatja, hogy nem használható itthon a Ph.D. cím? Helyes az a feltevésem, hogy a jogtalanul használt, illetve visszavont fokozat birtokában megkapott oktatói címek és kinevezések is érvényüket vesztik? 
  4. Ha a honosításra vonatkozó jogszabály már hatályon kívül került, akkor milyen lehetőség van jelenleg a minőség megőrzésére, ki vizsgálhatja, hogy a szerző teljesítménye, munkája egyáltalán megfelel-e az itthon szokásosan elvárt nyelvi és szakmai követelményeknek?  Lehet egy a tudományos közvélemény elől „eldugott” dolgozat különböző beosztások alapja? Etikus-e ez a szigorú, de nyilvános magyar követelményrendszer szerint fokozatot szerzettekkel szemben?
  5. Lehet-e úgy érvényes a doktori fokozat Magyarországon, hogy a szerzőnek egyetlen lektorált folyóiratban sem jelent meg cikke a kutatásáról?
  6. Kimeríti-e a hamisított adatok használatának tényállását, ha egy szerző számos esetben megváltoztatja az irodalmi hivatkozások évszámát, és saját több évvel korábbi, belső kiadványban megjelent munkáját szinte szó szerint felhasználja Ph.D. dolgozatában?
  7. Megtévesztésnek tekinthető-e, ha korábbi munkájára nem hivatkozik, viszont a korábban már hivatkozás nélkül megjelent szöveghez új – a megjelenés utáni – hivatkozásokat illeszt?
  8. Elfogadható-e olyan dolgozat, melyben a lábjegyzetek és az irodalomjegyzék kiadási adatai nincsenek összhangban?
  9. Tekinthető-e tudományos minősítésre érdemesnek egy dolgozat, melyben a szerző „statisztikai módszerek felhasználásával” történő feldolgozásról ír matematikai statisztikai próbákra való utalás nélkül, százalékszámítást követően a szignifikáns összefüggéseket ránézéssel határozza meg.


Egészen konkrétan is bejelentem és a MAB elnökére hivatkozva kérem a törvényességi ellenőrzést az alábbi ügyben:  

A külföldi egyetemen a dolgozat címlapján D201110910199 kódon nyilvántartott 2011-es Ph.D. dolgozat (szerzője a mellékletben nevesítve), nagymértékben a szerző 2002-ben megjelent könyvén alapszik minden jelzés nélkül. Az értekezésben 47 olyan hivatkozás van, melyben a kiadási évszámokat a szerző tendenciózusan későbbire írta át, vélelmezésem szerint abból a célból, hogy a külföldi bírálókat megtévessze, és ezzel elérje, hogy úgy tűnjön, friss a kutatás, követi az új szakirodalmakat.

Amennyiben a honosítás nem történt meg, az adott intézmény (nevesítve a mellékletben) szenátusa a 2012-ben hatályos jogszabályoknak megfelelően járt-e el, ha ennek hiányában … tanári címre felterjesztette.

Bár Önöknek nyilvánvalóan hivatalból is joga van bekérni a műveket, a dolgozat másolatát és a könyvet küldöm a Miniszter Úrnak, a könyv és az értekezés címlapját, valamint a vélelmezett hibákról készített – korántsem teljes – összefoglalót minden tisztelt címzetthez eljuttatom.

Videant consules, ne quid res publica detrimenti capiat.

Budapest, 2014. július 24.                                                        
                                                    Válaszukra várva mély tisztelettel:                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               
                                                                                                                         dr. Rostás Rita

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook