2014. november 21., péntek

„Zseb”-be vágott kiállítás

A kultúra támogatása nagyban sem árt, de kicsiben is jól jön. Különösen azoknak, akiknek a bemutatkozásához elég pár négyzetméter. Alapterületben, illetve falfelületben egyaránt. Az utóbbit szolgálja az a mára gyakori „jelenség”, hogy egy-egy „vendéglátós” lehetőséget ad fiatal művészek bemutatkozására.

Egy ilyen kiállítás nyílt meg, találóan, „Zsebre vágva” címmel a napokban. 2014. november 20-án a „Zseb cafe”-ban (Budapest, II. Fazekas utca 25.). Abban a kávézóban, amelynek Facebook-oldalán is bátorítják a kiállítani, bemutatkozni vágyókat a jelentkezésre. Külön kiemelve, hogy a kiállítókat semmilyen költség nem terheli. Ami érthető könnyebbség lehet azoknak, akik diákként próbálkoznak a tehetségük kibontakoztatásával az alkotói útkeresés ösvényein. Amiben ugyan biztosan sokat tudhatnak segíteni az iskolák, de amelyeken bolyongva végül is a művésznek magának kell megtalálnia önmagát. Már akkor, ha nem másoló, ha nem „valaki stílusában” alkotó tömegtermelő akar lenni. Ami ugyan lehet a majdani megélhetés záloga, de kevés művészpalánta igyekszik ezzel az elhatározott szándékkal gyökeret verni a sokszor szikkadt szellemek meghatározta résekben.

Az említett, „Zsebre vágva” című kiállítás is egy Epres-kerti diák, Köbli Alexandra munkáiból adott ízelítőt. A kiállítást Helmeczi Zsuzsanna nyitotta meg, akiről gyorsan kiderült, hogy baráti alapon, diáktársként vágott bele a lámpalázat próbáló feladatba. Aminek kétségtelenül volt valami, jó értelembe vett bája. A szárnyak próbálgatása csak különböző magasságokban lehet ugyanis sikeres. Másként sosem tapasztalja meg valaki, hogy meddig emelik fel a szelek, és hol lesz túl közel a saját határaihoz. Így aztán az óhatatlan bakikra is az vesse az első követ, aki szakállas, besavanyodott műtörténészként született. Az meg ne járjon kiállítás-megnyitókra. Mert számára könnyen lehet, hogy már csak a kiérlelt, ámde unalmassá váló termek sora a művészet. A „Zseb cafe” kiállítási területe pedig maga a kávézó, és szó nincs lovarda-méretű termekről.

Ami a képeket illeti, a kiállított képek jelentős része bevallottan a tükörtojásra variáló stílustanulmányok sora. Legalább kedvet kap a látogató az említett ételneműre. De azért van pár más témájú festmény is. S így utólag, töredelmesen bevallva, ez utóbbiak némelyike jobban is tetszett. Azonban annak is igazsága vagyon, aki szerint a világ nagyon unalmas hely lenne, ha mindenkinek ugyanaz tetszene. Tehát inkább alkosson mindenki maga véleményt a festményekről. Egy ideig még megteheti, mert Köbli Alexandra kiállítása két hétig várja azokat, akik egy kávé, egy beszélgetés vagy akár egy bögre forralt bor mellett megtekintenék a képeket.

Aztán lehet drukkolni, hogy pár év múlva egy nagy kiállítás kapcsán mondhassuk el: „Ott voltunk az első kiállítások egyikén”.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook