 |
| MTI Fotó: Koszticsák Szilárd |
Ez a Balog nem az a Balogh. AZ a Balogh, az
József, és a néhai vak komondor által kiosztott pofonok kapcsán vált hírhedtté.
Ez a Balog pedig Zoltán, és a humán laposelemek minisztereként az oktatás is
hozzá tartozik. Lelkész a lelkem, tehát nem verekszik vak komondorok nevében.
Azonban néha kétségek merülhetnek fel, hogy melyik Balog(h) a közveszélyesebb.
A vak komondor nevében intézkedő fidesznyik
végső soron leginkább a közvetlen környezetére káros. Amellett jól
körülhatárolható jogszabályok mentén akár el is kaphatják a grabancát. Amolyan
helyi Döbrögi, aki nagyon kellemetlen jelenség, de tulajdonképpen egy szelíd és
szolid barom. A külsejében szelíd és szolid, ámde közveszélyesen cinikus,
szakmailag nulla közeli helyi értéket képviselő miniszterrel ellentétben. Az oktatásügyi
csűrcsavarok következtében pedig széles tömegeket érintő, és generációkon átívelő
mindaz, amit elkövet. Meg az is amit nem követ e. Meg az is, amit kialakít az
orbanista embertípus kinevelésének elősegítése kinevelése érdekében. Ez
utóbbiban már egy éve is világosan látható mérföldkövet jelent a Hoffmann Rózsa
nagy ötleteként megszervezett
Magyar Pedagógus Kar. Időközben Nemzeti Pedagógus Kar lett. Mert mi más is
lehetne? Ha itt kitörne egy tájfun, azt is Nemzeti Tájfunnak hívnák. Bár akkora
kárt talán az sem tenne, mint a kormányzat. Úgyhogy inkább Európaküldte Tájfun
lenne, és nemzeti antitájfun szolgálatot hoznának létre Lázár János vezetésével
és orbán Viktor személyes irányításával.
Tehát Nemzeti Pedagógus Kar. A névváltás természetesen
semmit sem jelent arra nézve, hogy pontosan az, ami. Egy nemzetinek kikiáltott,
de valójában a hatalmat kiszolgáló oktatáspolitikai csicska. Semmivel nem jobb,
mint az egykori SZOT-ba tömörített szakszervezetek, amelyek létéről a Párt
döntött. Vezetőire a Párt, vagy esetleg a Hazafias Népfront tett javaslatot. A
képviselt dolgozók pedig szabad akaratukból megszavazhatták a vezetőket, és
többnyire jobban tették, ha tagok voltak. A SZOT-szerűségről már írtam egy éve
is. Beleértve azt is, hogy az állítólag független eddigi szakszervezetek állítólag
független vezetői is mehetnek a levesbe. Akkor, ha a „Na de kérem!” jellegű ellenzésen,
és a nagyon csúnyán nézésen kívül többre nem futja. Galló Istvánné, a
Pedagógusok Szakszervezetének elnöke azonban maradt. Balog Zoltán is. A NPK is.
Mely rövidítésről az egykori tanulmányok egy másik szegmense jut eszembe. A
műtrágya. Talán öntudatlan áthallással is. Annak jeleként, hogy ez a mű,
trágya.
Minden esetre megalakult az Országos Küldöttgyűlés keretében
megtartott alakuló ülésen. Teljesen szakmai szervezetként természetesen. Mert
mi más is lehetne egy szervezet, amely politikai akarat hatására jön létre, minisztériumi
szervezéssel, és a hatalom politikai komisszárjainak vezetésével. Horváth Péter
ugyanis a győri Révai Miklós Gimnázium igazgatójaként lett a testület vezetője.
Olyan körülmények között, amikor az iskolaigazgatóknak legalább hallgatólagosan
éppen úgy elvárt attribútuma a hűség a Párthoz, mint az 1970-es években. Olyan
körülmények között, amikor a KLIK az iskolai élet, és kassza ura, ennek
ellenkezőjét akkor is nehéz lenne elhinni, ha most megindulna a sértődött
levelek sora. A helyettes vezető Szeleczki János lett. Róla az MTI szerényen
azt közli, hogy Heves megyei intézményvezető. Jótékonyan és célzatosan
megfeledkezve arról, hogy a Fidesz egykori egri alelnöke és volt
alpolgármestere kapott most szakszervezeti megbízást. Aki korábban botrányos kinevezésével
szerzett kétes hírnevet.
Egyébként mindezek ellenére igazat kell
adni Balog Zoltánnak, hogy az NPK a pedagógusokról szól. Hiba lenne kétségbe
vonni ezt az állítást. Elvégre a vágóhíd is az állatokról szól. Csak nem a
birkák jogvédelméről, hanem a hatalom asztalán való feltálalás előkészítéséről.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése