Miközben a devizahitelesek kedvéért éppen
próbálja a kormány bedönteni a bankszektort, tovább zajlanak a
nyilatkozatháborús előjátékai a Budapest Pride-nak is. A kapcsolat elég
nyilvánvaló a két jelenség között. Megosztják a kommunikációt. Gazdaságilag az
előbbi, szociológiailag az utóbbi jelezhet egyfajta kommunikációs töréspontot.
A bankokat ugyanis nem kötelező szeretni,
de azóta jelentős tényezői a gazdaságnak, amióta az első váltókereskedő
felállította a maga asztalkáját. A hatalom részéről lehet persze úgy okoskodni,
hogy a magán-nyugdíjpénztárak „megvédése” nyomán eltapsolt irgalmatlan pénzeket
valahonnan be kell nyúlni ismét. Ez azonban hosszú távon nem feltétlenül a
gazdasági növekedést szolgálja. A haveri körben szétosztott vagyonok, és a
külföldön elköltött milliók aligha fognak munkahelyeket eredményezni és a belső
fogyasztáson keresztül felpörgetni bármit is. Az idegen kívül. Amikor tehát ma
tapsikál valaki a devizahitelesek, ésszerű határokon túli, politikai
felindulásból elkövetett megmentése miatt, az legyen kedves tapsikálni akkor
is, amikor kirúgják a munkahelyéről, a gyermekei külföldre költöznek, és a
bankbetéteit befagyasztják. Mert aki az egyik nap „á”-t mond, az másnap ne
csodálkozzon. Márpedig elég sokan lesznek, akik majd kerek szemekkel csodálkoznak.
S persze továbbra is a szemét bankokban fogják látni, Vezéri intencióra, a
bűnöst.
S annak érdekében, hogy teljesüljenek a
kommunikációs megosztásra vonatkozó hatalmi elvárások, nézzünk rá kicsit az
említett előjátékra is. Különösen azért, mert jócskán születtek írások a
témáról. Tőlem is. Nem is szerették. Nem is kell szeretni. Miért is
kellene? Elvégre miért vitatnám el bárki jogát arra, hogy nagy ívben tegyen a
várost nem globális felvonulási területként kezelők véleményére. Azért persze
érdekes szemlélet az, hogy a „felvonulók kérték” abszolút joga mellé a
„felvonulást nem kérjük” típusú vélemények felcímkézése társul. A homofóbtól a
fasisztáig terjedő skálán. Ahogy Szőnyi Szilárd írja: a
tolerancia jegyében. Az ő írásával kapcsolatban sem vitatva, hogy aki a
közönségnek ír, az ne csodálkozzon, ha véleményt mondanak az írásáról. A
nagyobbik baj az, hogy HetiVálasz honlapján kiragadott példák alapján nem csak
fórumtrollok, hanem magukat hivatásos publicistának hazudók is elkövettek egy
alapvető hibát. Az írás helyet az embert kezdték minősíteni. Tényleg eljutva
oda, hogy a Budapest Pride mellett „érvelők” alapvetően bemutatták az
intolerancia egyenletes eloszlásának tényét. Ami különben nyilvánvaló. Ahogy
melegek is vannak az összes politikai oldalon. Meg tehetségesek, és ostobák is.
Meg szemérmesek és magamutogatók.
Azért persze továbbra is molyol az ördög a
sorok között. Azt suttogva, hogy amennyiben a Budapest Pride nem járna
városlezárással, akkor alapvetően a kutya sem foglalkozna vele. A politikusok
például szinte biztosan megcsappannának a maguk nyilatkozataival. Könnyen
előfordulhatna, hogy a most állítólag „szolidaritásból” vonulók száma is
igencsak alábbhagyna, ha nem lehetne valamilyen politikai megnyilvánulásként
értelmezni az eseményt. Esetleg a végén még az lenne, ami. Többé kevésbé
politikamentes megemlékezés a meleg prostituáltak futtatói ellen indult, majd
erőszakba fordult razzia
ártatlan áldozataira. Akikkel nagyjából manapság ugyanannyit foglalkoznak a
felvonulás alkalmával, mint a sör-virsli ünneppé vált május elsejéken Chicago-i
sortűz áldozatokkal. A tüntetők és ellentüntetők egyaránt, és összesen. Mert
azért ellentüntetést is bejelentettek. S engedélyeztek is. Nagyjából ugyanott,
ahova a Budapest Pride gyülekezőjét is meghirdették. Ami akkor is fura gesztus,
ha a számháborúktól
eltekintünk.
Mert számháború az van. Hazánkban szinte
elengedhetetlen kellék a „nekünk szebb lovunk van” típusú licit. A Budapest
Pride idejére, a Kossuth téren annak idején lezajlott Nagy Őszi Pisis
Forradalomban elévülhetetlenül részt vevő, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági
Mozgalom (HVIM) egyik tagja jelentett tüntetést „A család nevében”
címmel. A rendőrség nem, a bíróság azonban engedélyezte. A részt vevők száma
alighanem igen szerény lesz. Különösen, akkor, ha jó idő lesz. Pár százan meg
nem sok vizet fognak zavarni. A többség, a család nevében, elmegy strandra vagy
kirándulni a családjával. Esetleg szimplán kialussza magát, főz egy jó ebédet,
és nem megy asszisztálni egyik egylet vezetőinek politikai vagy szervezeti
önmegvalósításához sem. Amely utóbbira különben jó példa az, amit az említett
ellentüntetéssel kapcsolatban a Pride-felvonulást szervező Szivárvány Misszió
Alapítvány aktivistája, Rózsa Milán nyilatkozott. Mondván, hogy: „ha
nem jogi szempontból nézzük, lesz 100, vagy akár 300 családvédő, de a mi
oldalunkon ott lesz 4-5 kamion, és vagy 8-10 ezer ember”. Amire kicsit
cinikusan azt kérdezhetnénk vissza: „toronylövész is lesz?”. Mert a
hangvétele ennek a nyilatkozatnak nagyjából az ökölrázó óvodáséval vetekszik.
Mellesleg biztosan nagyon „alkalmasan” arra, hogy a csendes többség
szimpátiájáért és szolidaritásáért versenybe szálljon. Akár az érintettek
esetében is. Akik zömét alighanem ugyanúgy nem kérdezték meg, ahogy a
heteroszexualitásokat sem.
Gyanítom, hogy Szivárvány Misszió
Alapítvány aktivistája éppen úgy nem érdeklődött arról, hogy „ugye téged is
kell ott képviseljelek?”, mint ahogy magam sem vágyok HVIM-re, hogy engem
képviseljen. Az ugyanis különös zamatot ad az ilyen szervezetecskéknek, amikor
feltekerik a hangerőt, és mondják a magukét. Egy keskeny pallón ugrálón
ismételgetve, hogy „dübörgünk, düb-düb düb-börgünk!” Előre megágyazva annak,
hogy a másik felet vádolhassák meg üldözéssel, vagy nevezhessék ki bűnbaknak.
Egy olyan ügyben is, amire normálisan mindkét oldal magára csukja a hálószoba
ajtaját.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése