2014. november 27., csütörtök

Demagógisztáni napló: Tüntetési demagógia

Az utóbbi időkben gyűlnek az emberek olykor egy kis tüntetésre, demonstrációra. Legutóbb a maradék magánnyugdíjak begyűjtése kapcsán. Közben, teljesen költői kérdésként egyre inkább az foglalkoztat, hogy vajon hányan szavaztak a most utcára menők közül a nyájjal. Orbán ugyanis tulajdonképpen csak betartja a választási ígéretét.

Annak idején, Selmeczi Gabriella kommunikációs vezényletével, és szoknyájával takarva befedtek állami szalagokkal sok-sok pénzt. A magánnyugdíjakat. Egyéni számlák mintha azóta sem születtek volna. De ez állítás igaz volt a választások előtt is. S mi is volta Vezér legmarkánsabb választási ígérte? Az, hogy aki rájuk szavaz, a folytatásra szavaz. Amellett az is könnyen belátható volt, hogy a szavazásról távolmaradók a mindenkori többséget támogatják. Ellenkező esetben ugyanis elmennek és behúznak egy „X”-et másra. Amikor tehát most a 200 milliárd miatt nagy a felhorgadás, akkor érthető a kormányzati megrökönyödés. Elvégre nem tesznek ők mást, mint betartják az ígéretet. Folytatják. Ahogy aligha kell arról ábrándozni, hogy ennek az mostani padlássöprési begyűjtésnek más lesz a története, mint az előzőnek. Ellenben a kormányzat mondhatja, hogy nem rejtették véka alá a dolgot. Ők szóltak, hogy folytatni fogják. A költői kérdés tehát adott. A most utcára menők hol voltak a korábbi államosításnál? No meg a választásnál? Vajon mire ez a nagy meglepődés?

Ahogy nagyon meglepő a meglepődés azon is, hogy a pedagógusok háborognak. Orbán Viktor kormánya már az előzőciklusban meghirdette a nemzeti néphülyítés programját. Amikor tehát a tankönyvek egyre ostobábbak, manipulatívabbak, akkor egy adott tendencia újabb állomásáról van szó. A kormányzat folytatja, amit elkezdett. De hiszen ők szóltak. Már akkor állásfoglalásokat téve a centralizált, a pedagógusokat szellemi rabszolgának kezelő elvek mellett. Miközben a pedagógusok szakszervezetinek küldöttei kávézni jártak az Emmi akkori miniszteréhez. Aki történetesen ugyanaz, aki most. Ahogy a Pedagógusok Szakszervezetének elnökének személyében is ugyanazt láthatta az, aki megjelent a csendes, kis összejövetelen. Ahol már csak azért sem volt kérdés, hogy Gallóné mikor mond le, mert felszólalt. Ahogy Rejtő írná: „Ő olvasta a névsort”. Ám azt senki meg nem kérdezte tőle nyílt színen, hogy hol volt eddig. Ahogy azt sem, hogy hol nem volt? Mert az igazi szakszervezeti parafa-funkcionárius tényleg olyan, mint a népmese. Hol volt, hol nem volt. Azt azonban az eddigi, az előző ciklusban is láthatta bárki, hogy Orbán Viktor csapata kijátszik rétegeket egymás ellen. Így aki meglepődik ezen most, az aligha érthető. Hiszen szóltak előre, hogy folytatni fogják.

Ahogy szó nem esett arról, hogy a haverok ügyletei nem fognak a továbbiakban előnyt évezni. Aki tehát manapság meglepődik a baráti állatfarm-avatáson, az a kevéssé érthető. Szólott Orbán Viktor előre, hogy a folytatásra szavaz, aki a Fideszre szavaz. Folytatja is. Legfeljebb a leplezetlenség mértéke lehet meglepő. De talán az sem. Már korábban is látható volt az a folyamat, ami mentén folyamatos licitben van az országgal, az egész világgal szemben. Már előző vezér-ürüi megbízatása során is látszott, hogy egyre hangosabb kolompolással mutatja be: ő még ezt is megteheti. Folyamatosan melegítve a békák fürdővizét. Ám szólt előre, hogy a legfőbb programpontja a folytatás. Ami felé alighanem többszörös kényszer is hajtja.

Belülről az önigazolás kényszere, míg kívülről az előre menekülés kényszere. Ami Orbán esetében a hátramenekülés. Előre menekülve hátrál az időben. De még ez sem igazán meglepő, mert a folyamat kezdetei jól látszottak a Turul-avatások, a minden-legyen-nemzeti mozgalomegyes állomásai kapcsán. A jelenlegi kormányzat alighanem már régen átlépte azt a határt, ahonnan önerőből a racionalitás talajára lenne képes visszaereszkedni. Orbán, miként ígérte: folytatta, amit elkezdett. Centralizálja a hatalmát, a politikait és a gazdaságit is. Még azt sem lehet mondani, hogy szaván lehet fogni. Ugyanis már azt is régen megmondta, hogy pávatáncot folytat, és az adott szava, ígérete éppen olyan tartós, mint az izzó vasra dobott jégkocka.

Ígéretet ilyen körülmények között ugyan mit kérhetne számon bárki. A legfőbb ígéret teljesítése napról napra látható. Folytatódik az, ami zajlott korábban. Legfeljebb kicsit zajosabban, pofátlanabbul. De amíg megteheti, miért zavartatná magát akár Orbán Viktor, akár Kósa Lajos, akár bárki más. Márpedig megválasztották. De minden esetre nem szavaztak ellene. Tehát a csendes, vagy békemenetelő többségnek ez így teljesen megfelel. Még most is. Különben százezrek lennének a demonstrációkon.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook