2012. július 26., csütörtök

Távvezérelt kormányzás, normatív magyarság.

-->
A tervgazdálkodás egyik szívnivaló szimbóluma
Forrás: http://dohanymuzeum.hu/
Annak idején, májusban, a miniszterelnöknek az USA-beli látogatásakor tett nyilatkozatai alapján már felmerült az ötlet a hazafiság levelező tagozatos megnyilatkoztatására. Miközben senki nem vitatja el a külföldön születetett, vagy oda távozottak jogát a magyar kultúrához, és dagadó kebellel tapasztalják sokan a sokadik generációs magyarok nyelvtördelését is, számos kérdés villódzik a levegőben. Igaz, még mindig jobb, mintha kések tennék ugyanezt. Bár az indulatok nem egyszer olyan szintre korbácsolódnak, hogy az sem lenne meglepő. Aki ezek alapján a gyorstalpalós állampolgárság-szerzésre gondol, nyert. Ez az a téma ugyanis, melyről többeknek a csalán kölcsönszerszámmal való verése és a választások bármi áron való megnyerése jut az eszükbe. Míg persze megy a magyarázkodás a túloldalról, hogy erről szó sincs. 

Pedig, ha valamiért nem, akkor legfeljebb azért, mert az életvitelszerűen külföldön élők, kettős állampolgárok számára nem okvetlenül létkérdés, hogy a jelenlegi kormányra szavazzanak. Ugyanakkor a kormányzat joggal számol a szavazatukkal, mivel lényegesen kisebb személyes kockázat rejlik mögötte számukra, és nyugodtan felülhetnek a gesztuskommunikációnak. Elvégre, ha nem jön be, akkor legfeljebb nem Budapest fele ülnek fel legközelebb a repülőre, vonatra. Az is nyilvánvaló, már csak a jobbszél felé kikacsintó szövegmorzsák szélbe szórásának ürügyén is, abban látszik érdekeltnek a kormányzat, hogy az állampolgárság vonzóvá tételét célzó hatékony propagandát folytasson. De abban mindenképpen, hogy lehetőleg egyre nagyobb számokkal tromfolva próbálja a kétkedőket meggyőzni. Ha meg nem sikerül meggyőzni, legalább elhallgattatni. Az azonban újdonság, hogy a tervgazdálkodás ebbe, a különben személyes döntések körébe tartozó ügymenetbe is bekéredzkedjen.

Márpedig a múltat idéző kommunikációs fogások utolérték az állampolgárság megszerzését is. Felzárkózva a mintagazdaság-látogatások, normatív banktulajdoni gumicsontok, és az oktatási ellenforradalmak világához. Mert mi mással lehetne magyarázni Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes beszédének egyes részleteit. Az, hogy megvan a 300 ezredik kérelem, és a 200 ezredik kiosztott állampolgárság beharangozása még belefér a tényközlésbe. Kicsit cipőkanállal, de belefér. Ám azt kijelenteni Semjén Zsolt által, hogy „amikor elvállalta a kormányzati feladatot, azt ígérte a miniszterelnöknek, hogy a ciklusvégére félmillió új magyar állampolgár lesz” már igencsak a tervfelajánlások szellemét idézi. Még akkor is, ha nyilván komoly személyes agitprop munkát végez ezért a célért. Mert hiába a KDNP vezető politikusa, mégis rosszul venné ki magát a vele egy elvet valló társak előtt, ha lemaradna a teljesítésben. Elvégre már készültek rájuk, a nyomtatványok is megvannak talán és a félmillás siker bejelentéséhez a torta is megrendelve esetleg. Milyen ciki is lenne, ha rájuk száradna.

Mármint a torta, mert a hatalom rájuk száradását aligha bánnák, hiszen talán éppen azért szeretnék sebtében elintézni a honosítási ügyeket, hogy a friss állampolgárok még időben az urnához érjenek. S persze félmillió szavazó kritikus helyzetben tényleg alkalmas lehet a kormányzat meghatározására. De, mint azt már májusban pedzegették az sem baj, ha nem érnek oda egy szavazóurnához. A HVG közlése szerint ugyanis „Gulyás Gergely, a Fidesz parlamenti képviselője elmondta, ősszel fogadja el az Országgyűlés a választási eljárást szabályozó törvényt”. S ez a törvény hivatott majd rendezni a levélbeli szavazást. Egyben biztos megélhetést biztosítva azoknak, akik levelekkel dolgoznak majd. Mivel alig valószínű, hogy ne lenne önként jelentkező cég, aki jó pénzért majd kinyomtatja és beborítékolja a szavazási tervgazdaság semjéni vállalásának félmilliós tábora számára a szabványos szavazólapokat. Ez pedig lehet már akkora üzlet, hogy legyen, aki az elektronikus szavazás ellen voksol majd. Fedezetnek meg ott van azoknak a pénze a távolból kormányt vezérelni szándékozókkal kapcsolatos költségekre, akik itt fizetnek adót. 

Ez azonban még talán kidolgozás alatt levő paramétere annak a komplex programnak, mely a korai, inkább történelmi áthallások jellemezte időszakokból egy tervcentrikus, és általában is centrikus korszakba vezet. A tervek ugyanis fontosak. Annak idején is tervelőírások és tervcélok jellemezték a magyar gazdaságot. Külön Hivatal is létezett arra, hogy a terveket felügyelje. Nem volt olyan hangzatos neve, mint mondjuk a 2011-ben eltervezett Nemzeti Stratégiai és Tervezési Hivatalnak, de azért működött. Elvégre nem csak a név a lényeg. Országos Tervhivatalként is a kézi vezérlés jelképe volt, és jelenleg sem tűnik idegennek a kormányzástól a kézi vezérlés. A nagy machinátor képzete felé gyalogoltában.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook