Csillagos parlamenti ötletek

Vörös csillag a tengerben
Forrás: http://www.itsnature.org/

A csillag sokféle szimbólum volt már a történelemben. Különböző színekben, és kisebb nagyobb torzításokkal megjelenve a különböző korszakokban. A munkásmozgalom vörös csillaga kétségtelenül korszakjelző volt, és erről alighanem azok a honatyák és honanyák is sokat tudnának mesélni, akik a saját KISZ-, illetve az MSZMP-tagsági könyveiken találkoztak vele. Szívesen hivatkoznék persze a vörös csillag kapcsán a tengeri csillagokra is. De esetleg még félreértené valaki, hogy lekommunistázom ezeket a szegény élőlényeket. Olyan áthallásoktól pedig különösen óvakodnék, hogy esetleg célzásnak tekintse bárki a tengeri csillagok és egyes honpolgárok szellemi képességeinek összehasonlítása tekintetében. Még a végén a tengeri állatok is kikérnék maguknak.

Az azonban tény, hogy hazánk jogalkotói különösen nagy hangsúlyt fektettek a vörös csillag, mint szimbólum kiiktatására a közéletből. Furcsa módon más szimbólumokkal kapcsolatban kevésbé látszanak érzékenynek. De ezt már csak azért sem részletezném, mert korábban megtettem. Beleértve azt is, hogy a kisebbik kormánypárt a neohorthysta szimbólumok irányában például nem igazán látszik allergiásnak, és asszisztálnak azokhoz a provokációs játékokhoz is, melyek egyik mellékhatásaként Romániában hátrányba került a magyar képviselet. De maradjunk a vörös csillagnál. Nem a tengerinél, hanem a munkásmozgalminál. Már csak azért is, mert hosszú eljárást követően a nemzetközi törvényszék úgy ítélte még tavaly, hogy Fratanolo János 2004-ben jogosan viselte azt a hajtókáján.

Sem az esemény, sem az ítélet nem friss, ha úgy tekintjük. Ami mégis összeköti a jelennel, az a magyar Parlament sajátos hozzáállása a Strasbourgban hozott ítélethez. Először Navracsics Tibor jelezte, még áprilisban, hogy mondhat a nemzetközi emberi jogi bíróság, amit akar, fütyülünk rá. Érdemes emlékezni itt arra is, hogy ugyancsak Navracsics Tibor volt az, aki nem utasította vissza Szálasi rehabilitációjának lehetőségét. Ugyanabban a parlamentben, melyben Wittner Mária a FIDESZ, illetve Stágel Bence a KDNP részéről azzal az ötlettel állt elő, hogy a jogszabályi bénázás miatt elszenvedett strasbourgi büntetést az MSZP fizesse. Ami a személyes gyűlölethullámok taraján egyensúlyozó Wittner Mária esetében még csak érthető, ha nem is túl életszerű felvetés lehet. Az, hogy a KDNP is delegált mellé valakit az pedig lehet a kormányzati egyensúlyfelelős porhintése is akár. Mert nehogy már a kisebbik kormánypárt kimaradjon a felelősségből, ha a végén bukta van. A FIDESZ képviselője meg alighanem gondosan és szelektíven megfeledkezik arról, hogy a FIDESZ-ből elsőként vállalt közösséget azokkal a Kossuth-téren összejöttekkel, akiknek volt némi közük a TV-székház felgyújtásához annak idején. Így saját logikája alapján, de morálisan is felelőssé tehető. Tehát itt lenne az ideje, hogy ő is a pénztárhoz fáradjon.

Aztán persze ott vannak azok az esetek, amikor a vörös csillag mégsem munkásmozgalmi jelképként jelentkezik. Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne esetleg ráfogni. Így végső soron a gazdasági miniszter tündérmeséjének hatalmi szereplői akár a tengeri csillagról is bebizonyíthatják a kommunista kapcsolatot. A költségvetési rés befoltozására pedig adódik egy remek lehetőség a vörös csillag kapcsán sokat emlegetett Heineken sör minden egyes csillagocskájára szabálysértési bírságot kiszabni. Az meg úgysem érdekelne senkit, hogy a sörgyár nyilván nemzetközi bírósághoz fordulna. Azokra, Navracsics Tiborral az élen, úgysem ad semmit a törvényhozás. Az ezt célzó esetleges Wittner-, vagy Matolcsy-javaslattal csak egy baj lenne. A tengeri csillag tényleg ki kérné magának a szellemiségi összehasonlítást a hazai törvényhozókkal.

Simay Endre István