A Budapest Pride utóélete majdnem annyira
zavaros, mint az előjátékai. Legyünk optimisták annyira, hogy csak zavarosnak
tekintjük. Ha rendszert képzelünk mögé, akkor még randább a kép. S ez független
attól, hogy különben egyet értek-e a felvonulósdival, vagy sem? Amennyiben
ugyanis a vonatkozó hatóság engedélyezte, akkor fogadjuk el a felvonulás tényét
adottságként.
Ebben az esetben ugyebár létezik egy
felvonulás, aminek adott egy rendőri biztosítása, és adott egy szervezői
biztosítása. A nyugalom biztosítása alapállapotban közös felelősség. Ez a
helyzet nagyjából tükröződött akkor is, amikor egy felvonulói kamionra
felmászott egy ellentüntetőnek látszó kedves vendég. A szervezői biztosítók
leszedték onnan, és a rendőrség őrizetbe vette. Majd, ahogy arról a
kormányzattól igen távoli, és teljesen független MNO is megírta, rendőrség
kezdeményezte a kamionra mászó férfi bíróság elé állítását. Aztán, hogy ne
legyen egyedül, csoportos garázdaság gyanújával a három biztonsági őrnek látszó
kamionbiztosító ellen is eljárás
indult. Az utóbbinak az az alapja, hogy a videók tanúbizonysága szerint nem
hosszas kérleléssel, és képviselőfánk felajánlásával csalogatták le a kamion
tetejéről, hanem egy kicsit markánsabb érvek elővezetésével vezették le. A
törött bordák számáról nem szóltak, de a három levezető fejére vérdíjat
tűztek ki. S nem a rendőrség. Mert demokráciában így szokás. A szélsőjobb szerint.
Az egykoron, a TV-székház felgyújtásánál is
serényen forgató hirTV-re hivatkozva az MNO már azt is tudni véli, hogy a
kamionra felmászó kartársat már fel
is mentették. Egy füst alatt sértett tanúként is kihallgatják a biztonsági
személyzet ellen. S a történet itt kezd kicsit furcsa színbe tekeredni.
Narancsba, fekete futtatásokkal. Minden esetre tudjuk, hogy egy szegény fiatal
egyetemistáról van szó, aki pusztán biblia-idézetekkel szeretett volna
kedveskedni a felvonulóknak. S akit a csúnya biztonságiak letepertek, és megrugdaltak.
Csak csendben jegyzem meg, hogy az, akit hárman letepernek, és alaposan összerugdalnak,
az nem tanúkihallgatásra, hanem látlelet felvétele után a gipszelőben szokott
kikötni. Úgy általában. De az is igaz, hogy egyszer és háromszor éppen úgy nem
illik megrúgni, ha már lefogták, mint számosabban. A biztonsági személyzet
tehát nem végezte jól a dolgát. Ez kerül az egyik serpenyőbe. A másikba ennek a
megítélése, amire a csoportos garázdaság kicsit markáns minősítésnek tűnik. Egyébként
érdekes lenne tudni, hogy egy ilyen műveletnél a civil megmozdulást biztosító
szervező meddig mehet el? Alkalmazhat-e például szíjbilincset, vagy a kamion
tetején kéne megvárnia az intézkedésre felmászó rendőrt?
Különösen azok után, hogy a rendőr-tanú is
azt állítja ma még: ő szólt a fiatalembernek, hogy ne másszon fel. Vajon miért
nem gátolta meg? A kamionmászó felé elhangzott bírósági indoklás szerint: „A
bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során arra a következtetésre jutott,
hogy nem követte el a szabálysértést, mert nem volt felszólítás, ahogy azt a
rendőr tanú is elmondta. Észlelte, hogy ön föl akar mászni a kamion tetejére,
és kiáltott is egyet, hogy nem teheti meg, de saját bevallása szerint ez nem
biztos, hogy hallható volt”. A felmentés és indoklás természetesen sok
mindent előrevetít. Kérdéseket is párat. Bár az ezek szerint nem kérdés, hogy amennyiben
a kormánypárt, vagy annak egyik platformja nem ért egyet egy tüntetéssel, akkor
az az ellen tiltakozók számára minden, különben irracionális viselkedés is,
szabad. Normális esetben ugyanis alig valószínű, hogy a kamionra mászás
tilalmát kellene kitáblázni. Ebben az esetben lehetne táblát kirakni azzal a
felirattal is, hogy: „molotov-koktélt dobálni tilos”.
Mert az egyik nagy kérdés akár ez is
lehetne. Ha menet közben senki nem fogja le, és ilyen tábla nincs, akkor
szabad-e benzines-palackkal dobálózni? Vajon köteles-e tudni a biztosítást
végzőnek, hogy egy illetéktelen behatolónak van-e egy kis C4 a zsebében vagy
nincs? Megengedheti-e a kockázatot, vagy az illetéktelenül ott tartózkodót köteles-e
mérlegelés nélkül mielőbb eltávolítani? A bíró akkor is így döntött-e volna, ha
a miniszterelnöki konvoj mellett mászik fel valaki egy autó tetejére? Vagy
miniszterelnöki kitüntetést kap az a mesterlövész, aki az utóbbi esetben eltávolítja?
(Aztán mehet is tanítani valamelyik egyetemre?)
Vajon milyen kitüntetést kap Radácsiné Karsai Zsuzsanna bíró a felmentésért? Vajon,
ha a Békemeneten történik hasonló, akkor ott indulna-e eljárás csoportos
garázdaságért? Vajon, ha a fiatalember mégis csak egy molotov-koktélt visz
magával, és sikerrel alkalmazza, akkor felmentik-e a biztonságiakat, amiért nem
gátolták meg? Ugyanis szakirányú végzettségük ebben az esetben sem lett volna.
A többi kérdést az olvasókra bízom. A
válaszok? Azok nincsenek. Itt a sifonérban biztosan nem. A jogi tankönyvekben,
és talán a helyszínbiztosítási kézikönyvekben, meg a józan ésszel elvárható
reakciókban talán. De ki figyel oda? Akár a józan észre is. Józan ésszel már
kamionra sem mászna fel senki ellentüntetni úgy, hogy nem számol a
következményekkel. A helyzet tehát egy sokkal súlyosabb kérdést is felvet.
Vajon joggal számíthatott a fiatalember arra, hogy bármi történik is, megússza,
ha a melegek felvonulásán játszik rendbontót? A villámgyorsan meghirdetett
vérdíj, és a legalább ilyen villámgyorsan megszületett felmentés alapján erre
sejthetjük a választ. S itt kezdődnek a bajok. Vagy már nem is kezdődnek?
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése