A kultúra támogatása nagyban sem árt, de
kicsiben is jól jön. Különösen azoknak, akiknek a bemutatkozásához elég pár
négyzetméter. Alapterületben, illetve falfelületben egyaránt. Az utóbbit
szolgálja az a mára gyakori „jelenség”, hogy egy-egy „vendéglátós” lehetőséget
ad fiatal művészek bemutatkozására.
Egy ilyen kiállítás nyílt meg, találóan, „Zsebre
vágva” címmel a napokban. 2014. november 20-án a „Zseb cafe”-ban (Budapest, II.
Fazekas utca 25.). Abban a kávézóban, amelynek Facebook-oldalán is bátorítják a
kiállítani, bemutatkozni vágyókat a jelentkezésre. Külön kiemelve, hogy a
kiállítókat semmilyen költség nem terheli. Ami érthető könnyebbség lehet
azoknak, akik diákként próbálkoznak a tehetségük kibontakoztatásával az alkotói
útkeresés ösvényein. Amiben ugyan biztosan sokat tudhatnak segíteni az iskolák,
de amelyeken bolyongva végül is a művésznek magának kell megtalálnia önmagát.
Már akkor, ha nem másoló, ha nem „valaki stílusában” alkotó tömegtermelő akar
lenni. Ami ugyan lehet a majdani megélhetés záloga, de kevés művészpalánta
igyekszik ezzel az elhatározott szándékkal gyökeret verni a sokszor szikkadt
szellemek meghatározta résekben.
Az említett, „Zsebre vágva” című kiállítás
is egy Epres-kerti diák, Köbli Alexandra
munkáiból adott ízelítőt. A kiállítást Helmeczi Zsuzsanna nyitotta meg, akiről
gyorsan kiderült, hogy baráti alapon, diáktársként vágott bele a lámpalázat
próbáló feladatba. Aminek kétségtelenül volt valami, jó értelembe vett bája. A
szárnyak próbálgatása csak különböző magasságokban lehet ugyanis sikeres.
Másként sosem tapasztalja meg valaki, hogy meddig emelik fel a szelek, és hol
lesz túl közel a saját határaihoz. Így aztán az óhatatlan bakikra is az vesse
az első követ, aki szakállas, besavanyodott műtörténészként született. Az meg
ne járjon kiállítás-megnyitókra. Mert számára könnyen lehet, hogy már csak a
kiérlelt, ámde unalmassá váló termek sora a művészet. A „Zseb cafe” kiállítási
területe pedig maga a kávézó, és szó nincs lovarda-méretű termekről.
Ami a képeket illeti, a kiállított képek
jelentős része bevallottan a tükörtojásra variáló stílustanulmányok sora.
Legalább kedvet kap a látogató az említett ételneműre. De azért van pár más
témájú festmény is. S így utólag, töredelmesen bevallva, ez utóbbiak némelyike
jobban is tetszett. Azonban annak is igazsága vagyon, aki szerint a világ nagyon
unalmas hely lenne, ha mindenkinek ugyanaz tetszene. Tehát inkább alkosson mindenki
maga véleményt a festményekről. Egy ideig még megteheti, mert Köbli Alexandra
kiállítása két hétig várja azokat, akik egy kávé, egy beszélgetés vagy akár egy
bögre forralt bor mellett megtekintenék a képeket.
Aztán lehet drukkolni, hogy pár év múlva
egy nagy kiállítás kapcsán mondhassuk el: „Ott voltunk az első kiállítások
egyikén”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése