2013. január 4., péntek

A diákok és a Békemenet.


Közülük hányan fordulnak a gyermekek, unokák ellen?
Forrás: HVG
A diákmozgalmak körüli események lassan annyira megszaporodtak az év vége felé, hogy már egykor voltként emlegethető az, amikor a Petőfi-híd elfoglalásához vezető fórum lezajlott. Az események országossá duzzadtak, és bár különböző lépéseit különbözőképpen értékelhetjük, egy biztos. A kormányzati vezetés és annak baráti köre lépéskényszerbe került. Erre, a jelek szerint, azonban nem igazán voltak felkészülve. Bár az olyan reflexfolyamatok, mint a „mondjunk valamit, ami húzza az időt”, a „próbáljuk megosztani a diákokat”, a „próbáljunk provokációkkal hatni”, a „próbáljunk látszatmeghallgatásokat szervezni” szinte automatikusan működésbe léptek.

A kezdeti reflexes, és láthatóan nem túl hatékony megoldások azonban nem jelenti azt, hogy hosszabb távon sem válik a kormányzat fellépése koordináltabbá. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy a hatalomhoz hű lojalitás is mindaddig hatni fog, amíg Orbán Viktor pozícionális térvesztése nem válik nyilvánvalóvá. Addig ugyanis jobb „üzlet lehet” a hatalom kiszolgálása és az ebből származó formális, vagy informális előnyök kihasználása. Különösen, mivel addig forrás teremthető az olyan, akár civilnek is nevezhető megmozdulásokra, melynek célja a hatalmi centrum melletti kiállás igazolása. Jól mutatja ezt a Békemenetek története, melyek az alig egy évvel ezelőtti demonstrációtól vezetett el addig, hogy a permanens kormány-harc jelképévé vált. Majd a szervezői át is vehették az ezért kijáró baksist. Kommunikációtechnikailag is jól időzítve, mivel a diákmegmozdulások kezdték éreztetni a társadalmi hatásukat, és a hatalom gránit-monolitja más tekintetben is megmutatta az első repedéseket. Miközben egyáltalán nem árt figyelembe venni azt, hogy a diákok, részben a sorok között megkapták a figyelmeztető fenyegetéseket is.

Orbán Viktortól csak nagyon a sorok között, mivel miniszterelnökként tudta, hogy a nyílt fenyegetésnek nagyon rossz lett volna a marketing-értéke. S természetesen nem is volt szükség. Jól mutatta ezt az a „Kultúrkampf” című írása Bayer Zsoltnak. Ebben leszögezi, hogy a diákok megmozdulása szerinte „réges-régen nem az oktatásról szól”, és a diákság „nem tárgyal, helyette ülősztrájkol, vonul, tüntet, balhézik, és egyre több, egyre nagyobb hülyeségeket beszél”. Ami persze erősen kérdéses értékítéletet mutató felsorolás annak fényében, hogy a Orbán Viktor csak előre szelektált diákokkal bizonyult hajlandónak leülni, és világosan megfogalmazott pontokat fogalmaztak meg. Azt pedig nem tudni, hogy a vonulás, tüntetés a szintén vonulgató Békemenet nagy barátjának miért nem tetszik. Talán, mert ezt nem ő szervezte. De természetesen megérkezik az a minősítés is, hogy a diákság nem akarja a „rendet”: „Fogalma sincs, mit akar, de azt nagyon akarja – és a rendet, a polgári társadalmat pedig nagyon nem akarja”. Hát igen, a demokrácia elég kaotikusnak tűnhet egy csendőrnosztalgikus gárdavonulással fenntartott „rendhez” képest. Az Index interpretációja nem véletlenül szólt arról a lehetőségről, hogy a Békemenetet szervezők, támogatók a diákok ellen is kijátszhatják a Bayer Zsolt –féle erődemonstrációt.

Ez végső soron január elején nyert tényleges értelmet, mivel a Civil Összefogás Fórum (CÖF), gyakorlatilag nyíltan hadat üzent az ellenzéknek. Az a CÖF, mely Békemenet mögött állva, a diákokkal tárgyalni hivatott Balog Zoltán vezette kuratórium által nyert kitüntetést, pénzt, és méltatást. Most tekintsünk el attól, hogy az ezt megfogalmazó közleményben Alkotmánynak nevezik azt, amit a jog már nem úgy hív. Ahogy attól is, hogy gyakorlatilag nyílt beismerése annak, hogy a kormány az ő kottájukból játszik. No és persze egy pillanatra hunyjunk szemet afelett is, hogy az általunk felállított felvonulási csapda mennyire demokratikus, vagy mennyire etikus. Azzal, hogy egy megmozdulás esetén a Békemenettel az ellenzéki megmozdulás elől el akarják foglalni a Parlament előtti teret, világos, megerősített üzenetet küldtek a diákok felé is, akik rendszeresen útba ejtették a Kossuth-teret is. A CÖF közleményének időzítése szintén világosan mutatja a valós címzetteket. A „lányomnak mondom, de menyem is értsen belőle” recept mintájára.

Az ellenzéki, és valóban az alkotmányozást is lefedő, megbeszélések ugyanis éppen csak megkezdődtek. Az általuk szervezett tüntetések tehát aligha lehetnek annyira előkészítve, ami indokolta volna a „Fidesz házi civiljeinek” hirtelen felbukkanását a tüntetés-piacon. Ellenben a diákság részéről világos jelzés érkezett, hogy nem kívánnak meghátrálni miután demonstrálták a megmozdulás képességét. Annyira nem, hogy 2013. január 4.-ére Szegeden és Miskolcon meghirdették a tiltakozó akciókat, és a Hallgatói Hálózat ELTE BTK-s csoportja január 7-re szervez országos fórumot az Eötvös Loránd Tudományegyetem Múzeum körúti campusára, Okként azt jelölték meg, hogy a kormány valójában semmit nem teljesített a követelésekből. Így aztán jó lenne tudni, hogy a CÖF vajon bejelentette-e már a felvonulását a Parlamenthez? Biztos, ami biztos, mert hátha arra mennek majd a diákok? Elvégre hova lenne a Békemenetet szerintük a zagyva diákság fölé emelő „méltósága”, ha szintén elkezdenének spontán vonulni. Esetleg nyíltan üldözőbe vennék az utcákon a diákságot? Mert alighanem nagy blamázsnak érezhetnék a nagy vehemenciával odaszervezett békemenetesek, ha a diákság a maga spontán, és provokációkat nem kereső módján egyszerűen kikerülné az őket tulajdonképpen nyíltan megfenyegető orbanista mozgalmárokat. S lelki szemeim előtt megjelenik a fővárosi Pacman. Hallgatói Hálózatra és Békemenetre hangszerelve.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook