2012. július 17., kedd

Kinek a nyakán lóg a konzultációs kötél?


Lészen-e mentőkötelünk, ha minden kötél szorul?
Forrás: http://sicomor.hu/

A konzultáció jó dolog. Annyira, hogy nem egy esetben biztatják is a vezetőket arra, hogy konzultáljanak a beosztottakkal. Mert ugyebár tudni érdemes, hogy az alá-fölérendeltség, hierarchikus elkötelezettség, és hasonló megkülönböztető jegyek nélkül inkább beszélgetésnek és nem konzultációnak hívjuk a szóbeli, vagy akár írásbeli eszmecserét. Így azt, amikor a miniszterelnök nemzeti konzultációra szólítja fel híveit, véletlen elszólásnak is tekinthetnénk. Bár azt hiszem inkább valami fellengzős modorosság látszatának keltése volt az eredeti szándék. Mert a külsőség fontos. Annak a külsősége, hogy van beleszólás bármibe. Akkor, amikor demonstratívan közlik az Alkotmánybíróság döntéseire is, hogy coki: Juszt is megcsináljuk.

De a nemzeti konzultáció mellett megindult egy másik konzultációsorozat is. Bár lehet, hogy helyette, hiszen a nemzeti vonalkód-gyűjtés elég rossz részarányokat mutat fel pillanatnyilag. Szóval, inkább helyette. S kivel mással kezdve, mint a kisebbik kormányzó párt prominenseivel. Mármint a nagyobbik hal a FIDESZ vezetője részéről. Tekintve, hogy korábban arról szóltak a hírek, hogy Orbán Viktor szabadságra megy, igencsak igyekeznie kell, ha a maradék energiával, még feltöltetlenül konzultálni szeretne. Hacsak nem kacsa ez az egész kimerüléses hír. Mondjuk bulvárkacsa. Annak ellenére, hogy a bulvárkacsákért felelős Szijjártó Péter még nem nyilatkozott meg az ügyben. Fogadjuk el tehát, hogy Orbán Viktorban még maradt annyi energia, hogy konzultáljon a KDNP-vel, és annak is a vezetőivel. Ebben az esetben még azzal sem bíbelődnünk, hogy elszólás, vagy nem elszólás a csevelysorozat megnevezése.

Az ugyanis szinte teljesen biztos, hogy a KDNP nem igazán lenne bent a parlamentben, ha a FIDESZ be nem viszi a hóna alatt. Elvégre önmagában nem igazán mérték bele a képviseleti Prokrusztész-ágyba. Talán azért sem, mert pontosan tudták, sokakat kellett volna levágni ahhoz, hogy beleférjenek. S talán még a bűvös öt százalék sem maradt volna. De a „ha” nem történelmi kategória. Ellentétben azzal, hogy a FIDESZ-nek az olvadó népszerűség árnyékában igencsak hasznos egy olyan képviselői szervezet, amelyik erőteljesen függő viszonyban van tőle, és ezért hajlandó a nevét, és szavazatait adni a többségi hatalompárt ötleteihez. Cserébe néhány saját ötlettel is előállhatnak. Habár talán érdemes lenne a sokat emlegetett Hoffmann Rózsa esetében pontosan tudni, hogy mennyi a saját ötlete, és mekkora konzultatív szerepkör következménye az általa elővezetett törvényjavaslatokból, koncepciókból, ötletekből. De valószínű, hogy azok az ötletek, melyek kifejezetten egy bizonyos egyház szellemi vagy anyagi lobbi-érdekeit látszik szolgálni, valóban a KDNP egyes bugyraiból türemkednek elő. Függetlenül attól, hogy személy szerint ki áll velük a nagy nyilvánosság elé. Esetenként akár mindjárt le is járatva a kezdeményezést, hiszen nehéz egy magát külön meg nem mért pártról néppártként gondolkodni. Ismerve például a pápától a kispapig húzódó hierarchiát, a demokratikus jelző is legfeljebb egyfajta csendőr-pertuhoz hasonló módon látszik elképzelhetőnek. A vallási elkötelezettséget pedig nem is akarnám firtatni. Hiszen az lelkiismereti ügy. Ha szerintük így rendben vannak önmagukkal, hát rendben vannak.

Ha pedig Semjén Zsolt szerint a Fidesszel kötött „bajtársi szövetség" bevált, akkor azt is higgyük el neki. De mit is mondhatna? Mivel abban azért talán nehéz kételkedni, hogy a KDNP márpedig függő viszonyban van a FIDESZ-től. Például azért is, mert Orbán Viktor esetleg arra a sorsra juttathatja, mint az MDF-et. Mely párt szépen, lassan, de gyakorlatilag megszűnt. Örök figyelmeztetésként azoknak, akik a szövetséget Orbán Viktor pártjával nem a feltétlen kiszolgálás keretei között képzelik el. Talán, a függő viszony mellett, ezt is hangsúlyozni szerette volna a feltöltés előtt álló miniszterelnök, amikor azt hangsúlyozta, hogy „alpinista helyzet van: ketten lógnak a falon... és az egyik élete amásikén múlik”. Bár ilyen helyzetben azért nem árt tisztázni, hogy a kötél kinek van a derekán és kinek esetleg a nyakán átvetve. Arra pedig rossz rágondolni is, ha esetleg úgy kellene érteni, hogy mindkettejük derekán, de az ország nyakán van áthurkolva a kötél. S miközben a hatalomban levő pártok szépen összedolgozva, és kádereiket megsegítve másznak felfele, az ország szép lassan megfullad az általuk jelentette teher súlya alatt.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook