2014. június 24., kedd

Demagógisztáni napló: Barcza György megnyilvánult

A Vezér egyik kedvenc talpnyalójának, és a stadionbeléptetők tudójának stílusában feltehetnénk a kérdést: Ki a fene Barcza György? Ne találgasson a kedves olvasó. Elárulom. A Napi Gazdaság főszerkesztője. Igen bizony. Annak az izének a főnöke, ahol a matematikával hadi lábon állnak.

Alkalmasint most éppen a matematikatudásának bírálata kapcán kapta fel a vizet. A mosogatórongyot nem, mert nála sokkal többre hivatottabbak kénytelenek mosogatni a világ számos más országában. Egy olyan gazdasági rendszer kártétele nyomán, mellyel kapcsolatban az állítólagosan gazdasági lap nem éppen a kritikus szavairól nevezetes. Ellenben sietett beszállni a kormányzati írtó-hadjáratba a hatalomtól még nagyjából független médiákok ellen. Most éppen az RTL-klub ellen, melyet lehet szeretni, vagy nem szeretni. De még szidni is csak pontosan és szépen érdemes. Elkerülendő a mérhetetlen pofonokat és kártérítési igényeket. Különben úgy jár, mint a Napi Gazdaság, mely orgánum még olcsón megúszta a „tévedést”. A tévedést, melyet másutt alighanem szimplán hazugságnak aposztrofálnának. Az RTL Klubnál kiosztott tiszteletdíjakról állítván olyat, amiről villámgyorsan kellett helyreigazítást közölniük.

Talán egyébként azért, mert manapság az arab számokat használjuk. Márpedig hithű hátranyilazós nem ismeri el, hogy ismernie kellene az arabok számait. Még csak nem is keresztények. A Turul-tojás héjának szilánkjait sem hordják a fenekükön. Így aztán rögtön világos, hogy Barcza György szerkesztősége nem foglalkozik a számokkal. Egy gazdasági orgánumnál minek is tennék. A Vezért megmondja, hogy ma hány centit nőtt a gazdaság, ők leközlik, oszt jónapot. Különben erre az ismerethiányra mutatott rá Dirk Gerkens, az RTL Klub vezérigazgatója hétfőn. Egy Facebook-kommentben jegyezve meg, hogy „néhány embernek vissza kellene mennie az általános iskolába, hogy megtanulják a matematikát”. Alkalmasint erre robbant fel a főszerkesztő kartárs fejében pár neuron. Amiből nyilvánvaló, hogy a „néhány ember” közé sorolta magát. Az azonban már kevésbé világos, hogy amennyiben a felháborodással elismeri, hogy neki is vissza kéne mennie az általánosba, akkor miért neki áll feljebb. Különösen az említett, és igen alapos bakit követően.

A Barcza György közismereti címkével ellátott humanoid objektum erre akként reagált, hogy: „Szeretek tanulni, de nem szeretem, ha kioktatnak. Több alázatot és kevesebb pökhendiséget várnék el attól, aki a magyarok kenyerét eszi és időnként a magyarok segítségére szorul”. S hogy ne végezzen félmunkát, ezt az MTI-nek is eljuttatta. Egy közösségi portálon megjelent komment nyomán! Az ég megáll, és a Nap tántorog. Ezen az alapon az MTI-t mindenki napjában százszor elláthatná kommünikével. Igaz, talán fel sem tűnne. De ez egy más kérdés. Az viszont világos, hogy a főszerkesztői babérokat spájzban őrző egyed aránytévesztésből jelest érdemel. A többi baromsággal már csak azt követően érdemes foglalkozni, hogy az aránytévesztést követő röhögő-görcs enyhült kicsit. De azokkal is csak apránként, mondatonként. Mert nem lehet egyszerre. Csak úgy! A veretes butaság ennél többet érdemel.

Elvégre az a „szeretek tanulni kitétel” ugyebár rögtön bukik, ha valaki túl az általános iskolás koron elismeri, hogy az általános iskolába küldő ing az övé is. Pontosabban mégsem bukik. Igenis szerethet tanulni. Ahogy az is szerethet festeni, akinek nem megy. Amivel kapcsolatban azért néha talán a kioktatás sem árt. Rávilágítva a reménytelenségre. Ami kudarcként persze lehet frusztráló. Hát igen. Az első mondattal így már rögtön kevesebb a gond. Csak a félreértéseket kell kigyomlálni belőle. Ami a kenyeret illeti, már más a helyzet. Barcza György, mint betű-, és tévtartalom-szolgáltató ugyanis ugyancsak a magyarok kenyerét eszi. Ha közvetlenül ő kapja a baksist, akkor is. Ha a költségvetésből hullik tányérjára a morzsa, akkor pedig pláne. Amennyiben a pénz forrását nézzük. Magát a mondást, amit kicsavart azt azonban nem ilyen helyzetekre szokták emlegetni. Ismerős ugye: „Ameddig az én kenyeremet eszed...”. Amiből látszik hogy alapvetően az ellenszolgáltatás nélküli adományra, az eltartottságra vonatkozik. Egy kereskedelmi TV-re ez talán kevésbé igaz, mint a pletyik szerint a költségvetésből is pénzt kapó egyik szervezetre, és annak faliújságjára. Mely ebben az értelemben igencsak a magyarok, az adófizetők segítségére szorul.

Ugyebár kedves főszerkentyű? Szóval több alázatot és kevesebb pökhendiséget kellene prezentálni. Mert ezzel a barczai stílussal egy kocsmába csak bejutni lenne könnyű. De kijönni? Talán futva.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook