2014. november 27., csütörtök

Imígyen szólott Czomba és Kurucz -

Az álmodó páros
Forrás: Fidesz
A dübörgő foglalkoztatásról

Nagyon felemelő lehet egy olyan országban államtitkárnak lenni, ahol csak úgy dübörög a munkaerőpiac, mint az üstdob abban a bizonyos szimfóniában. Annál már csak az elehet felemelőbb, ha a kormányzat nem nézi ki egy államtitkárból, hogy erről felnőtt kísérő nélkül is be tud számolni. Márpedig Czomba Sándorból a jelek szerint nem nézik ki. Így megkapta kísérőnek Kurucz Évát.

Azon a sajtótájékoztatón, ahol az egyre növekvő foglalkoztatási adatokról szóló statisztikát ismertették. A statisztériát, pontosabban az adatokat biztosította a Központi Statisztérikai Hivatal (KSH). Mindenki vésse tehát az eszébe, hogy Magyarországon kérem nő a foglalkoztatottság. Ezt mindjárt ketten is megerősítették az említett eseményen. Két politikai közszereplő, akiknek a párosa kapásból igazolja, hogy két ember is kellhet ahhoz, amihez talán egy is sok. Csak jól kell megszervezni. Egymás megfigyelését. S máris sokkal olajozottabban megy az államapparátus kommunikációja. Rögtön beleférnek az olyan mondatok is, amelyek szerint a kormányzati foglalkoztatáspolitika a szegénység elleni küzdelemnek is a része. Ahhoz képest, hogy nem is olyan régen hazánk szegénységi rekordkísérletéről, és a gyermekszegénység kiugróan magas térségi voltáról szóltak a hírek, ez igazán derék. Az építésztől. Amiért nem omlanak a falak ilyenkor a politikusi páros-előadás szereplőire. De talán csak a sajtótájékoztató hallgatóságát kímélte meg az épület.

A komoly tetőtürelem oka persze az olyan kijelentés is lehet, miszerint: „a szegénységet örökölte a kormány”. Ami akár igaz is lehet. Az Orbán kormány örökölte a szegénységet. Orbán Viktor miniszterelnökségének korszakából. Kurucz Évának ugyanis elfelejthették megmondani, hogy az előző kormányt is Orbán Viktor vezette. S például az emberi akkumulátorüzem vezetője is ugyanaz a Balog Zoltán volt, mint mostanság. Mert azért gyanítom, hogy a kijelentés alighanem inkább egy kis gyurcsányozás akart lenni. Csak hát azok a rohanó évek. Azok tehetnek mindenről. Így aztán őszinteséggé változott az alighanem piszkálódásnak szánt kijelentés. Az ugyanis aligha vitatható, hogy az előző Orbán-kormány, amelynek regnálás a alatt a napokban ismét emlegetetett nyugdíjpénztári vagyont is sikerült eltapsolni, tényleg sokat tett a növekvő elszegényedésért. Ha mással nem, akkor a közrabszolgaságba torkolló unortodox workfare miniszterelnöki vesszőparipává avatásával. Amiért nem is lenne kár. Mármint a vesszőparipával. Ha Orbán Viktor és kedven lovas-helyettese azon lovagolna. Valami jól szigetelt hely kertecskéjében. Ahelyett, hogy magas lóról nézik hülyének az embereket.

Bár ezen az alapon Czomba Sándor is elkezdhetné fonni a fűzfa éves hajtásait. A növekvő foglalkoztatásra ugyanis a legjobb példa az, ha valaki leül egy munkaügyi központ környékén, és igyekszik megsaccolni a megjelenőket. Aligha fogja azt találni, hogy az ügyintézők, akik talán maguk sem mások, mint kényszerből ott dolgozó, és messze magasabban képzett korábbi munkanélküliek, véresre vakarnák a lábszárukat az unalomtól. Ha pedig véletlenül valami cég tart tájékoztatást a potenciális munkalehetőségről, akkor százával jelennek meg a kormányzat szerint agyonfoglalkoztatott tömegek. Nyilván külön elkéredzkedve a versenyképes fizetést biztosító munkahelyükről. Esetleg még külföldről is hazautazva, hogy jelentkezési kísérletet tegyenek egy jó, zsíros minimálbéres állás elnyerésére. Amely minimálbér kétségtelenül magasabb, a foglalkoztatási statisztikát kozmetikázó közmunka bérénél. Bár sokkal alacsonyabb annál, amennyiért a másik statisztikatorzító tömeg elhagyta az országot. Ellenben a külföldre távozottak és közmunkásként lassan éhen halók számával szépítve már akár igaz is lehet a foglalkoztatás növekedése. Ha már a szakképzésért és munkaerőpiacért felelős államtitkár sem titkolta, hogy, „a közfoglalkoztatottak száma a 2014 augusztus-októberi időszakban átlagosan 171 ezer főt tett ki, egy év alatt mintegy 27 ezerrel nőtt a számuk”. Éljen! Közmunkás-bérből. Czomba Sándor és Kurucz Éva.

Azonban, mint megtudhatjuk a kormánypárti szónoklatról: „az államtitkár hangsúlyozta, a kormány által elindított programok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket”. Amiből az is következik, hogy a kormányzat előre elhatározott szándéka a deprivációs helyzet tömegessé tétele, az egzisztenciális kiszolgáltatottság növelése, a szociális szakadék mélyítése, és a gazdasági exodus felpörgetése. Kurucz Éva, finnugor-szakos államtitkár-megfigyelő tehát nem végezte megfelelően a feladatát. Czomba államtitkár csak elszólta magát. Csak az a furcsa, hogy az állítólagos sajtótájékoztatós hír nem szól a sajtó kérdéseire adott válaszokról. A kérdésekről sem. Tehát vagy nem voltak meghívottak, vagy csak előzetes lojalitásvizsgálat után merték beengedni a sajtót. Esetleg csak nem merték közzétenni a kérdéseket és a válaszok hiányát.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook