TF-botrány és Dékánsirató

dr. Tóth Miklós még a januári Schmitt-ügyben
Forrás: HVG

A diplomák ügye csak nem akar lecsitulni a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának (TF) környékén. Talán kár külön kiemelni, hiszen Schmitt Pál ügye akkora örvényt kavart a zavarosban, hogy egészen egy új államfő kihalászásáig lehetett eljutni általa. Akkor vissza-visszatérő név volt a kar dékánjának a neve. Mivel dr. Tóth Miklós, hol kiállt a Schmitt-dolgozat mellett, hol az azt vizsgáló bizottság prominenseként bukkant fel a hírek között. Mert nehéz lett volna nem kiállásnak tekinteni azt, amikor kifejtette, hogy tulajdonképpen semmi szabálytalanság nem történt az azóta megbukott köztársasági elnök plágiummal szerzett doktorijával kapcsolatban.

Aztán mégiscsak megfosztották Schmitt Pált a doktori címtől. Mert a világ mégsem igazolta a dékán akkori véleményét. Ellenben jelezte azt, hogy az egyetem egyes vezető tisztségű dolgozói kicsit megengedőbbek a tanulmányi eredmények kezelésével kapcsolatban. S nem véletlenül a tanulmányi előrehaladást említem, hiszen a vizsgák során aligha van egyetemista, aki ne érzett volna különbséget a tanárok elvárásszintjei között. De azért nagyjából mégis elvárás, hogy csak olyan jegyek, kreditek kerüljenek elszámolásra, ami legalább adminisztratív szempontokból rendben van. Beleértve azt is, hogy ha már pofára megy a vizsgáztatás, legalább jelenjen meg a diák azon a vizsgán. Ha már beírják a krediteket, akkor legalább formalice teljesítse a diák a tárgyat. No ezek azok a játékszabályok, melyekkel kapcsolatban kételyek merültek fel a TF-en.

A HVG értesülései szerint ugyanis befolyással üzérkedés, többrendbeli közokirat-, illetve magánokirat-hamisítás gyanújával tettek feljelentést ismeretlenek, miután egy kormánypárti képviselő fiának órák alatt teremtek tanulmányi eredményei. Megalapozva azt, hogy a jelentős mulasztások ellenére egyáltalán részt vehessen a csemete és baráti köre az államvizsgán. A tantárgyigazolások beírásánál a titkárnő szerepében egy igen meglepő nevet találhatunk. Nem mást, mint a Schmitt-ügyben a lazaságok iránti megértésével tüntető dr. Tóth Miklóst, aki személyesen gondolta igazolni a fiuknak mindazt, amit teljesíteni elmulasztottak. Igazi gyorstalpaló tanfolyammá zsugorítva az egyetemi tanulmányok teljesítését. Azzal a hivatkozással, hogy a csemeték váltottak a nappali és levelező tagozat között, és a szintkülönbséget kívánta ezzel áthidalni. Azon persze eleve érdemes lenne elgondolkodni, hogy testnevelő-edző szakot miként lehet levelező tagozaton teljesíteni. Mondjuk fényképen beküldve azt, hogy tényleg le tud menni hídba a jelölt? De önmagában az oktatási rendszernek nem ez lenne talán a legmeglepőbb pontja. Az a kérdés pedig sokkal érdekesebb lehet, hogy ez a tagozatváltás mikor derülhetett ki. Mert aligha hihető, hogy az államvizsga délelőttjén. Elvégre egy képviselőt még csak köthet titoktartás, de a gyermekét aligha. Annak kollégiumi szobatársait meg különösen nem. Mert a hír szerint nem igazán van nyoma annak, hogy a tanulók egyáltalán közelibe merészkedtek volna az igazolt tárgyaknak.

Az azonban szinte biztos, hogy az amúgy is megzakkanóban levő felsőoktatásba talán nem egy dékánnak kellene koporsószögeket beleverni. Különösen akkor nem, ha egy korábbi ügyben egyrészt magára vonta már a figyelmet, másrészt ugyanebből a korszakból inkább az önégetéséről vannak hírek, mintsem karakán kiállásáról a formaságok, és követelmények betartásának harcterén. Eközben természetesen szinte előre lehet látni azokat a nyilatkozatokat, hogy tulajdonképpen a szegény dékánt az ág és a politika is húzza. A Fidesz képviselője is nyilatkozhat, hogy a fia már nagykorú, és saját jogon éghet le a bőr az arcáról, ha a vádak beigazolódnak. S persze majd megjelenik Selmeczi Gabriella is talán. Elmagyarázva, hogy tulajdonképpen Gyurcsány Ferenc dolgozata tehet minderről. De legkésőbb akkor, amikor a gyanú esetleg beigazolódik, talán érdemes lenne a dékán úrnak megfontolni a lemondást. Addig, a vizsgálatok idejére pedig az egyetemnek a dékán felmentését. Elvégre az egyetemi és tudományos fokozati rendszernek van elég baja az országban ilyen ügyek nélkül is.

Simay Endre István