A Vezér egyik kedvenc talpnyalójának, és a
stadionbeléptetők tudójának stílusában feltehetnénk a kérdést: Ki a fene Barcza
György? Ne találgasson a kedves olvasó. Elárulom. A Napi Gazdaság
főszerkesztője. Igen bizony. Annak az izének a főnöke, ahol a matematikával
hadi lábon állnak.
Alkalmasint most éppen a
matematikatudásának bírálata kapcán kapta fel a vizet. A mosogatórongyot nem,
mert nála sokkal többre hivatottabbak kénytelenek mosogatni a világ számos más
országában. Egy olyan gazdasági rendszer kártétele nyomán, mellyel kapcsolatban
az állítólagosan gazdasági lap nem éppen a kritikus szavairól nevezetes.
Ellenben sietett beszállni a kormányzati írtó-hadjáratba a hatalomtól még
nagyjából független médiákok ellen. Most éppen az RTL-klub ellen, melyet lehet
szeretni, vagy nem szeretni. De még szidni is csak pontosan és szépen érdemes.
Elkerülendő a mérhetetlen pofonokat és kártérítési igényeket. Különben úgy jár,
mint a Napi Gazdaság, mely orgánum még olcsón megúszta a „tévedést”. A
tévedést, melyet másutt alighanem szimplán hazugságnak aposztrofálnának. Az RTL
Klubnál kiosztott tiszteletdíjakról állítván olyat, amiről villámgyorsan
kellett helyreigazítást közölniük.
Talán egyébként azért, mert manapság az
arab számokat használjuk. Márpedig hithű hátranyilazós nem ismeri el, hogy
ismernie kellene az arabok számait. Még csak nem is keresztények. A Turul-tojás
héjának szilánkjait sem hordják a fenekükön. Így aztán rögtön világos, hogy
Barcza György szerkesztősége nem foglalkozik a számokkal. Egy gazdasági
orgánumnál minek is tennék. A Vezért megmondja, hogy ma hány centit nőtt a
gazdaság, ők leközlik, oszt jónapot. Különben erre az ismerethiányra mutatott
rá Dirk Gerkens, az RTL Klub vezérigazgatója hétfőn. Egy Facebook-kommentben
jegyezve meg, hogy „néhány embernek
vissza kellene mennie az általános iskolába, hogy megtanulják a matematikát”.
Alkalmasint erre robbant fel a főszerkesztő kartárs fejében pár neuron. Amiből
nyilvánvaló, hogy a „néhány ember”
közé sorolta magát. Az azonban már kevésbé világos, hogy amennyiben a
felháborodással elismeri, hogy neki is vissza kéne mennie az általánosba, akkor
miért neki áll feljebb. Különösen az említett, és igen alapos bakit követően.
A Barcza György közismereti címkével
ellátott humanoid objektum erre akként reagált, hogy: „Szeretek
tanulni, de nem szeretem, ha kioktatnak. Több alázatot és kevesebb
pökhendiséget várnék el attól, aki a magyarok kenyerét eszi és időnként a
magyarok segítségére szorul”. S hogy ne végezzen félmunkát, ezt az
MTI-nek is eljuttatta. Egy közösségi portálon megjelent komment nyomán! Az ég
megáll, és a Nap tántorog. Ezen az alapon az MTI-t mindenki napjában százszor
elláthatná kommünikével. Igaz, talán fel sem tűnne. De ez egy más kérdés. Az
viszont világos, hogy a főszerkesztői babérokat spájzban őrző egyed
aránytévesztésből jelest érdemel. A többi baromsággal már csak azt követően
érdemes foglalkozni, hogy az aránytévesztést követő röhögő-görcs enyhült
kicsit. De azokkal is csak apránként, mondatonként. Mert nem lehet egyszerre. Csak
úgy! A veretes butaság ennél többet érdemel.
Elvégre az a „szeretek tanulni kitétel” ugyebár rögtön bukik, ha valaki túl az
általános iskolás koron elismeri, hogy az általános iskolába küldő ing az övé
is. Pontosabban mégsem bukik. Igenis szerethet tanulni. Ahogy az is szerethet
festeni, akinek nem megy. Amivel kapcsolatban azért néha talán a kioktatás sem
árt. Rávilágítva a reménytelenségre. Ami kudarcként persze lehet frusztráló.
Hát igen. Az első mondattal így már rögtön kevesebb a gond. Csak a
félreértéseket kell kigyomlálni belőle. Ami a kenyeret illeti, már más a
helyzet. Barcza György, mint betű-, és tévtartalom-szolgáltató ugyanis
ugyancsak a magyarok kenyerét eszi. Ha közvetlenül ő kapja a baksist, akkor is.
Ha a költségvetésből hullik tányérjára a morzsa, akkor pedig pláne. Amennyiben
a pénz forrását nézzük. Magát a mondást, amit kicsavart azt azonban nem ilyen
helyzetekre szokták emlegetni. Ismerős ugye: „Ameddig az én kenyeremet eszed...”. Amiből látszik hogy alapvetően
az ellenszolgáltatás nélküli adományra, az eltartottságra vonatkozik. Egy
kereskedelmi TV-re ez talán kevésbé igaz, mint a pletyik szerint a költségvetésből is pénzt kapó
egyik szervezetre, és annak faliújságjára. Mely ebben az értelemben igencsak a magyarok, az
adófizetők segítségére szorul.
Ugyebár kedves főszerkentyű? Szóval több
alázatot és kevesebb pökhendiséget kellene prezentálni. Mert ezzel a barczai
stílussal egy kocsmába csak bejutni lenne könnyű. De kijönni? Talán futva.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése