Tanulói energiabúsongás.

 Pár nap alatt jelentős ívet írt le az ifjúság és oktatáspolitika a romkocsmákról a létszámgazdálkodásig. Ezzel Orbán Viktortól a statisztikákig bezárólag. Jogosan felvetve természetesen azt, hogy ezek miként kerülnek egymás mellé, hiszen Orbán Viktor a szerinte munka helyett romkocsmákban merengő értelmiségiekről fecserészett, míg a másik egy megszámolható adat az említett ív másik végén. Azonban a két jelenség mégsem teljesen független egymástól. Még akkor sem, ha Matolcsy György szerint a gazdasági pangás, melyet ő a sajátosan varázslatos görbetükrében példamutató emelkedésnek lát, növelni fogja a népek az ő szaporulatát. Mármint nem Matolcsy Györgyét, hanem a népét. Nos, a munka nélkül merengő értelmiség esetében ez szinte biztosan nincs így.

Ha ugyanis az értelmiségi léte mellé a kormányzati szereplők számára oly idegen felelősségérzet is társul, akkor nem okvetlenül fogja szaporítani a hazát. Nem azért, mert a romkocsmákban ülve erre nem lenne ideje, hanem mert arra sincs pénze, hogy a romkocsmákban üldögéljen. Már akkor, ha munkanélküli az említett értelmiségi. Mely halmaz sajnos korántsem bír az üres halmazok vonzó jellegével. Ugyanis azok, akik ebbe a halmazba vannak, alighanem szívesen kiegyeznének azzal, ha ez a halmaz üres lenne. Bár ez szinte minden munkanélkülivel így van. A munkanélkülisége kezdetén különösen, mielőtt kialakulna az a fajta apátia, ami a hiábavaló kuncsorgás egyik mellékhatása. Ahhoz ugyanis nem kell értelmiségnek lenni, hogy valaki a feleslegesség érzésével kevésbé tudván könnyedén együtt élni, lelkileg kiégjen. Akkor már tényleg hajlamosabb a merengésre, de már messze nincs annyi anyagi lehetősége, hogy divatos kocsmákba térjen be. A miniszterelnök megnyilatkozása, tehát inkább az ő ismereteit minősíti. Kicsit hajazva arra az állapotra, mint amikor a munkát és kenyeret követelőknek azt ajánlották, hogy egyenek kalácsot. Kétségtelenül sajátos képét adva annak, hogy milyen viszonyban van a napi problémák ismeretének, és nagyjából mire számíthat a mai munkanélküli a közeljövőben.

Az utóbbi tekintetében elsősorban jelszavakra, és költségvetési, vagy statisztikai számháborúkra. Akár úgy, hogy a kettő együtt szerepel a mindennapokban, mivel a gazdaságért felelős tündérügyi főmegbízott szinte kifogyhatatlan a gazdasági előrejelzésekben. Legyen az akár a tranzakciós adóból származó bevétel, vagy akár a GDP növekedése. Mely utóbbi fedezetével az előbbi okán ugyan lehetnek apróbb problémák, de az előrejelzés mindent kibír. Mármint papíron. Ám érni annyit ér, amennyire hitelképes az, aki mondja. Márpedig az, aki a dübörgő gyorsnaszádból, csak a pulzusa dübörgését hallja,amikor felmegy a vérnyomása a sokadik állásinterjú izgalmától, az hajlamosabb nem igazán hinni a milliónyi új munkahelyben, és pusztán statisztikai szlalomnak értékelni a közmunkások ide, vagy oda való betudását a számok nagy könyvében.

Az azonban nagyon dicséretes, hogy legalább a pulzusra vigyáznak azok, akik erre hivatottak. Legalább fiatalabb korban. Amire szükség is lehet, még az említett körülmények között is, hiszen akár fiatalok sokasága kerülhet a 18. életévét megelőzően az utcára. Így akkor, amikor az energiaitalok árusításának korhatárossá tételét vetik fel, tulajdonképpen a fiatal álláskeresők pulzusára is tekintettel vannak a döntéshozók. A realitásokra már nem biztos, de maximalistának lenni igazán kár is lenne. S nem azért, mert az energiaital-lobby megbízását bírnám magaménak, hanem azért, mert az ifjúság leleményes. Amellett, hogy néhány kávé gyors egymásutánban való elfogyasztása sem feltétlenül előnyös akkor, ha meleg van, és akkor, ha méreg drága üdítőt akarnak a szórakozóhelyeken egyedüli folyadék utánpótlásként biztosítani. Már akkor, ha a jogalkotót az a szándék vezette, hogy az ebből származó károkat mérsékelje. Ami egyébként tulajdonképpen igen dicséretes törekvés. Mert az energiaitalok szinte mértéktelen fogyasztása valóban ártalmas lehet. Ezt a döntést tehát a mérleg pozitív kilengését biztosító serpenyőjébe is tehetjük, miközben hagyjuk ismerkedni a fiatalokat nyugodtan a diszkókba. Elvégre valakinek mégis csak biztosítani kell majd a nép sokasodását, miközben láttuk, hogy az, aki merengésre adja a fejét, az esetleg ebben nem lesz partnere az államigazgatási víziófelelősöknek. Így azért persze már lehet, hogy meg kellene gondolni ezt az energiaital-dolgot. Hátha a fokozott pergés és a kevesebb gondolkodás hasznosabb leend.

Különösen, mivel a legújabb statisztikák szerint fogy a tanulói létszám. Az Eduline által hivatkozott statisztikák szerint mindenképpen. Márpedig a diákság létszámcsökkenése mögött jelenleg azért mégis csak leginkább a demográfia érhető tetten. Azok a tendenciák, melyek nyomán esetleg a középiskolások egy része is inkább külföldön kereshetnek iskolát, talán még nem jelentkeznek erőteljesen. Az sem, hogy a diplomás munkanélküli, ha már az Orbán Viktor által elképzelt romkocsmában kimerengte, kibúsongta magát, külföldre távozik. Mely jelenség szintén a demográfiai adatokban fog tükröződni. Ugyanis korántsem bizonyos, hogy a külföldön családot alapító egykori honi diák gyermeke itt, és nem más országban fog megszületni. Az említett hír azonban azt is említi, hogy a tanári létszám is csökkenőben van. Márpedig azért ebben az oktatáspolitikának már lehet némi szerepe. Amikor ugyanis sorra jelennek meg a hírek a tanárelbocsátásokról, akkor azért a kis ördögök egyike csak megkérdezné, hogy legalább egy részüket nem ártana-e a pályán tartani? Egyben megvalósítva a régóta hatékonynak ismert, személyre szabott, és kisebb csoportos oktatást is. S üsse kavics, valahogy majd elviseljük, ha az egyik legpatinásabb gimnáziumból nem hasítanak ki szállodaépületnek egy karéjjal.

Bár lehet, hogy a kormányzat tudja jobban, és nem is lesz már szükség patinás gimnáziumokra, elvégre hol van az előírva, hogy diploma, vagy akár érettségi kell a merengő munkanélküliséghez. Ha pedig esetleg mégis fejleszteni kell majd? Semmi gond. Tündérországban csak egy csettintés. Azért persze az, aki ezt komolyan így gondolja, keresse fel gyógyszerészét és pszichoanalitikusát. Esetleg gazdasági miniszterét. S menjenek el merengeni egy romkocsmába. Az említett miniszter 47 ezer forintos hipotetikus fizetéséből.

Simay Endre István