Lasztovicza képviselő úr esete a diplomákkal.

A Lasztovicza Jenő fiának diplomája körül lassan hasonló örvények kezdenek kialakulni, mint annak idején Schmitt Pál esetében. Miközben lassan jelképpé válik. S mielőtt félreértené valaki nem az egyetemi trehányság, a visszaélési lehetőségek, vagy az ilyen gyanúk korrekt kivizsgálásának jelképévé. Nem! Sokkal inkább valami furcsa hatalmi, politikai fellépés jelképévé, ami tényleg egyre inkább a kocsmák világát idézi. Meg persze a „hogyan neveljünk önbizalom-problémás gyereket” című pedagógiaelméleti tanfolyam bemutató esetévé is kezd válni a TF-botrány legújabb fejezete. Ez utóbbi pedagógiai tanfolyamot Lasztovicza Jenő képviselő tartja. Levelező tagozaton és a lapok hasábjain.

Az alapeset ugyanis nagyon egyszerűnek tűnik. Néhány diák kedvéért egy egyetemi dékán vagy visszaélve hivatali hatalmával, vagy sem különleges, szabályszegőnek tűnő eljárást hajt végre. A körülmények, az előzmények elég alapos gyanút támasztanak ahhoz, hogy feljelentés történjen az ügyben. Az érintett diákok egyike ugyan egy kormánypárti képviselő fia, de a történet még mindig alapvetően az egyetemről és a dékánról szól. A kétségek médianyilvánosságot kapnak, de ez alig befolyásolja az előbbieket. Amennyiben a médianyilvánosság az érintetteket zavarja, akkor bárkinek joga van, hogy ne tessen. Leginkább persze a dékánnak és a diákoknak. Hiszen a dékánon a hamisítás gyanúja, a diákokon ennek haszonélvezete ejt foltot. Tulajdonképpen a politikát csak annyiban érinti, hogy az érintett dékán neve már Schmitt Pál botrányában is kétes körülmények között merült fel. Az egyetem vizsgálatot rendel el, és az ügy ezen a ponton nyugvó pontra is juthatna a vizsgálatok befejezéséig.

Ám ekkor színre lép Lasztovicza Jenő, és végső soron elkezdi az egy kapura focizást azon a pályán, melyen nagyon könnyedén egyedül maradhat. Elvégre az öngólok rugóját megértheti bárki, de kedvelni kevesen fogják. Az első nyilatkozatokról megemlékezvén talán még érthető emberileg az apai fellépés. Ha annak arroganciája már kevésbé. Ahogy az is, hogy tulajdonképpen mi szüksége van rá a fiának. A fiú vajon nem képes vinni saját ügyeit? Gyámság alatt van? Aligha, hiszen akárhogy is, de egyetemista. Marad az, hogy a kedves papa úgy érzi a gyermeke helyett neki kell beszállni ügyeket intézni. Alighanem nem először, mivel annyira ösztönösen kezd vagdalkozni és támadni, hogy szinte biztosan rendszeres nála ez a fajta fellépés. Ezzel kétséges, vagy inkább kétségtelen eredményt érve el abban, hogy gyermeke arra szocializálódjék: Bármit megengedhet magának, mert apuci majd kimossa a gatyát. Miközben alapvetően sosem tanul meg egyedül, felelősséggel dönteni.

De még ezen a ponton is vehetne a képviselő úr egy mély levegőt, és hagyhatná a fenébe az egészet. Elvégre az egyetem vizsgálódik, és az idő akár neki is dolgozhat. Lasztovicza Jenőt azonban, úgy tűnik, már elborította a vörös köd, és újabb nyilatkozatot tesz. Immár rendszerhibává minősítve történteket. Mert már nem csak a penzumok kéretlen szakértőjeként, hanem maga a rendszerek minősítőjének szerepében láthatjuk viszont ezúttal a FIDESZ képviselőjét. Akként téve le a garast, hogy „Rendszerhiba lehet, úgy gondolom, hiszen az egyetem szabályzata szerint, ha valamelyik hallgatóval gond van az államvizsga előtt, azt jelezni kell az ügyintézőnek. Ezt nem tette meg senki, engedték a diplomamunka elkészítését”. A sajátos fordulat a második mondat, mert valami olyasmit sejtet, ami több mint furcsa. Az államvizsga ugyanis nem feltétele a diplomamunka elkészítésének. Miközben a diplomamunka elkészítése igenis lehet feltétele az államvizsgának. Ezt a képviselő úrnak is tudnia kellene, hiszen ez a rendszer azon a Kertészeti Egyetemen is így volt már az 1980-as években ahol, és amikor Lasztovicza Jenő diplomát szerzett. Mármint a képviselői adatlap szerint, amiben nincs okom kételkedni. Így azért legalább valami vészcsengő megszólalhatott volna, miközben olyanokat sugall, hogy a gyermeke előbb államvizsgázott, mintsem elkészült volna a diplomamunkája. Márpedig a TF Tanulmányi és vizsgaszabályzata fordított elvárási sorrendet látszik előirányozni: „A diplomamunka témabejelentésének határideje a záróvizsga szemeszterét megelőző második szemeszter ötödik hete”. Illetve: „Amennyiben a témavezető nem fogadja el adiplomamunkát, a hallgató nem záróvizsgázhat.”.

Még nagyobb lehet a gond, ha a képviselő úr elszólás áldozatává tette magát, és az államvizsga idején a csemete még nem volt készen a diplomamunkával. Holott az említett szabályzat úgy rendelkezik, hogy: „A diplomadolgozat hivatalos védése mesterképzési szakokon a záróvizsgával egy időben, bizottság előtt történik”. Lehet, hogy Lasztovicza Jenő addig fogja védeni a fiát, amíg valami nagyon komoly szabálytalansághalmaz csontvázát sikerül a fia nyakába borítani a szekrényből? Mindezt ráadásul úgy, hogy tulajdonképpen fogadatlan prókátor, hiszen a támadás nem őt érte. Talán hagynia kellene a fiát is végre felnőni, kiszállni az adok-kapokból, amíg nem késő, legurítani egy sört, és mély levegőket venni. Közben elábrándozni a Kertészeti Egyetem arborétumáról, randikról, akármiről. Igazán kár tovább mélyíteni azt a gödröt, aminek a legalján áll. Kivéve azt az esetet, ha tényleg valami orbitális galádság zajlott le. Amikor is érdeke lehet politikai csapdát sejtetnie ott ahol talán nincs is csapda. Nagy zajt csapva ugyanis megpróbálhatja a figyelmet elterelni valamiről, amit csak ő ismer. Politikai üldözött látszatának fátylát téve ezzel a fiára is. Tényleg, mizujs a képviselő úr egykori diplomadolgozatával, ha ilyen hangosan csap zajt egy nem feltétlen rá szabott ingben?

Simay Endre István