Egy kis pénz az apróságoknak.

A család a társdalom egyik lényeges tényezője, és ezzel kár is lenne vitába szállni. A politikusoknak akkor látszik meggyűlni a baja a családokkal, ha megpróbálnak valami egyéni, esetleg ideológiai töltettel aláaknázott értelmezést keresni. Megkülönböztetve, mint azt az Alkotmány Bíróság is nehezményezte, a családot és a még családabbat. Ami akkor is problémát okoz, ha a gyermek státuszát kezdik, egyes KDNP-s politikushoz hasonlóan, minősítgetni. Ami ezt a kérdést most ismét felvetette az az Emmi-nek az örökbefogadást népszerűsítő kampánya.

Ennek a 25 millió kampánynak a keretében Állami Gondoskodásban Élő és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért (ÁGOTA) Alapítványnak adnak pénzt rendezvényekre. Olyan látszatot kölcsönözve az akciónak, hogy az állami gondoskodásból szeretnék alighanem kivezetni az ott ellátottakat. Ez egyébként emberileg, szociológiailag és pedagógiailag teljesen rendben is van. Ahogy tisztelhető korábbi drogmegelőzési, vagy a családot népszerűsítő kampánycél is. Az utóbbival kapcsolatban legfeljebb ismét a családfogalom lehet esetleg gond, ha szőrszálakat akarnánk hasogatni. De a minisztériumi értelmezés a napokban lejáró pályázat eredményhirdetésekor esetleg majd kiderül. Addig csak remélni lehet azt, hogy a pályázatra elkülönített források nem a 2012-es év elején vihart kavart Magyar Családtudományi Társaság valamiféle reinkarnációs támogatását szolgálja majd.

Ugyanakkor az állami gondoskodásban való állami szerepvállalás csökkentését célzó, azt sugalló, legújabb kampányra visszatérve, van egy másik emlék is, ami felbukkanhat a mélyből. Az a 2011-es plakátkampány, mely az abortusz ellen irányult, és éppen az örökbe adást emlegette. A maga sokkoló módján, és nemzetközi visszhangokat is generálva. Miközben a másik oldalon olyan törvényi környezet alakult ki, hogy az abortusz exportcikké is válhat. Bár nem minden esetben, hiszen az elszegényedés okozta növekedés a gyermekáldásban ismert jelenség. Amikor tehát Selmeczi Gabriella szerint a Fidesz sokat tett a gyermekvállalásért, akkor igaza is lehetett. Elvégre a gyermekek további sorsáról hallgatott. Márpedig a mélyszegénységben születő krízisgenerációk tagjai nagyobb valószínűséggel kerülnek be az állami gondoskodás fogaskerekei közé. Amikor tehát, a kormányzat működése okán, az egyik oldalon nő azok száma, akik potenciálisan az állami ellátást kell, hogy „élvezzék”, némileg cinikusnak tűnik az abból való kimenekülés látszatát kelteni.

A cinizmussal cinizmust szembe állítva legfeljebb azt lehetne erre mondani, hogy volna más megoldás is. Annak ellenére, hogy két dolgot feltétlen le kell szögezni. Az egyik az, hogy mélységesen megértem azok fájdalmát, akiknek egyedül az örökbefogadás hozhatja meg a várt gyermekzsivajt az életébe. A másik az, hogy a már megszületett gyermeknek a lehetőségekhez képesti legjobbra kell törekedni. Ez utóbbiban kaphatna szerepet az, ha a kormányzat nem az állami gondoskodásban, vagy az abból való kirakásban kezdene gondolkodni, hanem a mélyszegénység felszámolásában. Például valós munkahelyeket teremtő, és nem közrabszolgákat eredményező térségi programokban. Igaz, erre a 25 milliós keret nem lenne elég, ahogy még a kormányközlemény emlegette célok teljes körű megvalósítására is kevés lehetne. Talán ezért is csak egy alapítvány részesülhet az Emmi jótéteményeiből. Ja igen, ez is cinizmusnak tekinthető, ha valaki azt hinné sajnálom a pénzt a szegedi telephellyel működő ÁGOTÁtól, vagy a gyermekektől. Holott inkább csak jelzése annak, hogy szerencsére nem a minisztérium segítsége az egyetlen, amit a fiatalokkal való munkára kap ez az alapítvány. S annak, hogy a nagy gyermekbarátság azonnal aprópénzzé válik, ha ezt Balog Zoltán minisztériumának költségei közé kell illeszteni.

Andrew_s