Az utóbbi időkben gyűlnek az emberek olykor
egy kis tüntetésre, demonstrációra. Legutóbb a maradék magánnyugdíjak begyűjtése
kapcsán. Közben, teljesen költői kérdésként egyre inkább az foglalkoztat, hogy
vajon hányan szavaztak a most utcára menők közül a nyájjal. Orbán ugyanis
tulajdonképpen csak betartja a választási ígéretét.
Annak idején, Selmeczi Gabriella kommunikációs
vezényletével, és szoknyájával takarva befedtek állami szalagokkal sok-sok
pénzt. A magánnyugdíjakat. Egyéni számlák mintha azóta sem születtek volna. De
ez állítás igaz volt a választások előtt is. S mi is volta Vezér legmarkánsabb választási
ígérte? Az, hogy aki rájuk szavaz, a folytatásra szavaz. Amellett az is könnyen
belátható volt, hogy a szavazásról távolmaradók a mindenkori többséget támogatják.
Ellenkező esetben ugyanis elmennek és behúznak egy „X”-et másra. Amikor tehát
most a 200 milliárd miatt nagy a felhorgadás,
akkor érthető a kormányzati megrökönyödés. Elvégre nem tesznek ők mást, mint
betartják az ígéretet. Folytatják. Ahogy aligha kell arról ábrándozni, hogy
ennek az mostani padlássöprési begyűjtésnek más lesz a története, mint az
előzőnek. Ellenben a kormányzat mondhatja, hogy nem rejtették véka alá a
dolgot. Ők szóltak, hogy folytatni fogják. A költői kérdés tehát adott. A most
utcára menők hol voltak a korábbi államosításnál? No meg a választásnál? Vajon
mire ez a nagy meglepődés?
Ahogy nagyon meglepő a meglepődés azon is,
hogy a pedagógusok háborognak. Orbán Viktor kormánya már az előzőciklusban
meghirdette a nemzeti néphülyítés programját. Amikor tehát a tankönyvek egyre
ostobábbak, manipulatívabbak, akkor egy adott tendencia újabb állomásáról van
szó. A kormányzat folytatja, amit elkezdett. De hiszen ők szóltak. Már akkor állásfoglalásokat
téve a centralizált, a pedagógusokat szellemi rabszolgának kezelő elvek
mellett. Miközben a pedagógusok szakszervezetinek küldöttei kávézni jártak az
Emmi akkori miniszteréhez. Aki történetesen ugyanaz, aki most. Ahogy a Pedagógusok
Szakszervezetének elnökének személyében is ugyanazt láthatta az, aki megjelent
a csendes, kis összejövetelen.
Ahol már csak azért sem volt kérdés, hogy Gallóné mikor mond le, mert
felszólalt. Ahogy Rejtő írná: „Ő olvasta a névsort”. Ám azt senki meg nem
kérdezte tőle nyílt színen, hogy hol volt eddig. Ahogy azt sem, hogy hol nem
volt? Mert az igazi szakszervezeti parafa-funkcionárius tényleg olyan, mint a
népmese. Hol volt, hol nem volt. Azt azonban az eddigi, az előző ciklusban is
láthatta bárki, hogy Orbán Viktor csapata kijátszik rétegeket egymás ellen. Így
aki meglepődik ezen most, az aligha érthető. Hiszen szóltak előre, hogy
folytatni fogják.
Ahogy szó nem esett arról, hogy a haverok ügyletei
nem fognak a továbbiakban előnyt évezni. Aki tehát manapság meglepődik a baráti
állatfarm-avatáson, az a kevéssé érthető. Szólott Orbán Viktor előre, hogy a
folytatásra szavaz, aki a Fideszre szavaz. Folytatja is. Legfeljebb a
leplezetlenség mértéke lehet meglepő. De talán az sem. Már korábban is látható
volt az a folyamat, ami mentén folyamatos licitben van az országgal, az egész
világgal szemben. Már előző vezér-ürüi megbízatása során is látszott, hogy
egyre hangosabb kolompolással mutatja be: ő még ezt is megteheti. Folyamatosan
melegítve a békák fürdővizét. Ám szólt előre, hogy a legfőbb programpontja a
folytatás. Ami felé alighanem többszörös kényszer is hajtja.
Belülről az önigazolás kényszere, míg
kívülről az előre menekülés kényszere. Ami Orbán esetében a hátramenekülés.
Előre menekülve hátrál az időben. De még ez sem igazán meglepő, mert a folyamat
kezdetei jól látszottak a Turul-avatások, a minden-legyen-nemzeti mozgalomegyes
állomásai kapcsán. A jelenlegi kormányzat alighanem már régen átlépte azt a
határt, ahonnan önerőből a racionalitás talajára lenne képes visszaereszkedni.
Orbán, miként ígérte: folytatta, amit elkezdett. Centralizálja a hatalmát, a
politikait és a gazdaságit is. Még azt sem lehet mondani, hogy szaván lehet
fogni. Ugyanis már azt is régen megmondta, hogy pávatáncot folytat, és az adott
szava, ígérete éppen olyan tartós, mint az izzó vasra dobott jégkocka.
Ígéretet ilyen körülmények között ugyan mit
kérhetne számon bárki. A legfőbb ígéret teljesítése napról napra látható.
Folytatódik az, ami zajlott korábban. Legfeljebb kicsit zajosabban,
pofátlanabbul. De amíg megteheti, miért zavartatná magát akár Orbán Viktor,
akár Kósa Lajos, akár bárki más. Márpedig megválasztották. De minden esetre nem
szavaztak ellene. Tehát a csendes, vagy békemenetelő többségnek ez így teljesen
megfelel. Még most is. Különben százezrek lennének a demonstrációkon.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése