 |
| Közülük hányan fordulnak a gyermekek, unokák ellen? Forrás: HVG |
A diákmozgalmak körüli események lassan annyira
megszaporodtak az év vége felé, hogy már egykor voltként emlegethető az, amikor
a Petőfi-híd elfoglalásához vezető fórum lezajlott. Az események országossá
duzzadtak, és bár különböző lépéseit különbözőképpen értékelhetjük, egy biztos.
A kormányzati vezetés és annak baráti köre lépéskényszerbe került. Erre, a
jelek szerint, azonban nem igazán voltak felkészülve. Bár az olyan
reflexfolyamatok, mint a „mondjunk valamit, ami húzza az időt”, a „próbáljuk
megosztani a diákokat”, a „próbáljunk provokációkkal hatni”, a „próbáljunk
látszatmeghallgatásokat szervezni” szinte automatikusan működésbe léptek.
A kezdeti reflexes, és láthatóan nem túl hatékony megoldások
azonban nem jelenti azt, hogy hosszabb távon sem válik a kormányzat fellépése
koordináltabbá. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy a hatalomhoz hű lojalitás is
mindaddig hatni fog, amíg Orbán Viktor pozícionális térvesztése nem válik
nyilvánvalóvá. Addig ugyanis jobb „üzlet lehet” a hatalom kiszolgálása és az
ebből származó formális, vagy informális előnyök kihasználása. Különösen, mivel
addig forrás teremthető az olyan, akár civilnek is nevezhető megmozdulásokra,
melynek célja a hatalmi centrum melletti kiállás igazolása. Jól mutatja ezt a
Békemenetek története, melyek az alig egy évvel ezelőtti demonstrációtól
vezetett el addig, hogy a permanens kormány-harc jelképévé vált. Majd a szervezői át is vehették az ezért kijáró baksist.
Kommunikációtechnikailag is jól időzítve, mivel a diákmegmozdulások kezdték
éreztetni a társadalmi hatásukat, és a hatalom gránit-monolitja más tekintetben
is megmutatta az első repedéseket.
Miközben egyáltalán nem árt figyelembe venni azt, hogy a diákok, részben a
sorok között megkapták a figyelmeztető fenyegetéseket is.
Orbán Viktortól csak nagyon a sorok között,
mivel miniszterelnökként tudta, hogy a nyílt fenyegetésnek nagyon rossz lett
volna a marketing-értéke. S természetesen nem is volt szükség. Jól mutatta ezt
az a „Kultúrkampf” című
írása Bayer Zsoltnak. Ebben leszögezi, hogy a diákok megmozdulása szerinte „réges-régen
nem az oktatásról szól”, és a diákság „nem tárgyal, helyette ülősztrájkol,
vonul, tüntet, balhézik, és egyre több, egyre nagyobb hülyeségeket beszél”. Ami
persze erősen kérdéses értékítéletet mutató felsorolás annak fényében, hogy a
Orbán Viktor csak előre szelektált diákokkal bizonyult hajlandónak leülni, és
világosan megfogalmazott pontokat fogalmaztak meg. Azt pedig nem tudni, hogy a
vonulás, tüntetés a szintén vonulgató Békemenet nagy barátjának miért nem
tetszik. Talán, mert ezt nem ő szervezte. De természetesen megérkezik az a
minősítés is, hogy a diákság nem akarja a „rendet”: „Fogalma sincs, mit akar,
de azt nagyon akarja – és a rendet, a polgári társadalmat pedig nagyon nem
akarja”. Hát igen, a demokrácia elég kaotikusnak tűnhet egy csendőrnosztalgikus
gárdavonulással fenntartott „rendhez” képest. Az Index interpretációja
nem véletlenül szólt arról a lehetőségről, hogy a Békemenetet szervezők,
támogatók a diákok ellen is kijátszhatják a Bayer Zsolt –féle erődemonstrációt.
Ez végső soron január elején nyert tényleges értelmet, mivel
a Civil Összefogás Fórum (CÖF), gyakorlatilag nyíltan hadat
üzent az ellenzéknek. Az a CÖF, mely Békemenet mögött állva, a diákokkal
tárgyalni hivatott Balog Zoltán vezette kuratórium által nyert kitüntetést,
pénzt, és méltatást. Most tekintsünk el attól, hogy az ezt megfogalmazó közleményben
Alkotmánynak nevezik azt, amit a jog már nem úgy hív. Ahogy attól is, hogy
gyakorlatilag nyílt beismerése annak, hogy a kormány az ő kottájukból játszik. No
és persze egy pillanatra hunyjunk szemet afelett is, hogy az általunk
felállított felvonulási
csapda mennyire demokratikus, vagy mennyire etikus. Azzal, hogy egy
megmozdulás esetén a Békemenettel az ellenzéki megmozdulás elől el akarják
foglalni a Parlament előtti teret, világos, megerősített üzenetet küldtek a
diákok felé is, akik rendszeresen útba ejtették a Kossuth-teret is. A CÖF
közleményének időzítése szintén világosan mutatja a valós címzetteket. A „lányomnak
mondom, de menyem is értsen belőle” recept mintájára.
Az ellenzéki, és valóban az alkotmányozást is lefedő, megbeszélések
ugyanis éppen csak megkezdődtek. Az általuk szervezett tüntetések tehát aligha
lehetnek annyira előkészítve, ami indokolta volna a „Fidesz
házi civiljeinek” hirtelen felbukkanását a tüntetés-piacon. Ellenben a
diákság részéről világos jelzés
érkezett, hogy nem kívánnak meghátrálni miután demonstrálták a
megmozdulás képességét. Annyira nem, hogy 2013. január 4.-ére Szegeden és
Miskolcon meghirdették a tiltakozó akciókat, és a Hallgatói Hálózat ELTE
BTK-s csoportja január 7-re szervez országos fórumot az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Múzeum körúti campusára, Okként azt jelölték meg, hogy a
kormány valójában semmit nem teljesített a követelésekből. Így aztán jó lenne
tudni, hogy a CÖF vajon bejelentette-e már a felvonulását a Parlamenthez?
Biztos, ami biztos, mert hátha arra mennek majd a diákok? Elvégre hova lenne a
Békemenetet szerintük a zagyva diákság fölé emelő „méltósága”,
ha szintén elkezdenének spontán vonulni. Esetleg nyíltan üldözőbe vennék az
utcákon a diákságot? Mert alighanem nagy blamázsnak érezhetnék a nagy
vehemenciával odaszervezett békemenetesek, ha a diákság a maga spontán, és
provokációkat nem kereső módján egyszerűen kikerülné az őket tulajdonképpen
nyíltan megfenyegető orbanista mozgalmárokat. S lelki szemeim előtt megjelenik a fővárosi Pacman. Hallgatói Hálózatra és Békemenetre hangszerelve.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése