Egy erőszakhír utózöngéje.

A hazai médiában körbejárt egy hír, miszerint nem láttak el egy megerőszakolt nőt. A különböző hazai források az MTI-t jelölték meg alapnak, mely közlemény két kölni katolikus kórházat tesz felelőssé a segítségnyújtás megtagadásában. A hír egyik, és sajátos módon inkább a hírszolgálatra vonatkozó, maga a hír. A másik, nyilvánvalóan annak etikai, morális vonatkozása. Nem teljesen függetlenül az egyes politikai zászlóvivők által hirdetett elvektől.

Ami a hírt illeti, arról érdemes tudni, hogy nem egészen napjaink terméke, mivel az eset még decemberre nyúlik vissza. Ekkor történt, hogy egy fiatal nő egész máshol tért magához, mint ahol az utolsó emlékei szerint lennie kellett volna. A sürgősségi ellátást nyújtó orvosa szerint droggal ütötték ki, és az erőszak gyanúja miatt fordult a kórházakhoz. Maga a botrány január 16-án robbant a Kölner Stadt-Anzeiger-ben, és erre hivatkozva közölte a hírt a Spiegel egy nappal később. Ami persze nem zárja ki, hogy a heti hírösszefoglalókban is szerepelt, de annak fényében, hogy január 18.-án már a világ másik, muszlim felén is javában közölték a hírt, kissé mintha lemaradt volna hazánk a hírversenyben. De legalább jutott valami konzerv-hír vasárnapra is a nagyvilágból. Ugyanakkor alighanem tényleg lényegesebb kérdés az a felvetés, ami a hír mögött lappanghat.

Azt ugyanis nem látszik tagadni, még a kórházakat működtető katolikus alapítvány sem, hogy az eset tényleg megtörtént. Azonban félreértésen alapuló esetként tekintik, hogy etikai, illetve teológiai alapon általános lenne az ellátás megtagadása az erőszak áldozatainak. Az adott esetben ugyanis, azért nem látták el a 25 éves áldozatot, mert ebben az esetben felmerülhet a fogamzásgátlás szükségessége. S annak ellenére történt így, hogy a sürgősségi osztályon ellátták az esemény utáni tabletta receptjével. A nőgyógyászra tehát ennek felelőssége sem hárult volna. Így alighanem az adott esetben az orvos személyes felelőssége és moralitása lehet a leginkább kérdéses. Miközben kérdéses lehet egy olyan vezetői kommunikáció, melyet egy orvos az ellátás megtagadhatóságának is értelmezhet. Beleértve ebbe azt a kommunikációt is, ami egyfajta egyházi elvárásként jelentkezhetett ebbe az irányba a nőgyógyászok felé. Ha ugyanis az orvosba kétely sem merült fel abban az irányban, hogy gond lehet a nemi erőszak áldozatának tulajdonképpeni cserbenhagyásából, jelezhet mást is. Azt például, hogy az egyházi kezelésű kórház napi kommunikációs hangulatában nagyon is benne lehet ennek a lehetősége.

Ami általános, és így hazánkban szintén felvethető kérdéshez is elvezethet. Ezek egyike nyilvánvalóan az, hogy mire számíthatna egy hasonló helyzetbe került hölgy hazánkban. Mert ahhoz elegendő a napi híreket olvasni, hogy tudjuk: sajnos a nemi erőszak hazánkban sem ismeretlen bűnelkövetési forma. Az, hogy a büntetőjog kezeli, azt természetesen tudjuk. Azonban azt is tudjuk, hogy a tettes, leleplezés esetén történő, bírósági elítélése ne teszi az esetet meg nem történtté. Sem annak pszichikai, sem annak biológiai következményét tekintve. Ez utóbbi az, ami akár a politikai közviszonyokig elérő kérdésbe torkollhat. Már csak azért is, mivel parlamenti szinten történtek kirohanások hazánkban a szexuális működéssel, illetve annak következményeivel kapcsolatban.

Kezdve onnan, hogy a mostanában más okból emlegetett Hoffmann Rózsa szerint még a szexuális felvilágosítás sem feltétlen szükséges. Egészen odáig, hogy az abortusztabletta tilalma exportcikké teheti a abortuszt. Miközben abortuszügyben már korábban is folyt némi szemforgatás-gyanús akció a KDNP jóvoltából. Így tulajdonképpen hazánkban is felmerülhet a kérdés, hogy nemi erőszak, vagy annak gyanúja esetén érdemes lehet-e kerülni az egyházközeli kórházakat? Ha ugyanis hazánkban is kialakulhat olyan gyakorlat, hogy megtagadják az ellátást, akkor annak elképzelhetően abortusz-vágy lehet a vége. Lehet, hogy az egyházi kezelésben levő kórházaknak, ha már szövetségük is van, vagy esetleg az egyházaknak, lenne jó valami egységes nyilatkozatot tenni a kölni félreértéshez hasonlók hazai megismétlődésének elkerülésére. Persze jó lenne tudni az éppen aktuális politikai véleményt a nemi erőszak következtében előálló abortusz-igény megítéléséről is, de ez úgyis a választási szélkakast kövei valószínűleg. Elvégre emlékezhetünk a családon belüli, a kapcsolati erőszak megítélése körül előadott véleményekre, és arra, hogy milyen nehézkesen sikerült megalakulnia az ezzel foglalkozó munkabizottságnak.

Andrew_s