2014. november 5., szerda

Vida Ildikó Salamon Béla nyomdokába léphetett

Salamon Béla: A művész
Vida Ildikó igazi népmesei szereplőnek tűnhet. Hol menekül, hol megvan. Az, azonban szinte biztos, hogy Varga Mihálynak sok országban mennie kellene. Mese nincs. Orbániában azonban van mese, és a gazdasági miniszter szinte biztosan marad. Amúgy nem csak azért kellhetne távoznia, mert a beosztottja hazudik esetleg. Azért is, mert neki, mint a felügyeletet gyakorló miniszternek illene képbe kerülnie a NAV elnökét illetően, mielőtt leégeti magát.

Márpedig a kitiltási botrányt követően azt nyilatkozta a miniszter, hogy a NAV elnöke, Vida Ildikó nem érintett a kitiltási botrányban. Kiegészítve azzal a beismeréssel, hogy ő maga különben nem is tett fel a tárgyban kérdéseket az elnök-asszonynak. Tehát akkortájt már világosnak látszott: Varga Mihálynak valójában lövése sincs semmiről a tárcája ügyeit illetően, ám azért nyilatkozik. S aztán mostanság meg bombaként dübörögve, de csak kiderült: Vida Ildikó igenis rajta van a kitiltottak listáján. Varga Mihály tehát nemcsak blöffölt, de ráadásul a maradék lapokat is kiverték a kezéből. Márpedig érdekes egy miniszter az, akinek a szavahihetősége hetek alatt olvad semmivé, és mint vezető is leírja magát. S ez az, amiért erőteljesen keresni kellene az utódát. Bár Orbániában maradni fog. Hacsak a Vezér valamelyik földije, helytartója, hűbérese nem aspirál a gazdasági minisztériumra. Akkor viszont Varga Mihály ilyen baki nélkül is repülne.

Azért persze nem árt megemlékezni arról sem, hogy a kezdetek kezdetén olyan hangok is felröppentek, amelyek a NAV jó hírét, az adózási fegyelmet és hasonlókat féltettek a botránytól. Mintha egy korrupcióval gyanúsított, és a jelek szerint a kitiltottak körét valóban gyarapító, a nyilvánosság elől pánikszerűen menekülő vezető nem rombolná eléggé az általa vezetett intézmény jó hírét. Mintha az, hogy korrupció gyanú árnyéka, ráadásul a számára biztosított hatalommal való visszaélés gyanújával tarkított korrupcióé az adóhivatal vezetője esetében építő lenne az adófizetői megítélés szempontjából. Valójában az lett volna igazán gerinces megoldás, ha az elnök-asszony a gyanú felmerülésekor vizsgálatot, bizalmi szavazást kér maga ellen, és az intézmény, valamint a teljes vezetés teljes ügyészségi átvilágítását kéri. Csak ugyebár ehhez egészen biztosnak kellett volna lennie abban, hogy a gerince nem vajból van, és a jelzett tejtermékből a füle mögé sem jutott. Utólag perrel fenyegetőzni, alapvetően a közvélemény megfélemlítésére játszani kicsit snassz. Amolyan „hívom a bátyámat” stílus. Holott az országnak alapvetően nem egy falusi kocsma színvonalán kellene működnie. Még akkor sem, ha a first-girl milliókért tanulja a kocsmatudományt Svájcban.

Egyébként, visszakanyarodva az említett átvilágításhoz, az sem jelentett volna talán komoly kockázatot Vida Ildikó számára. Állítólag ugyanis, noha ő nem kérte, a sajtóhírek alapján az ügyészség szemlélődött, majd hunyódó pillákkal, nyugodtan hátradőlt. Közölve, hogy semmi gyanúsat nem találtak, és a NAV környékén számukra nincs ügy. Ahogy, a hírek szerint sikkasztásért feljelentett, Orbán Viktor esetében sem lesz ügy. Nem kizárva persze a lehetőségét annak sem, hogy a kormánypárttól ismert távolságra elhelyezkedő főügyész vezetésével esetleg hangulati előkészítést tartottak a NAV-elnők esetében. Ismét arra húrra próbálva meg a hangolást, hogy: Amerika nem ad bizonyítékot. Mert világos, hogy a budapesti ügyészség és a budapesti NAV-központ között Washingtonon keresztül vezet a legrövidebb útvonal. Talán ezért is gondolat Németh Szilárd a szilárd rezsiharcos, most éppen az amerikai kitiltásokkal foglalkozó parlamenti bizottság alelnökeként, hogy gyüjjék már oda André Goodfriend is. Elvégre, ha már a NAV elnöke nem jelenik meg, akkor az amerikai követség ügyvivője mennyen má’ oda. Alighanem azt remélve tőle, hogy a magyar Országgyűlésnek nem elszámolni köteles diplomata esetleg elmondja azt a bizottságnak, amit a beszámolási kötelezettséggel bíró, a bizottságra ennek ellenére fittyet hányó közalkalmazott elhallgat.

Még tiszta szerencse, hogy Németh Szilárd egy cseppet sincs szerepzavarban, és teljesen képben van a hatáskörét illetően. Valószínűleg továbbra sem teljesen felfogva azt, hogy egy ország azt tilt ki, akit kitiltani gondolnak a vonatkozó hatóságai. Nem egy követségi ügyvivő, hanem a hazai hatóságok. Ez, ellentétben a Fidesz kedvenc tömeggyilkosság-mentegetőjének szólamaival, valóban idegenrendészeti kérdés. Érdemi válaszért tehát nem egy követségi diplomatát, hanem az amerikai nyomozóhatóság vezetőit kellene a bizottság elé idézni. Ha tudnák, ha mernék, ha tényleg feddhetetlennek hinnék a NAV elnöknőjét. Akinek távolmaradásáról, illetve az ezzel kapcsolatos azonnali felmentés hiányáról Salamon Béla juthat az eszünkbe.

Nem, nem adóhivatalnok volt, csak színész. De az általa játszott egyik örökéletű jelenetben hangzik el az a sokra érdemesült szólás: „Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni”. S aki alighanem ki kérné magának az összehasonlítást.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook