Lúdtalp orrán rózsaböjt.

Greg Newbold - Cyrano de Bergerac
Forrás: Mseffie.com

Az ország oktatáspolitikai krétalobbistája Szegedre látogatott, és ott találkozott a polgármesterrel, Botka Lászlóval is. Tekintettel arra, hogy államosították az iskolákat, végső soron önmérsékletre vall a polgármester részéről, hogy fogadta Hoffmann Rózsát. Bár ebben való közreműködését megköszönte az államtitkár-asszony. A polgármester ezirányú gondolatairól, telepátia híján, nem szereztünk tudomást. Ahogy az oktatáspolitikáért felelős államtitkár esetében is csak arról értesültünk, amit elmondott a beszéd-hakni legújabb állomásán, melyről a SzegedCafé adott egyenes tudósítást.

Ennek a tudósításnak az alapján Hoffmann Rózsa, mint említettem, megköszönte a polgármesternek a sikeres közreműködését az iskolaállamosításban. De ettől eltekintve is érdekes kijelentéseket tett a látogatása, illetve azon előadása során, melyet „A köznevelési és a felsőoktatási rendszer megújulása” címmel tartott. Mely előadáshoz alighanem az a „A köznevelési rendszer aktuális folyamatai” című, korábbi fellépés adta a főpróbát, amely során a Hallgatói Hálózat (HaHa) nem kis zavarba hozta az oktatáspolitikust, és szellemi testőrségét egyaránt. De ugorjunk vissza Szegedre, és az említett látogatás során tett megnyilatkozásokra. Miközben azért adózzunk tisztelettel Hoffmann Rózsának azért, hogy egyáltalán elment azok után, hogy az államosítás korántsem annyira egyértelműen pozitív szakmai fogadtatásban részesült, és aligha ő tekinthető a legnépszerűbb politikusnak manapság. Így bátorságát tisztelet kell, hogy övezze. Akkor is, ha természetesen tudjuk, van olyan fizetés, amiért vastagodik a bőr, ha kell. S van olyan testőrség és környezet, ami a szintén pallérozza a bátorságot. Környezetileg például gondolhatunk arra, hogy a diákság, de szülők és hallgatók szervezeti eddig is nagy önfegyelemmel viseltettek a megmozdulások alkalmából.

Ám, hogy szó essen az államtitkártól esett szavakról is, mindjárt az előadás egyik, az általános célokat magasztaló kijelentését érdemes idézni, és ami szerint „a magyar iskolarendszernek ismét fel kell jutni arra a magaslatra, ahol egykor a klebelsbergi időkben volt”. Az időközben eltelt időt tekintve ez biztos ígéretes cél. Különösen, mivel továbbra sem tudni, hogy az 5000, főként tanyai iskolát létesítő, a középiskolai oktatást megreformáló, a reálgimnáziumokat megalapító és a felsőoktatás tudományos iskolát támogató gróf Klebelsberg Kúnó mit szólna Hoffmann Rózsa álszekularizált, de egyébként is sokban pont az ellenkező irányba haladó oktatáspolitikájához, Talán szerencsére nem tudjuk, és talán az oktatáspolitikáért felelős államtitkárnak is jobb, ha nem tudjuk. Pár tekintetben tehát tényleg jó lenne, ha eljutnánk oda, ahol egyszer már, mintegy nyolcvan éve, már tartott a hazai oktatás alapkoncepciója. Ott, hogy van élet és tehetség a kormányhoz közeli versenyistállókon kívül is.

Ezért aztán, miközben személy szerint nincs személyes statisztikám arról, hogy a diákok globálisan hülyék-e annyira a történelemhez, mint azt Hoffmann Rózsa gondolja, azért némi pedagógiatörténelmi olvasgatás talán az államtitkár-asszonynak sem ártana. Ha igaz az az állítása, hogy a diákoknak fogalmuk sincs Trianonról, és az erdélyi magyarságról, az is gond persze. Azonban talán a képviselőtársait sem ártana felvilágosítani pár történelmi tényről. Mert a 2011-ben írtak, miszerint a történelemoktatás káosza napjainkban köszön vissza például a rasszizmusban, ma is tarthatónak tűnik. De igaz lehet az alapismeretek hiánya akkor is, amikor például a család fogalmát feszegetik Hoffmann Rózsa párttársai. Olykor láthatóan olyan keresztre, amihez Jézusnak a gyermekek diszkriminálása kapcsán köze se nagyon volt. Úgyhogy az oktatásért felelős politikussal igenis lehet, és néha kell is egyetérteni. Az pedig nyilván optikai zavar csupán, ha a kormányzó elit esetében ellentétes folyamatokat vélünk látni.

Nem úgy a sport terén. Ebben az esetben igenis nagy az előrelépés. Stadionprojektek indultak minden mozdítható, és korábban mozdíthatatlannak gondolt pénzekből egyaránt. Mert igazán tarthatatlan lenne, ha hazánk a tízmillió pocakos futballszakértő országává váljék. Miközben maga Orbán Viktor nyilatkozott a nyalka legény kívánatos voltáról, igazán szomorú lenne az, ha igaz, hogy „egyre inkább hájas és lúdtalpas gyerekeket nevelt ki az eddigi rendszer, akik magas vérnyomással is küszködhetnek”. Ennek fényében nyilván a gyermekek táplálkozási problémái, a gyermekéhezés rekordokat döntögető adatai is más megvilágításba kerülnek. Tulajdonképpen akár hálásak is lehetünk azért, hogy nem került megvilágításra esetleg a gyermekeknek olyan fejadagrendszer, csak az ő érdekükben, mint amit egy másik „hölgy” valósított meg. Remélhetőleg az erdélyi történelem fetisizálása idáig nem fejlődik. Bár a szegényebb rétegek oktatásba való becsatlakoztatása kapcsán azért a miniszteri cinizmus már debütált korábban, és a tartós recesszió is adott. Hoffmann Rózsa, lássuk be, szerényebb maradt a testnevelésórák sikerként való bekönyvelésével. S mert ő is egy előző rendszerben járt iskolába, nyilván első kézből tudja a parlamenti lúdtalpasok számát, és ezek szerint a vérnyomásával is gondok vannak. Hölgyek kilóit pedig nem feszegetjük.

Mert udvariasak vagyunk. Annál mindenképpen udvariasabbak, mint az, aki kormányzati tisztséget betöltve, a pulpitusról nevezi a sorok közt tohonya ostobának a hallgatóságát. Elvégre, ha már csak lúdtalpra telik, míg a kacsaláb mások alatt forog, legalább bojt legyen rajta. Bár, mint a kérdésesen lúdtalpas Cyrano de Bergerac-tól tudjuk, a rojt és bojt sem létkérdés:

„Erkölcsömben van elegánciám!

Piperkőc járhat szebb ruhában, ám

A tisztaságra én jobban vigyázok.

Mert - Istenemre! - sose mennék mások

Elébe én egy félig lemosott

Gyalázattal... se összefoltozott

Rongy becsülettel... sem dagadt, meredt,

Még félig alvó lelkiismeret

Piszkos szemével!... Én szabad vagyok

S a lelkem tiszta! Rajtam ez ragyog!

A derekamra nem adok sokat,

Arra igen, hogy derekasan éljek!

Pótolják rajtam a szalagokat

A bátor tettek, büszke szenvedélyek!

És kackiás bajusz gyanánt fenem

Szúrós hegyesre vidám szellemem,

S amerre járok szerteszét e honban,

Igazság peng sarkantyúként nyomomban!”

(Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac -- Fordította: Ábrányi Emil)

Andrew_s