 |
| Salamon Béla: A művész |
Vida Ildikó igazi népmesei szereplőnek
tűnhet. Hol menekül, hol megvan. Az, azonban szinte biztos, hogy Varga
Mihálynak sok országban mennie kellene. Mese nincs. Orbániában azonban van
mese, és a gazdasági miniszter szinte biztosan marad. Amúgy nem csak azért
kellhetne távoznia, mert a beosztottja hazudik esetleg. Azért is, mert neki,
mint a felügyeletet gyakorló miniszternek illene képbe kerülnie a NAV elnökét
illetően, mielőtt leégeti magát.
Márpedig a kitiltási botrányt követően azt
nyilatkozta a miniszter, hogy a NAV elnöke, Vida Ildikó nem érintett a
kitiltási botrányban. Kiegészítve azzal a beismeréssel, hogy ő maga különben
nem is tett fel a tárgyban kérdéseket az elnök-asszonynak. Tehát akkortájt már
világosnak látszott: Varga Mihálynak valójában lövése sincs semmiről a tárcája
ügyeit illetően, ám azért nyilatkozik. S aztán mostanság meg bombaként
dübörögve, de csak kiderült: Vida Ildikó igenis rajta
van a kitiltottak listáján. Varga Mihály tehát nemcsak blöffölt, de
ráadásul a maradék lapokat is kiverték a kezéből. Márpedig érdekes egy
miniszter az, akinek a szavahihetősége hetek alatt olvad semmivé, és mint
vezető is leírja magát. S ez az, amiért erőteljesen keresni kellene az utódát.
Bár Orbániában maradni fog. Hacsak a Vezér valamelyik földije, helytartója,
hűbérese nem aspirál a gazdasági minisztériumra. Akkor viszont Varga Mihály
ilyen baki nélkül is repülne.
Azért persze nem árt megemlékezni arról
sem, hogy a kezdetek kezdetén olyan hangok is felröppentek, amelyek a NAV jó
hírét, az adózási fegyelmet és hasonlókat féltettek a botránytól. Mintha egy
korrupcióval gyanúsított, és a jelek szerint a kitiltottak körét valóban
gyarapító, a nyilvánosság elől pánikszerűen menekülő vezető nem rombolná eléggé
az általa vezetett intézmény jó hírét. Mintha az, hogy korrupció gyanú árnyéka,
ráadásul a számára biztosított hatalommal való visszaélés gyanújával tarkított
korrupcióé az adóhivatal vezetője esetében építő lenne az adófizetői megítélés
szempontjából. Valójában az lett volna igazán gerinces megoldás, ha az elnök-asszony
a gyanú felmerülésekor vizsgálatot, bizalmi szavazást kér maga ellen, és az
intézmény, valamint a teljes vezetés teljes ügyészségi átvilágítását kéri. Csak
ugyebár ehhez egészen biztosnak kellett volna lennie abban, hogy a gerince nem
vajból van, és a jelzett tejtermékből a füle mögé sem jutott. Utólag perrel
fenyegetőzni, alapvetően a közvélemény megfélemlítésére játszani kicsit snassz.
Amolyan „hívom a bátyámat” stílus. Holott az országnak alapvetően nem egy
falusi kocsma színvonalán kellene működnie. Még akkor sem, ha a first-girl milliókért
tanulja a kocsmatudományt Svájcban.
Egyébként, visszakanyarodva az említett átvilágításhoz,
az sem jelentett volna talán komoly kockázatot Vida Ildikó számára. Állítólag
ugyanis, noha ő nem kérte, a sajtóhírek alapján az ügyészség szemlélődött, majd
hunyódó pillákkal, nyugodtan hátradőlt. Közölve, hogy semmi gyanúsat nem találtak,
és a NAV környékén számukra
nincs ügy. Ahogy, a hírek szerint sikkasztásért feljelentett, Orbán Viktor esetében sem lesz ügy. Nem kizárva persze a lehetőségét annak sem, hogy a
kormánypárttól ismert távolságra elhelyezkedő főügyész vezetésével esetleg hangulati
előkészítést tartottak a NAV-elnők esetében. Ismét arra húrra próbálva meg a hangolást, hogy: Amerika
nem ad bizonyítékot. Mert világos, hogy a budapesti ügyészség és a budapesti
NAV-központ között Washingtonon keresztül vezet a legrövidebb útvonal. Talán ezért
is gondolat Németh Szilárd a szilárd rezsiharcos, most éppen az amerikai
kitiltásokkal foglalkozó parlamenti bizottság alelnökeként, hogy gyüjjék
már oda André Goodfriend is. Elvégre, ha már a NAV elnöke nem jelenik meg,
akkor az amerikai követség ügyvivője mennyen má’ oda. Alighanem azt remélve
tőle, hogy a magyar Országgyűlésnek nem elszámolni köteles diplomata esetleg
elmondja azt a bizottságnak, amit a beszámolási kötelezettséggel bíró, a
bizottságra ennek ellenére fittyet hányó közalkalmazott elhallgat.
Még tiszta szerencse, hogy Németh Szilárd
egy cseppet sincs szerepzavarban, és teljesen képben van a hatáskörét illetően.
Valószínűleg továbbra sem teljesen felfogva azt, hogy egy ország azt tilt ki, akit
kitiltani gondolnak a vonatkozó hatóságai. Nem egy követségi ügyvivő, hanem a
hazai hatóságok. Ez, ellentétben a Fidesz kedvenc
tömeggyilkosság-mentegetőjének szólamaival, valóban idegenrendészeti kérdés.
Érdemi válaszért tehát nem egy követségi diplomatát, hanem az amerikai
nyomozóhatóság vezetőit kellene a bizottság elé idézni. Ha tudnák, ha mernék,
ha tényleg feddhetetlennek hinnék a NAV elnöknőjét. Akinek távolmaradásáról,
illetve az ezzel kapcsolatos azonnali felmentés hiányáról Salamon Béla juthat
az eszünkbe.
Nem, nem adóhivatalnok volt, csak színész.
De az általa játszott egyik örökéletű jelenetben hangzik el az a sokra érdemesült
szólás: „Ha én egyszer kinyitom a számat,
ha én egyszer elkezdek beszélni”. S aki alighanem ki kérné magának az összehasonlítást.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése