 |
| „Okosnézést kérünk” Forrás: Fidesz |
Nem is olyan régen a Fidesz
káderutánpótlás, a Fidelitas tartott valami nyári egyetem szellemi terepgyakorlatot.
L Simon Lászlóval. Tulajdonképpen előkészítve a terepet az igazi nagyágyú, a Bálványosi
Nyári Szabadegyetem előtt. Ahol előbb utóbb, már csak az önkormányzati
választások miatt is, nyilván Orbán Viktor is tiszteletét teszi majd. A jelek
szerint a megnyitóig ugyanis nem ért oda.
A nyitó sajtótájékoztatón Németh Zsolt, az
Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szerepelt. Az a külügyér, aki szinte
minden kilométerkőnél ott volt eddig, ami a lábunkra esett. Kezdve az azeri
baltás ügyétől, mikor is nagyrabecsüléséről biztosította
a bakui vezetést. Mostani szereplése alkalmából szintén sok érdekes dolgot
fejtett ki, melyet pártjának honlapja kegyesen közhírré
is tett. Így megtudhatjuk, hogy kiemelte: „Tusványos
hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz nemzedéke, a rendszerváltó nemzedékek,
valamint a külhoni magyar társadalmak és elitek között intenzív kapcsolat jött
létre, és a magyarországi politikusoknak alapos az ismeretük a határon túli magyarságról”.
S ez így is van jól. Mármint az, hogy ezt kiemelte. Igazán kár lett volna egy
ilyen önvallomással szegényebbnek maradnunk.
Ha ugyanis azt tekintjük, hogy Orbán Viktor
hányszor használta kockázatmentesen hazaüzenő szócsőnek az említett
szabadegyetemet, akkor csak megerősíteni tudjuk a Fidesz és Tusványos
összecsavarodását. Az is világos, elég a hazai híreket nézni, hogy a hatalom
számára csak az elit, pontosabban csak a saját elitje számít. Az persze egy más
kérdés, hogy miért lenne Orbán Viktornak több fogalma egy aradi tanárcsalád
életéről attól, hogy Tőkés Lászlóval parádézik a szabadegyetemen. De nem is
kell. Az a bizonyos család egyrészt nem az elit, másrészt talán nem szereti Tőkést,
és esetleg nincs kedve elmenni mindezen eliteknek tapsolni. Így ők úgysem
számítanak. Mármint nem számítanak bele a magyar külhoni magyar társadalmakba,
ami alighanem csak nyelvbotlás. Mert ekkora butaságra talán még Németh Zsolt
sem képes. A határon innen és túl ugyanis országok vannak. Közjogi entitások. A
határaikon belül a saját jogrendjeikkel ellátott társadalmukkal. A magyar
társadalom itt van Magyarországon. Míg más társadalmakban is lehetnek persze különböző
közösségek. Szászoké, bolgároké, örményeké, metodistáké, buddhistáké, és persze
magyaroké is. Továbbá magyar bélyeggyűjtőké akár még Bukarestben is. Ha elég
gazdagok, hogy adakozzanak Tőkéséknek, akkor elég elitek lehetnek Orbánnak,
illetve Németh Zsoltnak is. Taps-érettekké válnak.
Ahhoz azért persze elég egy párkányi
kocsmáig elvergődni, hogy az ember gyereke lássa: a külhoni magyarok sem egységesek,
nem esztergapadon orbanizálódtak egyformává. A bálványosi publikumot, és annak
elvbarátait kiáltani ki „magyarságnak” tehát otromba botorság lenne. Még akkor
is, ha a magyar társadalom (itt az országban) lassan megtapasztalja: az a
magyar, akire rámutatva ezt a hatalom gazolni hajlandó. Ennek fényében persze
kicsit érdekes felvetése a sokat nyalt külügyérnek, hogy a „külhoni magyarság”
és a „nemzeti elkötelezettség” szinonimává vált volna. Mert ebből is az
következne, hogy a külhonban csak az a magyar, aki hajlandó Orbán Viktor
szekerét tolni. Aminek már minden kis csavarkája „nemzeti”. Talán már a
lábtörlő is nemzeti. Bár az inkább csak közmunkás.
Azzal a gondolattal pedig lehet, hogy
egyedül maradtam ebben az országban, hogy ha már elkötelezettségről van szó,
akkor egy kormányzat elsősorban az ország lakóinak legyen elkötelezve. Ha ezt
tekinti a hatalom nemzeti elkötelezettségnek, akkor ez nem a külhoni
magyarságra vonatkozik. Legfeljebb azokra, akiket esetleg megbuszoztatnak a
szavazáskor. A külhoni magyarság inkább legyen a külhoni magyarsággal azonos. A
kormány meg a kormánnyal. S mindenki tegye a dolgát a saját szerepében. Ne
Németh Zsolt, Tőkés László, Orbán Viktor vagy Morvai Krisztina próbálja
eldönteni, hogy ki a magyar, és aki a még magyarabb. Se Budapesten, se Bálványoson,
se sehol. Aztán abban a párkányi, aradi, vagy burgerlandi kocsmahivatalban úgyis
eldöntik, hogy szerintük ki a jó ember, és ki a kókler. Bár azzal a hazai elit
úgysem foglalkozik. Holott, ha már ezt a szót használjuk, azok az emberek
magyarabbak talán. A maguk akármilyen pedigréjével.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése