2012. július 24., kedd

Apuci kicsi bakija

A dékán akarhatta a fiát felhasználni
politikai célokra ?
Szegény képviselőket néha az ág is húzza. Meg a fiaikat is az legutóbbi diplomabotrány alapján. Az, hogy mi lesz a sorsa a Fidesz-es képviselő Lasztovicza Jenő fiának az ügy végkifejletébe az a jövő zenéje. Ahogy az is, hogy a különböző zsákutcák falaira többször felcsattant dr. Tóth Miklós dékán végül elég könnyűnek találtatik-e, és elszáll-e a dékáni székből. Ezt megelőlegezni lehet elvárás, de nyilván az egyetem belügye valamilyen szinten. Azon a szinten, hogy a morális kikezdhetőség nem válik egy intézmény előnyére sem. Egy, a következő értelmiségi nemzedéket nevelő intézménynek meg végképpen nem.

Így érthető, ha az egyetem rektora, Szél Ágoston villámgyorsan elrendelte a belső vizsgálatot. Elvégre mi mást is tehetne, amikor ott büdösödik már megint egy adag komposztnak való az egyetem tanulmányi munkáját körbebástyázva. Igazándiból becsületére váljék a rektornak, hogy, a Schmitt-ügyből tanulva, nem várja meg, míg ráfülled a botrány, és igyekszik kimászni belőle mihamarabb. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy ezzel a törekvésével magára hagyta a politika érintett szereplője. Először az ATV Híradó értesülése alapján tudhattuk meg, hogy Lasztovicza képviselő urat mélyen felháborította a HVG cikke. Ehhez magánemberként természetesen joga van, ahogy a felháborodás jogát nyilvánvalóan sokan, sokféle dologgal kapcsolatban naponta gyakorolják. Persze lehet, hogy hirtelen felháborodással talán a gyermekével kellene leülni, és megbeszélni a dolgot. Majd valahogy úgy kezdeni a nyilatkozatot, hogy „Beszéltem a fiammal, aki szerint....”. De gondolom, van elég kommunikációs szakértő a Fidesz háza táján. A képviselő úr talán előbb velük is egyeztethetett volna, mielőtt az MTI segítségével szétröppenti azon véleményét, hogy „fiatal gyermekeket akarnak meghurcolni, akik még túl is teljesítették az előírt penzumot”.

Mielőtt persze bárki félre akarná magyarázni, emberileg teljesen érthető, ha egy apa kiáll a legcsibészebb gyermekéért is. Apaként azt is mondhatnánk, hogy ez a dolga. Azonban politikusként hatalmas bakokat lehet lőni akkor, ha az indulatok buknak ki valakiből előbb, mintsem végiggondolná a kijelentések és bejelentések következményeit. Mert még az előbb idézet mondat is nagy buktatókat sejtet. Az egyetemekre ugyanis zömmel nagykorú, és saját tetteikért felelősséget vállalni képes emberek járnak. Tehát, amíg apaként talán százévesen is a papa kicsi fiacskája lehet valaki, közténykedését tekintve, és az egyetem is ilyen, ez már nem igaz. Hacsak nem áll gyámság alatt, és nem korlátozott a döntéshozatali képessége. Ebben az esetben azért inkább tanár, edző se legyen valaki. Ha tehát a papa kell, hogy képviselői tekintélyével, és ügyvédei hadával kezdjen a szennyes kimosásának, akkor ott baj van. A helyzetfelismeréssel mindenképpen. Miközben a mondat másik fele sem sokkal jobb.

A penzumok meghatározására van egy kiváló forrásmunka. Úgy hívják, hogy vizsgaszabályzat. Tehát egyáltalán nem a képviselő úr kompetenciája annak meghatározása, hogy a csemeték eleget tettek-e annak, vagy sem. Azért, ha a dékán saját kezű titkárnősködése kellett a diplomát legalizáló műveletekhez, akkor talán mégiscsak fújhatott némi szél a TF harasztosában. Azonban talán mondani is kár, hogy a Schmitt-ügy kezdeti elmaszatolása után, melyben a miniszterelnök is részt vett, rossz szájízt okoz, ha egy kormánypárti képviselő mintegy megelőlegezi a vizsgálat eredményét. Mert mi mást jelenthetne, ha a penzumokat túlteljesítettnek tekinti anélkül, hogy a rektori vizsgálat bármit is feltárhatott volna a rendelkezésre álló idő alatt. Ez, miközben indokolatlan erőfitogtatás is lehet, a kocsmalogikától eltekintve is előre elhitelteleníthet szinte bármilyen vizsgálati eredményt. A felmentőt is. Az persze szintén megfontolandó, hogy érdemes-e, indokolt-e az erőfitogtatás ilyen helyzetben.

Miként abban a kijelentésben is, hogy „etikátlan, gusztustalan, hogy politikai célokra akarják felhasználni a fiát”. Mert alapvetően nem, vagy nem csak a fiára nézve gusztustalan, ha a gyanú beigazolódik. A csemete kivárhat pár évet és befejezheti tisztességgel megharcolva az eredményért az egyetemet. Már ha valóban akarja, és nem csak egyfajta diplomaszerzési ejtőpályának gondolta a TF-et. Esetleg a papa, ha már annyira támogatni szeretné a csemetét, akkor a negyvenhétezer forintnál kicsit alighanem magasabb fizuból, akár valami külföldi egyetemen is eldughatja a fiút. Nem ő lenne az egyetlen, aki külföldön tanul majd. Bár kínos lehet esetleg egy kollégiumba lakni azokkal, akik a Fidesz-nyomás hatására távoztak. Azt is elhiszem, ha a Fidesz-képviselő ettől meg akarná óvni a fiút. Noha az idézettel kapcsolatban felvetődik az is persze, hogy politikai célokra azok ellen, vagy azok mellett lehet felhasználni bárkit és bármit, akiknek jelentősebb döntéshozói szerepe van. Márpedig a Sport- és turizmusbizottság alelnökeként, Lasztovicza Jenő tényleg olyan helyzetben van, akivel szemben a dékán akár joggal érezhette úgy, hogy egy kis szívesség nem árthat. Így végső soron talán nem a média, hanem a dékán akarhatta a fiát felhasználni politikai célokra. Ha már. S ez tényleg nem lett volna szép dolog dr. Tóth Miklós dékántól. Igaz, az sem szép dolog, ha egy hatalmi tényező előbb rázza az öklét, mintsem kivizsgálnák a tényeket. De a permanens szabadságharc közkatonája esetén ilyen apróságok felett szemet hunyhatunk.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook