 |
| Harccal a bank felé Forrás:http://www.fourwinds10.net |
A hazai gazdasági
kommunikáció nem fogy ki a kihívásokból, mint azt legutóbb az ország
miniszterelnöke is bizonyította. Nem azért, mintha ez nagy újdonság lenne a
részéről, hiszen a Nemzeti Mesefelelőssel az oldalán már megjárták sokszor a
gazdasági szabadságharc lövészárkait. Talán ott irigyelték meg a mélyben rekedt
békákat, akik nyugton ücsörögnek a hátsójukon. S ott kezdtek olthatatlan kíváncsiságot
érezni az iránt, hogy megtekintsék, és mindenkinek meg is mutassák, hogy mi
található a jelzett békák feneke alatt. Elvégre az, ha a legújabb ötletek
megvalósulnak, könnyen vezethet ehhez a fenomenálisan érdekes végkifejletthez. Akit
pedig nem érdekel annyira, vessen magára. Keresztet, fokhagymát, kinek-kinek hitvilága
szerint.
Mert az szinte
biztos, hogy a hazai gazdaságpolitikához elsősorban hit kell. Elvégre már a
régiek is tudták, hogy ahol az ésszerűsségnek vége ott kezdődik a mesék, a
fantázia és a hit világa. Így Matolcsy sokszor felhánytorgatott tündérmesés
szövege véletlen elszólás is lehetett. Érvei nincsenek, a közgazdászok le se
fütyülik, tehát marad a hit. Kicsit alacsony a kalóriatartalma, de minden nem
lehet tökéletes. Miért pont kormányzati a gazdaságpolitikánk lenne az? Nem? Így
akár az is lehet, hogy Orbán Viktor valóban hisz abban, hogy a bankok
valamilyen szintű államosítása kisegítheti abból a kútból, amit a folyamatos
forrásherdálás fúr egyre mélyebbre. Gazdasági megfontolás nem látszik mögötte,
az IMF-tárgyalások sem valószínű, hogy erre vezettek volna az alatt a rövid idő
alatt, amíg a tárgyaló delegáció bírta cérnával. Bár egy-két óra is sok
mindenre lehet elegendő. Marad tehát, hogy valamiféle gesztuskommunikáció
áldozata lett a miniszterelnök. Például, gesztust akart a nemzeti jobbszárny fele,
és közben nem vette észre, hogy a kijelentés részben nem nemzeti, részben a
kutya sem várta el tőle, részben pedig a szárny árnyékára vetődött.
Ez még akkor is
igaz lehet, ha gazdaságilag indokolt, kivihető a feles magyar jelenlét a
bankrendszerben. S természetesen akkor, ha tőkeerőben, piaci részesedésben,
tulajdonban, és nem darabszámban mérik. Az előbbi esetben végső soron egységes
fenyegetésnek tűnik a bankok felé a miniszterelnök bejelentése. Ráadásul
megelőlegezett fenyegetésnek, ami könnyen tőkekivonáshoz vezethet, még akkor
is, ha Orbán Viktor bejelentése nem tűnik többnek, mint az udvari bolondok
brigádjának újabb blöffje. Az utóbbi esetben semmi akadálya a dolognak. A
darabszám növelése egyszerűen is megoldhatónak látszik. Minden sarokra
kitesznek egy padot és egy kis asztalkát, és kinevezik banknak. Merő hagyománytiszteletből természetesen. Esetleg elnevezik Nemzeti
Önkormányzati Banknak, önkormányzatonként lehet külön bankot alapítani, és a
nevezetes asztal pedig el lesz az Alaptörvény asztala mellett. Tőke sem kell hozzá,
hiszen nem lesz olyan gazdasági mazochista, aki nem valami ismertebb pénzintézetre
bízná az ügyleteit.
De hangzani jól
hangozhat, és a megboldogult öt éves tervek tervszámaihoz hasonlóan, darabra
akár túl is teljesíthető az a feles magyar részvétel. Az ugyanis, hogy a
kormány kivásárolja a bankszektort, alighanem sok pénzbe kerülne. A hatalmi
nyomás alkalmazása, a szavazógépezeten valami erre vezető jogszabály áttuszkolásakor,
meg számítani lehet arra is, hogy az a hatalmi arrogancia újabb bizonyítékának
tűnhet. A gazdaságnak meg sokkal inkább stabil bankrendszerre, mint ideges
huzavonára lenne szüksége. Nem azért, mert a bankok alanyi jogon szentek, hanem
azért, mert a hitelek nélkül marad a hit, mint a beruházások fedezete. Lehetőleg
a vakhit, melyben az utánpótlás neveléséről gondoskodik is a kormányzat. S itt
most nem az egyházi iskolásításról érdemes szólni, hanem a közgazdasági
ismeretek súlytalanításáról a NAT-ban. Annak ellenére, hogy a pénzügyi ismereteket
be kívánták emelni oda.
A megfelelő ismeretek hiánya minden esetre csökkenti majd a későbbi ellenállást
a kormányzati meseprogramokkal szemben.
Aztán persze ott
van az a politikai üzenet, ami mintha nem lenne tekintettel a valóságra. Akár
arra, hogy a magyar banknak közismert OTP esetében, és mit most ne is
figyeljünk a tényleges tulajdonosokra, leányvállalat működik külföldön. Vagy
talán éppen arra számít Orbán Viktor, hogy például Szlovákia hasonló
bankszöktetési akcióba kezd? Esetleg ezzel szeretné elérni, hogy a megtakarítások
ne áramoljanak oda? Akár olyan áron, hogy megrendüljön a bizalom a teljes
magyar bankrendszerbe? Már akkor, ha komolyan veszi azt, amit mondott, és
ugyanazon a helyi értéken is kezeli, mint amin kezelheti a pénzügyi szektor. Mert lehet az is, a
blöff-kategóriához visszatérve, hogy mindez nem több az IMF-tárgyalások idejére,
a ringbe dobott újabb gumicsontnál. Talán csak olyan csalinak szánva, amin a tárgyalások
fennakadhatnak. Elhárítva magáról az azok esetleges kudarcának felelősségét.
Egyben persze megtéve bűnbaknak az IMF-et azért, ha a szélsőbb jobb felé tett
gesztust elkaszálják. Mondván, hogy ő igazán akarta, de azok a szemét
gyarmatosító, uzsorás, a pénzüket ránk tukmáló, és gazdasági racionalitásokat
elváró tőkések nem engedték.
Simay Endre István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése