Lészen-e mentőkötelünk, ha minden kötél szorul? Forrás: http://sicomor.hu/ |
A konzultáció jó
dolog. Annyira, hogy nem egy esetben biztatják is a vezetőket arra, hogy
konzultáljanak a beosztottakkal. Mert ugyebár tudni érdemes, hogy az
alá-fölérendeltség, hierarchikus elkötelezettség, és hasonló megkülönböztető
jegyek nélkül inkább beszélgetésnek és nem konzultációnak hívjuk a szóbeli,
vagy akár írásbeli eszmecserét. Így azt, amikor a miniszterelnök nemzeti
konzultációra szólítja fel híveit, véletlen elszólásnak is tekinthetnénk. Bár
azt hiszem inkább valami fellengzős modorosság látszatának keltése volt az
eredeti szándék. Mert a külsőség fontos. Annak a külsősége, hogy van beleszólás
bármibe. Akkor, amikor demonstratívan közlik az Alkotmánybíróság döntéseire is,
hogy coki: Juszt is megcsináljuk.
De a nemzeti
konzultáció mellett megindult egy másik konzultációsorozat is. Bár lehet, hogy
helyette, hiszen a nemzeti vonalkód-gyűjtés elég rossz részarányokat mutat fel
pillanatnyilag. Szóval, inkább helyette. S kivel mással kezdve, mint a kisebbik
kormányzó párt prominenseivel. Mármint a nagyobbik hal a FIDESZ vezetője részéről.
Tekintve, hogy korábban arról szóltak a hírek, hogy Orbán Viktor szabadságra
megy, igencsak igyekeznie kell, ha a maradék energiával, még feltöltetlenül
konzultálni szeretne. Hacsak nem kacsa ez az egész kimerüléses hír. Mondjuk
bulvárkacsa. Annak ellenére, hogy a bulvárkacsákért felelős Szijjártó Péter még
nem nyilatkozott meg az ügyben. Fogadjuk el tehát, hogy Orbán Viktorban még
maradt annyi energia, hogy konzultáljon a KDNP-vel, és annak is a vezetőivel.
Ebben az esetben még azzal sem bíbelődnünk, hogy elszólás, vagy nem elszólás a
csevelysorozat megnevezése.
Az ugyanis szinte
teljesen biztos, hogy a KDNP nem igazán lenne bent a parlamentben, ha a FIDESZ
be nem viszi a hóna alatt. Elvégre önmagában nem igazán mérték bele a
képviseleti Prokrusztész-ágyba. Talán azért sem, mert pontosan tudták, sokakat
kellett volna levágni ahhoz, hogy beleférjenek. S talán még a bűvös öt százalék
sem maradt volna. De a „ha” nem történelmi kategória. Ellentétben azzal, hogy a
FIDESZ-nek az olvadó népszerűség árnyékában igencsak hasznos egy olyan képviselői szervezet, amelyik erőteljesen függő viszonyban van tőle, és ezért hajlandó
a nevét, és szavazatait adni a többségi hatalompárt ötleteihez. Cserébe néhány
saját ötlettel is előállhatnak. Habár talán érdemes lenne a sokat emlegetett
Hoffmann Rózsa esetében pontosan tudni, hogy mennyi a saját ötlete, és mekkora konzultatív
szerepkör következménye az általa elővezetett törvényjavaslatokból,
koncepciókból, ötletekből. De valószínű, hogy azok az ötletek, melyek kifejezetten
egy bizonyos egyház szellemi vagy anyagi lobbi-érdekeit látszik szolgálni,
valóban a KDNP egyes bugyraiból türemkednek elő. Függetlenül attól, hogy
személy szerint ki áll velük a nagy nyilvánosság elé. Esetenként akár mindjárt
le is járatva a kezdeményezést, hiszen nehéz egy magát külön meg nem mért
pártról néppártként gondolkodni. Ismerve például a pápától a kispapig húzódó
hierarchiát, a demokratikus jelző is legfeljebb egyfajta csendőr-pertuhoz
hasonló módon látszik elképzelhetőnek. A vallási elkötelezettséget pedig nem is
akarnám firtatni. Hiszen az lelkiismereti ügy. Ha szerintük így rendben vannak
önmagukkal, hát rendben vannak.
Ha pedig Semjén Zsolt szerint a Fidesszel kötött „bajtársi szövetség" bevált,
akkor azt is higgyük el neki. De mit is mondhatna? Mivel abban azért talán
nehéz kételkedni, hogy a KDNP márpedig függő viszonyban van a FIDESZ-től. Például
azért is, mert Orbán Viktor esetleg arra a sorsra juttathatja, mint az MDF-et.
Mely párt szépen, lassan, de gyakorlatilag megszűnt. Örök figyelmeztetésként
azoknak, akik a szövetséget Orbán Viktor pártjával nem a feltétlen kiszolgálás
keretei között képzelik el. Talán, a függő viszony mellett, ezt is hangsúlyozni
szerette volna a feltöltés előtt álló miniszterelnök, amikor azt hangsúlyozta,
hogy „alpinista helyzet van: ketten lógnak a falon... és az egyik élete amásikén múlik”.
Bár ilyen helyzetben azért nem árt tisztázni, hogy a kötél kinek van a derekán
és kinek esetleg a nyakán átvetve. Arra pedig rossz rágondolni is, ha esetleg
úgy kellene érteni, hogy mindkettejük derekán, de az ország nyakán van áthurkolva
a kötél. S miközben a hatalomban levő pártok szépen összedolgozva, és
kádereiket megsegítve másznak felfele, az ország szép lassan megfullad az
általuk jelentette teher súlya alatt.
Simay Endre István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése