Ha véletlenül aggódtam volna azért, hogy
szegény Schmitt Pálnak a végén koldulnia kell, most már akkor is
megnyugodhatnék. A közeljövőben nem lesz rászorulva. Valószínűleg. Másoknak meg
amúgy sincs más lehetősége. Esetleg még elmehetnek prostituáltnak. Igazán nagy
dicsőségére a dübörgő közrabszolgaságnak. Viszon még így is szinte morális
magasságokba emelkedve a legújabb Nemzet Sportolójához képest.
Mert a sport-témában az utóbbi években legütősebb
hírt a plagizált doktorijával generáló, egykor, még sportolóként, talán tényleg
jobb predesztinált bukott politikus lett
most a Nemzet Sportolója. Ezzel a korábban csak lehetőségként felmerült
kiválasztottság tényszerűvé vált. Mert például akár vissza is utasíthatná
Schmitt Pál ezt a tisztességet. Ehhez azonban tükörbe kellene néznie. Amellett
le kellene mondania arról a kis extra jövedelemről, amit kiválasztott
sportolóként még hozzáragaszthat a havi bevételhez. Amely utóbbiról ugyan csak becslést
közöltek, de ez a becsült havi bevétel is igen jelentősnek tűnik. A
hivatalos címek, és törvényileg garantált bevétele „nettó 1 millió 844 ezer forint”, ami könnyedén felkúszhat havi
kétmillió fölé az ingatlanokból származó becsült jövedelmével. Mindezt úgy,
hogy ebben benn van az a köztársaságelnököknek kijáró tiszteltdíj, ami az ő
esetében a hatalmas bukta miatt, inkább tiszteletlenségi díj. S lehet ugyan azt
mondani, hogy vannak ennél nagyobb jövedelmek is, de azért éppen a bukás
körülményei, illetve a mostani kiválasztás egyfajta morális tartalma tesznek
legalább két tételt nevetségessé a Schmitt Pálnak juttatott pénzekből.
Ugyanakkor a plágiummal bukott egykori
doktor beválasztása a grémiumban alapvetően mocskolja be a Nemzet Sportolója cím
korábbi viselőit éppen úgy, mint a többi, még élő cím-birtokost. A sportot
ugyanis aligha úgy könyvelik el általában, mint a morális nullák pasziánszát. Az
ugyanakkor erősen elgondolkodtató, hogy az, aki ilyen szinten bizonyult
erkölcsi semminek, az mintegy negyven közmunkás bérét élvezheti nettó
jövedelemként. Alsó hangon. Míg az említetteknek, a közmunkásoknak csak az alsó
polc jut. A világból. Ami még mindig lehet igazi magasság. Egy olyan országban
ahol a közzé tett legújabb „részeredmények” szerint igen előkelő pozíciót
foglal el Magyarország. A szegénység kútjában zuhanók között. Legalább is az
MTA szociológusainak legújabb adatai
szerint. Nem csak az EU átlagához képest, hanem még térségileg is több mint
a lakosság negyedét sújtja a súlyos nélkülözés. A tíz év alatti gyermekeknek
pedig közel negyven százalékát. Ugyanakkor jelzik, hogy a növekvő elszegényedés
mögött nem a foglalkoztatottság csökkenése áll. Ami mindennél világosabban
jelzi, hogy a statisztikai foglalkozatottságot növelő közmunka valójában nem
segít az érintett családok valós gazdasági helyzetén. Ez a jelenség különben
már jóval
korábban is előre becsülhető volt. Az elszegényítési spirál alapvetően
nyomorpolitikát jelent Orbániában. Ahol még a workfare is tud unortodox
lenni.
S amivel kapcsolatban tévedés lenne azt
hinni, hogy csak a képzetleneket érintené. Jól mutatja ezt az a folyamat, ami a
kivándorlási számokban jelentkezik. Amely elég sok családot érint, és az olykor
közölt, valós prostituálódás ellenére nem elsősorban a szex-ipar jelenti a
felszívó erőt a határon kívül. Bár az is elgondolkodtató lehet, ha a beteg
édesanyját támogatni valaki csak külföldi, és ilyen munkával
képes. Amivel kapcsolatban lehetnek persze eltérőek a vélemények. De az
mindenképpen a hazai foglalkoztatáspolitika szégyene, hogy belföldön sem kevés
a pedagógusból, egészségügyi dolgozóból lett prostituált. Alkalmasint az
oktatáspolitika, a pedagógus-életpályamodell elég sajátos letükröződéseként. Nem
feledve természetesen azokat a tömegeket sem, akik nem szó szerint, hanem
átvitt értelemben kényszerülnek prostituálódni. Mert a szegénység lehet ugyan
tisztes a romantikus regényekben, de a napi gyakorlatban inkább megaláz,
kiszolgáltatottá, védtelenné tesz.
Az ezzel visszaélő hatalom pedig önmagát
tapsoltathatja egy falat kenyérért. Vagy egymásnak ugraszthatja a
kiszolgáltatott rétegeket. Manipulálva, a páholyból, a haver disznajának kolbászával
telt szájjal kiröhögve az arénában egymással acsarkodókat.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése