Felelősség-elszámoltatás

A napi politika egyik elengedhetetlen részgyőzelme az, ha sikerül a napi kommunikációt az azt kezdeményező ízlése szerinti mederben tartani. Ilyenkor a győzteshez húzás hatása, és mi tagadás, olykor önbecsapó hatása miatt, a többit megoldja a hívek siserehadának belvilága. Mondhat akkor bárki, bármit, a szelektív hallás törli a kedvezőtlen információk nagy részét. Ez játszódott, és részben játszódik le a lassan inkább hírhedté, mintsem jogilag megalapozottá váló Sukoró-ügyben is. Gyurcsány Ferencet megvádolták hivatali visszaéléssel, majd bizonyítottság hiányában az ügyészség kipukkasztotta a lufit.

Azt a kommunikációs lufit, amit az akkori ellenzék még a 2010. év választási lövészárkaiból engedett fel. Sajátos módon ezzel a ballonnal a FIDESZ is jócskán élt, hiszen remekül beleillett abba a kommunikációs vájatba, hogy „mindenki lop”. Mármint mindenki más. De majd ők megmutatják, és elszámoltatnak. Ami már csak azért egyszerű történetnek tűnt, hiszen a kétharmad birtokában akár törvényileg és a végrehajtási hierarchián keresztül is kézben lehet tartani a vezető szálakat. Vagy akár a vezető szíjakat is, mely rabláncra fűzve elvezették az előző kormányzat alatt dolgozók némelyikét. Aminek nyilvánvalóan sokkal nagyobb volt a kommunikációs füstje, mint a jogi lángja. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztosnak meg látszólag a keze dörzsölése maradt legfőbb feladatául. Mert szegény, jó szándékú kormánybiztos igazán nem számíthatott arra, hogy a világ történelmi folyamatai nem lesznek tekintettel arra a feladatra, amit neki szántak. Sárgolyóval megdobni mindenkit, akit a kormányzati vezérhangyák arra kijelölnek.

Noha a kormánybiztost igazán nem érheti vád. Meglovagolt minden lovat ennek érdekében, és nem törődött azzal, ha nem az övé, és esetleg a meglovaglása során feltöri a fenekét a nyereg. Így került kezébe a Sukoró-ügy, mely remek témát ígért. Magát az előző miniszterelnököt lehet megvádolni, és lerántani vele az iszapba. Ez a ló azonban egyrészt nem Budai Gyula saját pacija volt, másrészt nem rá méretezték. A feljelentést Schiffer András (LMP) tette annak idején, és ügyvédként talán ő még tudta, hogy meddig lehet, meddig lenne érdemes elmenni. Budai-nak ez a kalibrálás nem ment, és így óhatatlanul túllőtt a célon. Annak ellenére, hogy a luftballon azért rendesen erodálódott menet közben is. A végső meghámozását maga az ügyészség végezte el, amikor a volt miniszterelnököt egy jól fogó plajbásszal kihúzta a vádlottak listájából. A listán hagyva azonban továbbra is másokat, hiszen egy meg nem valósult telekcsere és egy meg nem valósult beruházás során nyilván rengeteg visszaélésre van lehetőség. Természetesen nem vagyok naiv annyira, hogy teljesen kizárnám ilyen esetben a visszaélések lehetőségét. De azért egy meg nem valósult kaszinóépítés be nem folyt jövedelméből azért nehéz korrumpálni bárkit is. Viszont legalább sem az építkezésben potenciálisan dolgozóknak, sem a kaszinó leendő személyzetének sincs munkája. A munkahelyteremtést hirdető kormányzat nagyobb dicsőségére. Szűken véve ennyi az ügy, és a folytatása majd következik a többi vádlottra nézve.

Ugyanakkor az ügynek nem csak az az üzenete lehet, hogy Gyurcsány Ferencet alapjában véve tisztázták az ügy mai állása szerint. Már csak azért sem, mert a kabátlopási cécónak azért nincs vége, és a hithű buzgalmárok szemében azért egy olyan apróság, mint bizonyítottság igazán nem játszhat fontos szerepet. Van egy olyan átvitt értelmű üzenet is, ami sokkal finomhangoltabban jelzés értékű, mintsem a porcelánboltban trombitálva toporzékoló mamut észrevehetné. Az, ami a közvéleményben egyre csökkenti azt a bizonyos győzteshez húzási hatást. A közvélemény-kutatásokban ugyanis el lehet érni, hogy látszólag a kormányra tegyenek voksot, vagy legalább hallgassanak az emberek. De amikor a közhangulat hallgat, és csökken a hivatal szervilizmusa, akkor az könnyedén jelentheti azt, hogy a hatalom pozíciót veszített. S ezért valószínűleg Gyurcsány Frencnek sem lenne teljesen igaza, ha legyávázná a legfőbb ügyészt. Annak ellenére, hogy ez a „legyávázás” úgy tűnik csak tudósításcímben fordul elő a Népszava portálján. Nem azért mert esetleg nem lehetne gyáva. Viszont a legfőbb ügyész is csak ember. Neki is csak apránként megy a leszámolás azokkal a belső gátlásokkal, melyek a hatalom melletti kitartás és a hatalomtól való rugalmas elszakadás gumiköteleit feszíthetik. Már csak azért is, mert Polt, mint hűséges képviselőből lett ügyész számos ponton bizonyította elköteleződését az ÜGYEK mellett. Mármint az Orbán-csapatnak fontos ügyek mellett. A szakítás tehát, mint embernek, tényleg nehéz lehet, ha egyszer bekövetkezik. Emberként tehát felesleges megsérteni, nem alávalóbb, mint bárki más.

Bár egy bocsánatkérés, egy lemondási szándék talán tényleg előremutató gesztus lenne. De az határozottan jelzésértékkel bír, amikor az ügyészségen dolgozóknak nem csak a büfében van tele a hócipője, hanem elmarad a kormányzati kommunikáció hallgatólagos támogatása. Amikor maga Budai Gyula kezd dobálózni az egyszer volt feljelentés felelősségével, mint a forró krumplival. Miközben egyáltalán nem véletlen, hogy az LMP alapító tagja, Schiffer András sem boldog, ha a neki esik az ölébe. Mert más egy választási kampány, és megint más, amikor a forró krumplileves csak úgy a nyakába ömlik valakinek.

Simay Endre István