A részmeghátrálás diszkrét bája.

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) és Balog Zoltán leült, tárgyalt és megállapodott. Igaz nem egészen, csak részben, de azért mégis. A HÖOK elkönyvelheti, hogy részben győzött, a kormány meg elkönyvelheti, hogy egészen. Ha ugyanis a történések végeredményét nézzük, akkor némi varga-betűvel de majdnem ugyanott áll a helyzet, ahonnan elindult. Közben a diákság kimutatta, hogy képes egységesen fellépni és képes alternatíva felmutatása nélkül leülni tárgyalni, és képes megosztatni a hatalom által.

Pont, mint a nagyok játékaiban. Egy felnőttesebb játékban egy esetben majdnem ugyanígy zajlik a dolog. Akkor, amikor nagy gáz kezd lenni. Az emberek a folyosókon összegyűlnek, és elhatározzák, hogy most aztán nagyon megmondják a magukét. Ilyenkor a vezetés nyugodtan fújhat részleges, taktikai visszavonulót, mert a hezitálók lassan lenyugszanak. Aztán persze meg lehet kezdeni a tárgyalásokat a portások szakszervezetével az igazgatósági ügyekről. A portásoknak ehhez javaslatokkal sem kell előállni, hiszen alapvetően, érdemben, közük se hozzá. Ugyanez okból a vezetés is elsütheti a teljes jelszókészletet. A folyosón feszülten fülelők előbb-utóbb elunják, és elmennek kávézni. A néhány ott maradt aktivistának meg azt mondják, hogy „ugyan hagyd már, hisz látod, hogy le se...”. Fifikásabb esetben a vezetők látszólag érdemben ülnek le a szakszervezetekkel, de kihagyják az üzemi tanácsot, és mindenki mást. Ilyenkor bárki bármit aláírhat a vezetés részéről, mert tutira nem kell komolyan foglalkozni többet az üggyel.

Balog Zoltán, és a kormányzat tárgyalgató csapata nagyjából ezt a komplex megoldást választotta. A hosszas agyonhallgatás után hirtelen leült a hallgatók egyik szervezetével és látszat-visszavonulással fűszerezetett látszatengedményeket tettek. Látszatengedményeket, mivel a finanszírozás forrásáról még keveset tudni. S persze a rugalmasan meghúzandó ponthatárokat is lehet úgy szabályozni, hogy a valósan felvett államilag finanszírozott diákok száma alig térjen el a nullától. Ez azonban még lehet a jövő titka. Az azonban a jelen, hogy a Hallgatói Hálózatot a tényleges tárgyalásokból kirekesztették. Toporoghattak és moroghattak a folyosón nyugodtan. A tárgyalások kommunikációs hatása óhatatlanul a HaHa pozíciójának a gyengülése. Amiért nyugodtan dörzsölgethetik a kezüket a tárgyalásokon a kormányzati oldalról részt vevők. Mert innentől a HaHa bármit mond, meglobogtatják majd a HÖOK-kal kötött megállapodást, és elküldik őket a sunyiba. Legfeljebb még hozzátéve, hogy amúgy sem tekintik őket hivatalos tárgyalópartnernek, meg lehetőleg mindjárt pártként jegyeztessék be magukat, ha meg akarnak mukkanni. De akár idézetik az elhíresült mondást is arról, hogy „tetszett volna forradalmat csinálni”. Miközben a diákság egyik nagy vívmánya éppen az volt, hogy nem vizelték össze a Kossuth teret, nem dobáltak flasztert, és kihagytak megannyi olyan húzást, mellyel a jelen kormányzattal szimpatizálók vastagon éltek annak idején.

Természetesen a részmegállapodással azt is elérték, hogy saját maguknak is mentességet biztosítsanak. Ugyanis arra az esetre, ha a HÖOK kezdene keménykedni, akkor szintén lehet kész válasz. Ha a megállapodást akarnák kiterjeszteni, akkor a lehet a tárgyalásokra hivatkozni, hogy ott miről volt szó. Amikor pedig a betartását kérnék számon, akkor a tárgyalások féloldalassága lehet a kifogás. Az, hogy a HÖOK-kal ugyan megállapodtak, de ők nem képviselték az összes hallgatót, a tanársegédeket, és senki mást sem. Tehát, ha komolyan akartak volna valamit, akkor odahívták volna a többieket. Ekkor persze mindegy lenne, hogy ki minek van bejegyezve. Mivel nem a tárgyalás, hanem a kifogás a fontos. De így sajnos nem áll módjukban foglalkozni a HÖOK számon-kérő szemöldökráncolásával. Majd talán akkor, ha a többiekkel is sikerült valamit egyeztetni. Természetesen csak és kizárólag a többi diák, tanár, és mindenki más érdekeinek védelmében. Elvégre, ha már a diákszervezetek tárgyalója nem, majd ők megvédik a diákok érdekeit.

Összességében tehát kár lenne túlértékelni a részmegállapodást, melyet a diákság egy részével sikerült megkötni. Azt pedig, hogy mennyire kell majd alulértékelni a diákság szempontjából, azt később lehet megmondani. Addig meg nyugodtan megveregethetik a kormányülésen a Balog Zoltán vállát. Ha pedig néhányaknak mégis támadna lelkiismeret furdalása a diákok egymás elleni kijátszása miatt, akkor mindjárt meg is gyónhat nála.

Andrew_s