2014. június 29., vasárnap

L. Simon a káderképzőben

Foto: Béres Attila / Magyar Nemzet
Annak idején igen divatosak voltak a párt, illetve a PÁRT politikáját agyba mosni szándékozó táborok. Voltak alapszervezeti kirándulások, és KISZ-vezetőképzők. S megannyi más olyan lehetőség, amin a politikai direktívákat tesztelték, illetve terjesztették. Valami ilyesmi juthat eszünkbe az átpolitizált „szabadegyetemekről” is.

A Vezérről tudható, hogy a külföldi káderutánpótlás, és a felelősségvállalást tompító távolság miatt szeret fellépni Tőkés László háztáji képződményén. Most L. Simon Lászlóról derült ki, hogy szintén meg képes ragadni az alkalmat. Arra, hogy a káderutánpótlás hazai bázisán eressze szélnek az aktuális szólamokat. Ennek érdekében Mátrafüred-Sástón, a Fidelitas csütörtöktől vasárnapig tartó nyári szabadegyetemén lépett fel. Egy olyan vitán, amit „a Kultúra, és ami benne van” címmel tartottak. Moderátora Balogh Ákos Gergely, a Mandiner hírportál főszerkesztője volt, és az MTI szerint még Geszti Péter hallatta a hangját a KISZFidesz vezetőképző táborában. Lényegében leszögezve, hogy az állami pénzekért folytatott kulturpofozkodás zajlik. Ez olyasmi lehet, amit annak idején úgy jellemeztek: a kádereknek a bogrács körül a könyökükön is sarkantyú van.

Azért persze nem feledhetjük el, hogy a kormányzati tényezők szavát is igyuk, mint száraz itatós a kifröccsent tentát. Figyelmezzünk hát egy cseppet arra, amit a fentebb említett bogrács felkent őrizője nyilatkozott. Bele a vitába. A nemzeti távirda közleménye szerint ekként szólott: „Furcsa önképünk alakult ki. Trianon után a környező, a magyarokat kisebbségi létbe kényszerítő országok meg akarnak bennünket előzni, meg akarják mutatni, hogy az ő kultúrájuk legalább olyan jó, mint a miénk”. A Miniszterelnökség parlamenti államtitkárától igen szép, és veretes teljesítmény. S még azt sem lehet állítani, hogy nincsenek benne részigazságok. Furcsa önképünk például biztosan kialakult. Ezt Trianon kapcsán mi sem bizonyítja jobban, mint egy nem is olyan régen, egy másik fórumon elhangzott beszélgetés. Emlegetve például olyan marhaságokat, hogy ma is Trianon miatt magas az öngyilkosok száma. A téma előadója alkalmasint tanszékvezető főiskolai tanár volt. Jelezve, hogy milyen nagy keletje is van jeligeként az említett helyiségnek. Oda kell biggyeszteni, és már be is lehet seperni a kultúrharc esedékes csillagát.

Tehát, valóban furcsa önképünk van. Sőt. Önképeink vannak. Még szerencse, hogy a kultúra nagyjából egyetemes, és az államtitkár a világért sem diszkriminatív. A világért biztosan nem. A Fidelitas soraiból várható helyeslő pampogásért, illetve a tapsért már készségesen. Azért érdekes lenne egy egyszerűbb kísérlettel kalibrálni L. Simon világlátásának módját. Beültetni egy kerekesszékbe, és megkérni, hogy tartson lépést másokkal. Ha ezt követően meg akarja mutatni, hogy legalább olyan jól megy neki, mint másoknak, akkor közölni vele, hogy egy szemét alak, mert mit kerekezik olyan serényen. Nemzetközi mezőnyben egyben közölni vele azt is, hogy egy magyartalan senki, ha nem ő éri el elsőként a kocsmát. Egyébiránt persze tudjuk, valójában kultúra van. Nem jobb vagy rosszabb kultúra, hanem kultúra. Ezek egyik irányvonalát követi valaki, míg a másikat nem. Amellett a kultúrák, civilizációk is dinamikusak. Pont az szokott a haláluk lenni, ha befagynak, dogmatikussá válnak.

Ezt egy kultúrát, történelmet ismerő politikusnak illene tudni. De L. Simon László fel van alóla mentve. Sem a kultúra, sem a történelem ismerete nem alapkövetelmény egy államtitkártól ahhoz, hogy nyilatkozzon róla. Ostobaságot. Mert az, hogy az egyik nép kultúrája jobb, mint a másik, csak kivételesen ismerethiányos lelki toprongyok mondják. Meg azok, akiknek kell valami önigazolás ahhoz, hogy utálják a másikat. Alkalmasint persze a pár száz évvel ezelőtt honos pannóniai kultúra, például a higiénés kultúra viszonyai között L. Simon László, és a Turul-barát haverjai, a teljes Fidelitas-egylet nagy része sem sokáig bírná fintorgás nélkül. Azért a nagy magyarkodókat ez nem tartja vissza a melldöngetéstől. Holott tudható, hogy például a tisztálkodási szokásokat éppen a török megszállás alakította át gyökeresen. Ám egy államtitkárnak ezt sem okvetlenül kell tudni, amikor megakad a tű a gramofonon ott, hogy szóvá teszi: a szomszédoknak is meg van a maguk kultúrája. Szégyelljék magukat. Holott már igazán tudhatnák, hogy egy a kultúra igazsága, és L. Simon az ő prófétája.

Már csak azért is, mert ahogy az MTI kiadta: „Az államtitkár szerint Magyarországon a színházi és a komolyzenei élet a pezsgő és izgalmas”. Habár az én értelmezésemben a pezsgő egy borászati termék és nem a komolyzenei élet, de egy felesleges névelőn már nem akadunk fenn. Az MTI-nél semmiképpen. Nekik erre futja és kész. Tudomásul vesszük. Azért persze érdemes tudni, hogy a közelmúlt egyik leglátványosabb komolyzenei eseménye a Vezér által preferált szobor-állítás ellen szerveződött és magánkezdeményezésre. A színházi élet pezsgése alatt pedig jobbára az olyan kirohanások okozta adok-kapok értendő, mint amilyen kirohanás Kerényi Imre buzilobbizása volt. Amihez igazán csak gratulálni lehet. Ahogy ahhoz a hallgatáshoz is, amit abban az ügyben előadtak a hatalom tányérnyalói. Ahogy ahhoz a törekvéshez is, hogy a könyvkiadást a hatalom alá teperjék.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook