Minek is klikkeljünk a KIK klikjére.

A január a változások, és azok életbe lépésének ideje. Így aztán az iskolák államosítása is mától tekinthető törvényileg befejezett ténynek. Annak a júliusban, július 27.-én, kihirdetett törvénynek az alapján, ami létre hozta a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot. Ez az, amelynek a tanévkezdő tájékoztató szerint: „2013. január 1-jéig véglegesedik a struktúrája, amikor átveszi az összes, addig települési önkormányzati fenntartású köznevelési intézményt (az óvodák kivételével), a köznevelési feladatok állami feladattá válása miatt”. Ha valaki erre a véglegesedett struktúrára, a szervezet honlapjára kattintva lenne kíváncsi, azt ebben világért sem akarnánk zavarni. Kíváncsinak lenni szabad, választ meg amúgy sem kap az érdeklődő.

Elvégre egy olyan kis szervezetecske honlapját, aminek működése „országszerte 2748 intézményt, 126 ezer pedagógust és 1,2 millió diákot érint”, igazán kár is lenne valami különleges prioritással kezelni. Alighanem valahogy úgy alakult a sorsa, hogy létére permanensen felkészültek a létrehozók. Mint a régi kabarétréfában a télre a köztisztasági cég. Igaz, a tél vagy hoz havat, vagy nem. A KIK esetében azonban ilyen apelláta sincs. Törvény mondta ki a létrejöttét, és így alighanem lehetett tudni, hogy ilyen intézmény márpedig lészen. Hogy a KIK-nek rövidített intézmény hivatalos honlapjában miért „klik”-nek rövidítik? Talán azért, mert a billentyűzeten egyszerre sikerült megnyomni a két billentyűt, és egy említetten csekély szerepű intézetnél ilyen kicsire nem adnak. A nagyobb, meg mint a mondás is tartja: nem számít. Esetleg a nagyobb fejlesztésekre, mivel a honlapon 2013. január 2.-án még azt olvashatjuk „Köszöntő” gyanánt, hogy a honlap fejlesztés alatt áll.

Aki tehát odaklikkel a klikre, az le is pattan. Nyilvánvalóan azért, mert az emberi erőforrásokért felelős informatikai szakszemélyzet tagjai is odafigyelnek ránk. Mert ugyebár, aki kíváncsi az hamar megöregszik. Az Emmi-nél meg nem szeretnék, ha hamar megöregednénk, tehát kár is kíváncsiskodni. Azért persze érdemes megjegyezni, hogy aligha az informatikusok tehetnek arról, hogy így áll a helyzet. Elvégre az állásajánlatokról szóló rész is fejlesztés alatt áll. De azért sem, mert egy honlapra elemeinek bekötése nem akkora informatikai bravúr, amit ne lehetne gyorsan megvalósítani. Még a szétverve-átalakított szakképzési rendszer informatikaképzésén megszerezhető tudással is. Ehhez azonban adatok, anyagok kellenek. Amikor tehát például a „Dokumentumok” menüpont mögött sem találunk semmit, akkor valószínűbb, hogy tényleg nincsenek dokumentumok.

Van tehát egy intézményünk, ami az egyházi iskolákon kívül mindent felügyelni fog, de csak az ott dolgozók névsorát ismerjük. Azt, hogy milyen szervezeti keretek (SZMSZ) között, milyen felelősséggel és mit fognak tenni, az titkos. Talán az SZMSZ-t sem sikerült összeütni az eltelt hónapok alatt. A kérdés persze kívülállóként is érdekes lehet, de ott vannak az országban szerteszét ügyködni kezdő tankerületi igazgatók. Őket novemberben kinevezték, és a névsoruk például még ezen az összegányolt honlapon is elérhető. Elektronikus levélcímmel, telefonszámmal. Igazán rossz lehet úgy dolgozni, hogy talán fogalmuk sincs arról, hogy milyen szervezeti keretek között kell működniük. Bár, lehet, hogy őket meg ezzel védi a minisztérium. A konspiráció szabályai szerint csak a közvetlen beosztottakat és a közvetlen főnököt ismerik. Így nyugodtan vonogathatják a vállukat a szülőkkel, iskolai dolgozókkal szemben. Még csak nem is hazudnak talán, amikor a lényegi kérdésekre nem tudják a választ. Talán a mondóka alapján toborozták a gárdát: „Ki játszik ilyet, majd megmondom milyet”. Az érintett tanárok, a milliónyi diák szülei meg fogják be a szájukat, ne ugassanak bele mindenbe, és főleg ne kíváncsiskodjanak. Közük se hozzá.

Andrew_s