Navracsics pár dolgot a helyére tesz.

Egy mém a Bayer-ellenes tüntetés kapcsán
Forrás: Minimum+

Dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter. Ez olvasható a kormányzati portálon. Formálisan tehát minden bizonnyal olyan ember, aki felelősséggel nyilatkozhat minden olyan esetben, mely a joggal, vagy az attól sem teljesen független elvárt társadalmi morállal kapcsolatos. Szavainak tehát súlya kellene, hogy legyen. Még az olyan sarkalatos kérdésekben is, amikor inkább a morál, és kevésbé a jog, ellenben fokozottan a közösségi normák kerülnek terítékre.

Nem véletlen tehát, hogy amikor Bayer Zsolt január elején megjelent, és a cigányokat leállatozó cikke megjelent, mindenki komolyan vette azt a kijelentését, hogy „olyan embernek nincs helye a Fideszben, aki emberek egy csoportját állatnak tartja”. Mindenki, kivéve a Fidesz-t, no meg persze az 5-ös számú párttagkönyv tulajdonosát. Aztán persze megjelentek a Bayer-t védő, magyarázó és újraértelmező hangok, melyek először halkan, majd egyre veretesebben ismételték azt a refrént, hogy aki Bayer Zsolt ellen van, az a gyilkosokkal van. Elfeledkezve arról a közjogi állapotról, hogy a bűnössé nyilvánítás nem rámutatással, ráolvasással történik egy jogállamban, hanem bírói döntéssel. Még akkor is, ha annak előítéletekkel kacérkodó voltát maga az ügyészség kezdte sugallni a gyűlöletre uszítás ítéleti gyakorlata kapcsán. Majd elutasította az ötletet, hogy a Fidesz egyik kedvenc tagjával szemben fellépjen. Navracsics Tibor tehát nem csak párttagként, hanem igazságügy-miniszterként is egyedül maradt morális véleményével.

Azt, hogy Navracsics Tibor miként élte meg ezt a helyzetet, az nyilván az ő titka. Azt azonban tudjuk korábban, hogy nem szokta zavarni az, ha morális konfliktus alakul ki. Amikor ugyanis a Nyirő-ügy kapcsán kérdést kapott a kormányzat viszonyulását illetően Szálasi-hoz, akkor a fasiszta vezér rehabilitálását sem kérte ki a kormány, vagy akár a maga nevében. Olyan képet vázolva fel, hogy a párthűség felülírhat nála mindent. Így végső soron a Bayer-Navracsics morálpárbaj eredménye is borítékolható lehetett volna. Elvégre az, hogy a hatalmi fenyegetésként kijátszható Békemenet lényeges Orbán Viktor és hatalmi csatlósai számára, nem volt titok korábban sem. Annyira nem, hogy kormányzati szereplők méltatták annak kitüntetését. Ebből az is következhet, hogy amikor Orbán Viktor raportra, illetve meghallgatásra rendelte igazságügyi, oktatási és gazdasági vazallusait, akkor alighanem helyettese is megkapta a megfelelő eligazítást.

Ennek lehetett egy késleltetett tünete az a nyilatkozat, mely szerint „Bayer sok mindent helyre tett”. Az előzőekből talán már nyilvánvaló, de ezt ugyanaz a Navracsics Tibor látta szükségesnek tudatni a nagyvilággal, aki korábban elítélte az említett rasszista szerzőt. De alighanem Orbán Viktor felhívta rá közben a figyelmét a békemenetek fontosságára, és a szélsőjobboldalnak teendő gesztusok fontosságára. Mely utóbbi kapcsán ő maga is tett nem egy páva-tánclépést. S persze Bayer is marad a Fidesz-ben. Így aztán helyettesének sincs más lehetősége a lemondáson kívül, mint az, hogy megvilágosodjon. Amihez Bayer Zsolt is aláosztott pár lapot egy magyarázónak szánt második cikkel. Azonban Navracsics kijelentése, miszerint: „Ismerem Bayer Zsoltot, és nem tételezem fel róla, hogy a szombati cikkben leírtakat komolyan gondolta volna” mégis sokkal inkább a nyilatkozó eróziójáról szól.

Ha ugyanis most így látja a kérdést, akkor a korábbi nyilatkozata vajon mire vonatkozik? Akkor nem ismerte Bayer Zsoltot? Ha ismerte, és mégis a kizárását vetette fel, akkor most másként ismeri, mint akkor ismerte? Ez azt jelenti, hogy miközben sok újdonság nem történt az ügyben, pusztán egy orbáni kihallgatás nyomán rájött, hogy most másként ismeri Bayer Zsoltot, mint korábban ismerte? Mert a látszat alapján nagyon így néz ki. Amennyiben így áll a helyzet, akkor Navracsics Tibor is helyére tett pár dolgot. Orbán Viktorral kapcsolatban is, mivel megvilágítja a miniszterelnök világképének minden más véleményt meg nem tűrő vonásait. De leginkább mégis a miniszterelnök-helyettessel kapcsolatban. Nevezetesen azt, hogy számára az egyetlen mindent felülírni képes erkölcsiség a pártalázatnak való tetszőleges önalávetés. Ez a pártszolgálat egyik csinovnyikjának sem válna becsületére. Egy miniszteri tisztséget is betöltő miniszterelnök esetében azonban szomorú.

Andrew_s