A gyűlölet és a hirdetéspiac.

A megtámadott Magyar Hírlap Echo-ja

A címmel kapcsolatban rögtön leszögezném, hogy nem került elírásra a „Gyűlölet- és hirdetéspiac”. Annak ellenére sem, hogy a hirdetési felületeken, például buszok farán, és óriásplakátokon is megjelenek meglehetősen karaktergyilkos pacnik. De annak ellenére sem, hogy az informális piaca sem kicsi a gyűlöletkeltésnek, az előítéletekre való ráerősítéseknek. Ebből az utóbbi időben alighanem Bayer Zsolt állatozós cikke lesz az, ami bekerülhet majd a példatárba. S amelynek fényében kissé furcsa az, amikor Selmeczi Gabriella vádol másokat gyűlöletkeltéssel. A nevezett betűvető ugyanis még jelenleg is a Fidesz tagja.

Mégpedig olyan tagja, amely saját kezeivel írva, de minden esetre az ő neve alatt publikálva javított gyűlöletmondatos rekordot. De Selmeczi Gabriellának alighanem nem mondták meg a Fidesz-ben, hogy óvatosan a szövegeléssel. Magától meg talán nem is olvassa azokat az írásokat, melyet az ötös számú párttagkönyv büszke tulajdonosa ír akkor, amikor jól meg akarja mondani a magát. Ezzel szemben mások olvassák, és nem feltétlenül vannak megelégedve azzal, hogy a kormányzó pártot, s közvetve az országot, ilyen írások reprezentálják. Kormányzót, mert jól látható a KDNP, mint magát külön nem megmért tényező, esetében, hogy legfeljebb keresztbe font karral asszisztál Orbán Viktornak. Azt követően, hogy a Bayer írásának teret adó, és a szerző mellett hűségesküt tevő szerkesztőség nem tett semmit, a Magyar Hírlap ellen kezdeményezett bojkottot néhány szervezet. Annak meghirdetésével, hogy felelős cég ne hirdessen az adott orgánumban. A közlemény szerint tizenöt céget kerestek meg a felhívással, s végső soron itt vége is lehetne ennek a történetnek, mivel nyilvánvalóan a cégek saját kompetenciáját képezi a további lépés. Vagy hirdet, vagy nem.

A Magyar Hírlapban oldalán erről egy alapvetően ettől eltérő tematikájú írásban tesznek említést, melynek címe „Újabb támadás lapunk ellen”. Az alcímben világossá téve, hogy a Magyar Hírlap tulajdonképpen az Echo Televízióval azonos. A támadás ugyanis nem az előbb említett gazdasági támadást jelenti ebben az esetben. Arról olyasmit írnak például, hogy a megkeresett cégek között „olyanok is vannak, amelyek szinte sohasem hirdetnek lapunkban”. Ami, lássuk be, eléggé a „na bumm és akkor mi van” kategóriába tartozó megállapítás. Arra, hogy Nemzeti Fejlesztési Ügynökség sajtóosztálya szerint inkorrekt dolog, hogy a „Magyar Helsinki Bizottság azelőtt szólította fel a cégeket a csatlakozásra, hogy arról előzetesen egyeztetett volna velük”, szintén erre hajaz. Elvégre hátha tudnak a cégek olvasni, és a kapott levél alapján is képesek döntést hozni a csatlakozásról. De az említett támadásnak, mint említettem nem is ez a célja, mint megtudhatjuk. A fenyegetés egy fényképben testesül meg, mely egy olyan szövegről készült, ami maga a furcsaságok tárháza.

Egy pillanatig sem vitatva persze a képaláírást, miszerint: „Ha esetleg provokáció is lenne a szöveg, valaki akkor is megírta”. A probléma az ilyen szövegekkel akkor szokott kezdődni, amikor kiderül, hogy ki írta. Leginkább akkor, amikor esetleg az derül ki, hogy korántsem az írta, akit sugallni szeretnének szerzőként. Adott esetben nem ez lenne az első eset még a magyar sajtótörténelemben sem. Amíg a vizsgálatok zajlanak, azért érdemes lehet elgondolkozni magán a fenyegetésről közölt képen. Az, hogy közölt aláírás a cigánysághoz kapcsolná a fenyegetést, miközben a tartalom ennek ellentmondani látszik, máshol is elemzés tárgyává vált. Joggal. Azonban a tartalomtól függetlenül is felmerülhet némi furcsaság a szövegről készült kép alapján. Az ugyanis, hogy valaki csupa nagybetűvel írjon egy középre-zárt szöveget imitáló levelet alighanem nem gyakori. Még akkor sem, ha a régi mechanikus írógép látszatát akarná kelteni valaki. A bekezdés feletti sorkizártságra utaló szövegre ez szintén igaz lehet.

Ezen írógépek esetén ugyanis igen ritka jelenség, hogy a betűk közül egyiket se üsse a sor fölé, illetve a sor alá. Ugyanakkor, a közölt kép minimális jobbra-forgatását kijavítva már a látszata is hiányzik az egyenlőtlen gépelésnek. Az pedig, leszámítva a szándékos nyelvtorzítást, szintén ritka, hogy azonos szavakat különböző hibával írjon valaki. Márpedig a „HALÁL” szó legalább háromféleképpen szerepel a szövegben. Az pedig végképpen nem tűnik valószínűnek, hogy egy szöveget úgy írjanak különböző személyek egy mechanikus írógéppel, hogy a festékezésben, a leütési erőben, alig van eltérés. A kis valószínűség azonban nem jelent lehetetlenséget. Ahogy az sem, hogy a Magyar Hírlapban aláíróként feltüntetett „Oláj Roma Egyesület” ipari emlékgyűjtők egyesülete. Bár a teljesség kedvvért azt is érdemes megjegyezni, hogy a Magyar Hírlapban nincs utalás arra, hogy gépelt szöveg lenne. A tartalom alapján azonban nyilván indul majd hivatalos vizsgálat a fenyegetés ügyében. Akkor majd kiderül talán a tényleges szerző is, mely esetben kis meglepetést okozna, ha kiderülne: tényleg nem írógéppel, hanem szövegszerkesztővel állt elő a szöveg. Márpedig egy szövegszerkesztővel esetleg kellett is csupa nagybetűvel írni ahhoz, hogy ne szóljon be a helyesírás-ellenőrző. Ami azért elég idegesítő lehetett a szerzőnek.

Az meg ugyebár szinte teljesen, nyilvánvalóan életszerű, hogy minden putriban van egy számítógép. Lehetőleg irodai programcsomaggal. Ahonnan éppen akkor írnak, amikor a hirdetési bojkott alá vonandó médiának kell egy kis önsajnálat. S mindezt úgy, hogy azonnal világos legyen: a cigányok tehetnek mindenről, ami rossz szó csak éri azt a béke érdekében menetet is szervező szerzőjét a szerkesztőségnek.

Andrew_s