Parkinson-királyság

King Harold, a Shrek-ből

Annak idején azzal a felvetéssel éltem, hogy komoly problémák származhatnak abból, ha egy miniszterelnök valami papírmasé világban kezd élni. A bajok nyilvánvalóan csak fokozódnak, ha a meseország királyának módoz és hatalmat adnak a valóság hatékony kiiktatására. Talpnyalásból, kíméletből, haszonlesésből. A végeredmény szempontjából mindegy.

Erre a történelem is tartogat néhány példát. A végkifejletre is. Addig azonban nyilvánvaló, hogy a kis rózsaszín álomvilágból lassan kiszorul minden, mai a valós gazdasági teljesítményről, a valós megítélésről, vagy akár a valós orvosi diagnózisról szól. Amivel kapcsolatban tulajdonképpen továbbra is az a legmeglepőbb, hogy a média, az ellenzékinek tartott csatornákat is beleértve, nem szólaltat meg egy egészségügyi szakértőt sem. Holott már csak a függetlennek tekinthető elmeszakértők létének igazolása érdekében is szükséges lehetne. Arra az esetre például, ha keleten egykor szokásban volt recept alapján elmegyógyintézetben találná magát mindenki, aki nem hiszi el: a MINISZTERELNÖKNEK alanyi jogon igaza van. Mert személyesen megnyilvánult neki a magyarok ősszelleme, a Turul, a megváltó, vagy a világszellem. Esetleg a béka a tóban. Aki egyben azt is megígérte, hogy azonnal király lehet, ha megfelelő várat alakít ki magának, és megcsókolja. Bár, ismerve néhány béka bőrváladékának hatását, lehet a sorrend fordított is. Előbb a csók és aztán a lekvár.

Amit eddig a várépítési tünetekből látunk, az első olvasatra igencsak nevetséges. Nem annyiban természetesen, hogy a budapesti várnegyedre ne férne rá a tatarozás. Az szinte minden műemlékre ráfér időnként. Az azonban mindenképpen elgondolkoztató, ha kormányfőként ehhez valaki el akarja foglalni a várat. Még akkor is, ha visszafoglalásról vizionál. Ugyanis hazánk még az USA-nak sem üzent hadat, és így legfeljebb a magyarok vívhatnák vissza a magyaroktól. Már akkor, ha igaz lenne Orbán Viktor állítása. Marad tehát az a közvetett értelmezés, ami alapján Orbán Viktor, immár királyi többesben gondolta komolyan venni azt, hogy „megvitatják, miként foglalják vissza a magyar nemzetnek”. Alighanem közben azt legózva össze a neuronok kóboráramából, hogy a „nemzet én vagyok”. Elvégre az, aki hasonlókat mondott, szintén kastélyban élt. Ráadásul anélkül volt király, hogy ehhez békákkal kellett volna puszilkodnia.

Tulajdonképpen csak az lehet kérdéses, hogy hol lesz a stadion a Várhegyen. Mert Orbán Viktor szerint a rezidenciája a kultúra fellegvára lesz. Ám több kulturális intézményt éppen kirúgnak a környékből. Így marad az, hogy nem az általános kultúra, hanem az orbanizmus fellegvára lesz. Azé, ami nem bírja elviselni, ha könyvtár vagy képtár van a közelben. Természetesen merhetünk egész hatalmasat álmodni. Ebben az esetben I. Feltsuthy Orbán Viktor elfoglalja a várnegyed összes termeit, és a völgyet alakítják át egy nagy stadionná. A Tabán például szinte adja magát. Egy nagy stadion, és háttérben a Gellérthegy. Bár a várnegyedből arrafele elég rossz lehet a kilátás. Úgyhogy inkább másutt lesz a Várhegyről belátható stadion. Azt a pár házat majd csak eltolják, ami útban van. Azt ugyan kétlem, hogy Hauszmann Alajos, akire kultúrközpontilag hivatkoznak kiköltöztetné a miniszterelnöki rezidencia kedvéért az Országos Széchenyi Könyvtárat vagy a Magyar Nemzeti Galériát, de ő még nem ismerte a Grippenekkel avatás nagy élményét.

De teljesen megérthetjük azért a miniszterelnököt is. Ehhez tulajdonképpen nem is kell mást elolvasnunk, mint Parkinson törvényét. Abban világosan le vagyon írva az a folyamat, aminek a végén, az egyre halódóbb cég akkor épít hatalmas irodaházat, amikor tönkremegy. A pangás okozta üresjáratban ugyanis már semmi más nem okozhat sikerélményt, hatalmi demonstrációt, mint az egyre csicsásabb körülmények. Londonban megtekinthető Churchill igencsak spártai irányító-központja, ahonnan ténylegesen megnyerték a tényleges háborút. A közmunkára alapozó, stadionavatásokon, Patyomkin-átadásokon villogó, tőkekivonások szorításában vergődő gazdaságunkban Budai Vár orbáni belakása, és talán egy királyválasztás lebonyolítása jól jelzi az állapotokat. A vezetés, alighanem dinasztikus kormányzásban törpölő, egészségügyi állapotát éppen úgy, mint a közállapotokat.

Andrew_s