2014. július 1., kedd

Vonulni jó, lakni aberrráció

Nagy Szilvia Pride-ot nyit
Forrás: Budapestpride.hu
Évről évre visszatérő téma a politikában a Budapest Pride. Hivatalosan már megnyitották az ideit is, és megindult a lassan hagyományosnak nevezhető politikai licit is. Előjátékként Semjén Zsolt nevezte a melegházasságot aberrációnak, míg a Fiatal Liberálisok (FiLi) meghívták Orbán Viktor helyettesét a felvonulásra. Amire megszületett a hivatalos válasz is.

Az utóbbit egyébként nem Semjén Zsolt adta elő. Az, hogy erre Vejkey Endre reagált napirend előtti felszólalásában az országgyűlés hétfő délutáni ülésén, az egy kicsit sajátos értelmezése az udvariasságnak. Két dolgot jelezve. Az egyik, hogy a Fidesz klerikális platformja nagyon magára húzott egy inget, amit eredetileg nem nekik nyújtottak át. A másik, hogy Semjén Zsolt gyáva ahhoz, hogy maga adja elő akár a meghívás elfogadását, akár annak elutasítását. Lehet, hogy a párt népszerűségét félti a saját nemük iránt érdeklődő egyházközeli személyek esetében? Erre a kérdésre úgy sem fogunk szerintem választ kapni. Így a helyettes felszólalását nyugodtan sorolhatjuk a gyáva bunkóság kategóriába. Addig mindenképpen, amíg jobb magyarázattal nem áll elő a miniszterelnök helyettese. Ellenben a tetszőleges válasz mit sem csökkenti annak a jelenségnek a permanens jelenlétét, hogy egy ilyen felvonulás átpolitizálása biztosan nem a legjobb megoldás.

A politikának sem, és a felvonulóknak sem. A felvonulóknak biztosan nem használ, ha pártpolitikai szereppel ruházzák fel a részt vevőket. Olyan kép kialakítását segítve elő hazánkban, mintha a homoszexualitás a baloldal, illetve a liberalizmus „kiváltsága” lenne. Holott a szexuális irányultság aligha pártpolitikai kérdés. Legfeljebb az elvárásoknak megfelelő elfojtások lesznek pártpolitikai szinten túlkompenzáltak, és a következményei halmozottak egy-egy esetben. Lehet, hogy a szexualitás szabad megélésének lehetősége kicsit jobban segíthet a komplexusok kialakulásának megakadályozásában, mint a legkisebb kilengéseket is korbáccsal sablonba irányító lelki erőszak. A politika tehát akkor tenné a legjobban, ha nagy ívben elkerülné az ilyen rendezvényeket. Minden oldalról. Ez azonban éppen olyan hiú ábránd, mint annak megálmodása, hogy a város közlekedését felborogató rendezvényeket mondjuk Hűvösvölgybe vigyék ki a szervezők. Tangástól, biciklistől, távgyaloglóstól. Holott annak is meg lenne a maga haszna.

Aki nem akarja átszervezni a maga városi útvonalát az kevesebb csuklást okozna a szervezők felmenőinek esetében. Mert lehet a köveket elkezdeni gyűjteni, de akkor sem szeretem a főútvonalak lezárását. Nem csak a Pride miatt, hanem semmi miatt. Vállalva a vádat, hogy begyepesedett vénember vagyok. Olyan, aki éppen úgy közútként szeretné használni a közutakat, ahogy a vak embert is vekzálná a lakás átrendezése. Egyébként ezzel a liberalizmust sem igazán érzem sérülni. Klasszikusan a szabadság eszméje ugyebár valami olyasmit is jelent, hogy mindent szabad addig, amíg ez nem ütközik más joggal elvárható szabadságigényével. A szabad gyülekezés joga tehát addig lehet szabad, amíg nem zavarja mások közlekedési, értékválasztási jogát. Ami azért némileg korlátozódni látszik akkor, ha valaki egy kiskorú gyermek szülejeként szeretne arrafele közlekedni, ahol éppen vonulnak a szoknyás fiúk. Esetleg merészel arrafele lakni. S ez az a pont, ahol a Pride évről évre kontraproduktívvá válik. Szolidaritás helyett sokszor ellenszenvet, taszítást vált ki azokból is, akik különben nagy ívben tesznek a hálószobákra.

Ahol kétségtelen, a kormányzatnak sincs semmi keresnivalója. Ez azonban két külön halmaz. Attól, hogy a hatalomnak sincs semmi keresnivalója a hálószobákban, a hálószobaügyek utcára vitele nem válik indokolttá. Különösen, mivel az ellenszenv generációsan foghatni. Aki a bosszankodó szülőtől azt hallja, hogy „na, ezek a buzik már megint lezárták az utat”, az felnőttként is hajlamosabb lesz a kirekesztésre. Abban tehát nem nagyon hiszek, hogy a felvonulás puszta látványától több lesz a szexualitásukat átértékelők száma. Ellenben van egy olyan, több éve tartó érzésem, hogy az ilyen felvonulások nem az elfogadóbbak számát növeli. Akkor sem, ha a politikai okból, -presztízsből, kivagyiságból csatlakozók száma miatt ilyen látszata is lenne.

Egyébként persze lehet fordítva is kezelni az ügyet. Tegyük a városlezárást permanenssé. Szervezzünk futóversenyeket, kirakodóvásárokat a főutakon. Kockadobással eldöntött véletlenszerű helyen. Aztán szervezzünk felvonulást a kancsaloknak, és a távollátóknak. A távollátó kancsaloknak külön szekcióval. A heteroszexuálisoknak, gyermekszám szerint frakcionálva. Biciklis heteroszexuálisoknak, és futásképes kancsaloknak természetesen a külön diszkriminációjuk elleni ellentüntetéssel. Az elhízottaknak is külön felvonulás kellene. De nekik megengedném a riksa-használatot. S vonuljanak a tűzőrök, és tűzoltók, orvosok és mentősök. B-közép, és gárda, mindenki. A lényeg, hogy senki ne maradjon rá értelmezhető felvonulás, illetve ellentüntetés nélkül. Aztán kitesszük Budapestre a táblát: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden közlekedési reménnyel”.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook