 |
| Caligula Forrás: xww.utexas.edu |
Volt egyszer egy doktori. Lett egy
egyszerűsített doktori. Főpróbával a Vezér székfoglalójához. A kancellárihoz.
Mert a királyság csak az után jön. Esetleg Pannónia Főkapitánya néven. Addig a
serték és perték kapnak egy kis egyetemi baksist. Hadd seperjenek. Tudást.
Kifele.
Bárki professzor lehet. Nagyjából ezzel
közölte a nagy hírt a HVG.
Ennek alapja a felsőoktatás legújabb törvényi felülszabályozása. S az egyik
nagy újdonság tényleg az, hogy bukfencológiai tanszékvezető lehet az, akit a
Vezér arra alkalmasnak tekint. Azonban mégis a végéről, az egyetemi kancellária
intézményétől érdemes indulni. Mert ez egy viszonylag könnyen átlátható
intézkedésnek látszik. Gyakorlatilag politikai komisszárt kapnak az egyetemek
azzal, hogy egy, akár a józan észtől is független szabályozó uraság kerül be a
rendszerbe. De talán nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy az istenadta nép
szokja a szót. Ízlelgesse, és építse be a tudatába. KANCELLÁR. Amikor pedig már
kellően beépült a köztudatba, akkor meg lehet húzni a nagy dobást. Nem
gerellyel, hanem Viktorral. Tudják. Az I. Feltsuthyval. Ki lehet nevezni
kancellárnak Orbán Viktort, az addigra kellően leharcolt köztársasági elnöki
poszt helyet. Vagy felett.
S ebben a folyamatban elévülhetetlen
érdemeket szerzett Schmitt Pál, aki akkorát zakózott a maga plagizált
doktorijával, hogy a Szíriusz adta a másikat. Mellesleg meggyengítette azt a
címet, aminek patináját és tekintélyét Göncz Árpád alapozta meg egykoron. A
plagizátor-bajnoktól akkor elvették a doktoriját, és úgy kivágták az
egyetemekről, mint macskát. Illetve elnézést. A macskákat nem dobáljuk. Azok
nagyon kedves lények. A volt elnökhöz képest meg valóságos zsenik.
Tulajdonképpen sokkal alkalmasabbak lennének egyetemi oktatónak is. Még talán
honatyának is. Vagy netán a lovak. Semjén Zsolt amúgy is szereti a bölcsebbek
társaságát. Kicsit ugyan dehonesztáló az okos-szemű négylábúakra nézve, hogy ül
rajtuk. A történelem ellenben legalább a lovak kapcsán ismeri az előremutató
tendenciát. Caius Iulius Caesar például elérte, hogy Incitatus kunzultárssá
avatása folyamatba helyeztessék. Igaz, a neves császárnak nagyjából annyi esze
lehetett, mint a névadó ruhadarabjának, a katonai csizmának a talpa. De
Caligula neves tettéről tudhatjuk azt is, hogy motivációja a megvetés volt. Az
emberek iránti megvetés.
Így a párhuzam annyiban is állhat, hogy a
jelen intézkedéscsomag egyik motivációja szintén a megvetés. Mindenki iránt,
aki valós munkával, valós eredmények felmutatásával, és az adott tudományban
felmutatott valós eredmények alapján jut el valamilyen tudományos, illetve
oktatási pozícióba. Nem vagyok hurrá-optimista. Az egyetemek és az akadémiai
rendszer kontraszelektált világában ez jelenleg sem okvetlenül van így. De
legalább az esély megvan, illetve eddig megvolt arra, hogy működjön. Amúgy
Orbán Viktornak, a kegyelmi
diplomásnak, és csapatának a megvetését megértem. Amíg hordószónoklatból,
szájtépésből, gazdaságrombolásból, szotyirágásból és gázszerelésből nem nyitnak
tanszéket, addig esélyük sincs. Pontosabban nem volt. Most majd lesz. A
sporttudományi felsőoktatásban az olimpiai érem, a művészetiben néhány állami
díj fog „a doktori fokozattal egyenértékűnek minősülni”. Azaz egyetemi tanárrá
lehet kinevezni az illetőket. Az ellenben rámutatás kérdése, hogy mi minősül
sporttudománynak, és ki kap állami kitüntetést. A sporthoz például kell a jó szív.
Tehát, kellő jóindulattal a kinevezendő felé, akár a szívsebészet is lehet
sporttudomány. S az életművészet is lehet művészet. Az egykori „sportállások”
mintájára tehát lesznek „sporttanárok”, és „sportművészek”.
Egyébként az ötlet nem új. Ha nem is a Római
Birodalomig nyúlik vissza. A rendszerváltás előtt, a nyolcvanas évekig megvolt
a lehetőség arra, hogy a termelésben, a pártban, a közéletben kiemelkedő
személyek egyetemeken oktassanak. Akár pedagógiai, akár felsőfokú képesítés
nélkül is. Kinevezéses, azaz rámutatós alapon. Ennek egyik kiiktatására
rombolták szét, majd építették újra a minősítési rendszert. A fürdővízzel
kiöntötték mindazokat, akiket a régi egyetemi doktorik leértékelésével
pályaveszetté tettek. Összemosva a tudományos eredményekkel elérhető egyetemi
doktorikat a címzetes doktorikkal valamint az orvosi és jogi doktorátussal.
Mert a hülyeség nem Orbán Viktor rendszerének a szabadalma. Azonban a „bárkiből egyetemi tanárt csinálunk” –mozgalom
jellemzője, hogy alapvetően a Kádár-rendszer újratöltve. Nem először, és aligha
utoljára.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése