2014. június 24., kedd

Kónyának mázlija van: Kosarat kapott

Kónya Péter, a tagság döntésétől függően, de felvetette a független párt alapításának lehetőségét. Meg is bántódtak a népek az Együtt - a Korszakváltók Pártja berkeiben, és felfüggesztették az együttműködést a Magyar Szolidaritás Mozgalom Egyesülettel. A racionalitás ugyan azt mondatná talán, hogy teljesen mindegy, hogy egy szervezetet miként neveznek el, ha a célokért lehet vele tárgyalni. De annak, aki a három részből összecsavart szimbólán akarja előadni Tintoretto remekműveit (Rejtő után szabadon), a névmágia elsődleges lehet.

A névmágia meg azért névmágia, hogy mindennek a legszebben csengő, és olykor bongó nevet adják. Olyat, ami csak úgy cseng és bong a fülekben. Amikor a fal adja a másikat. S akkor a csillagok is egészen közel kerülnek a csak belső világára fogékony szemlélőnek. Mert egyébként az áprilisi választások után szép nagy önérzet, és szelektív vakság kell azt hinni, hogy a 2013 augusztusára beérlelt vezérelvű ellenzékiségnek van értelme. Keletje a választásokon például láthatóan nem volt. Különösen azok után, hogy eredményesen sikerült felépíteni a vezér nélküli vezér-lét képét, és annak zavarát. Ami azért egy kulcskérdést valamiért nem enged feltenni a választási összefogás Farkasházy-színpadon egymást (sem) támogató önjelölt centrumának. Azt például, hogy vajon tényleg akkora durranás velük összefogni? Miből gondolja azt bármelyik, különben magát demokratikusnak tekintő párt vezetője, hogy ő a legkisebb királylány. Nem annyiban, hogy közös hotelszámla-növelésre induljon mondjuk Lázár Jánossal, hanem abban az értelemben, hogy a társasága abszolút érték.

Ez a meggyőződés ugyanis okvetlenül kellhet ahhoz, hogy egyfajta pozícionális arroganciával kezeljék az egykori szövetséges felvetését. Fel sem tételezve azt, hogy ez a kapcsolat-megszakítás alapvetően egy egyre kínosabb közösségből való felszabadulás lehet a másik félnek. Miközben ettől függetlenül is legalább tisztítja valamelyest a képet. Azt a képet, ami már 2012. októberében is kicsit összekarcolódott. Akkor, amikor Bajnai Gordon mögött, mellett három szervezet alakított szövetséget. S amely szövetség zsigeri viszonyt deklarált, Juhász Péterrel az élvonalban, Gyurcsány Ferenccel szemben. Olyan helyzetet kialakítva, ami sokáig, túl sokáig bénított meg bármilyen nyitást. Tulajdonképpen nem csak Gyurcsány Ferenccel és a DK-val szemben, hanem szinte minden politikai párttal szemben is. De még a Fideszben csalódott jobboldaliakkal szemben is. Akkor Kónya Péter volt az, aki egyedül hajlandónak bizonyult az eredmény-, és nem az eszközorientált szemlélet bevitelére a napi politikába. Hajlandóan arra, hogy akár pártokkal is együtt mutatkozzék 2012. októberében, ha azok a közös célt különben támogatni hajlandóak.

Ahogy egyébként jelenleg is az egyik „felmondási ok” volt a jelek szerint az, hogy Kónya Péter leült tárgyalni Gyurcsány Ferenccel. Holott nyilvánvaló, hogy van pár olyan szerep, amire a DK vezetője lényegesen alkalmasabb, mint a többiek. Például arra, hogy retorikában bírja a versenyt Felcsút nagy szülöttjével. Amihez hozzá tartozik az is, hogy olykor a két-három diplománál kevesebbel rendelkezőket is meg kell tudni szólítani. Amellett úgy, hogy ne közhelyek pufogtatásának tűnjön mindaz, amit el képes mondani valaki. Kónya Péter tehát szóba merészelt állni Gyurcsány Ferenccel, és cserébe elvesztette a bizalmat. Pártalakításilag a tagságra gondolja bízni a döntést, és kirekesztik a demokratikus ellenzékből. Holott könnyedén előfordulhat, hogy hosszú távon Kónya Péter bizonyulhat inkább reálpolitikusnak. Egy szűk körből merítő ellenzéknek, ami ráadásul leginkább az önszalámizással van elfoglalva, alighanem esélye sincs a közeljövőben. De a távoliban sem biztos. A ködös szemmel elvont dolgokon merengő, és minden sarkon saját mozgalmat generáló filozofikus elitizmusnak most nem kedvez a világ. Különben sosem kedvezett, de legalább áprilisban nyilvánvalóvá kellett volna válnia sokaknak.

Elég szomorú, hogy a politikai palettán ez jelenti a kisebbséget a jelek szerint.

Andrew_s

2 megjegyzés:

  1. Egy-két pontosítás, főleg az időrendiség végett.
    Az, hogy Kónya leült tárgyalni Gyurcsánnyal, már januárban kiderült (akkor történt), a 444-hu írta meg, az pedig, hogy pártot szeretne, még a tavaszi választások előtt napvilágot látott a vs.hu-n, csak senki nem kapta föl. Valamiért csak júniusban lett téma. (Nekem ugyan erről van egy erős feltételezésem, hogy miért akkor, de mivel nem tény, nem írom ide.) Az azonban bizonyos, hogy az a kirohanása Kónyának, amit nyár elején tett saját párt ügyben, nagyon sokat ártott neki, vagyis a maradék szolisoknak. Amúgy az egész Együtt párt nagy vesztese a Szolidaritás. Úgy az LMP-sek, mint a DK-sok a mai napig könnyes beszélnek arról, hogy majd belehalt a FRISS, de létező szervezetük az Együtt alapításába, ami valójában nem volt semmi, csak egy pszeudo manifesztum, ill. a Szolidaritás, ami akkor alakulhatott volna szervezetté, annak meg megakadályozta a kialakulását. Az ugyanis hús-vér emberekből állt, szemben a a millával, ami 30 troll volt a gépek mögött, vagy a haza és haladással, ami egy kutatóműhely, nem más. Az LMP és a DK túlélte, ill. a szocik is kisebb csorbát szenvedtek, mint amire számítottak. AMI MEGSZŰNT, AZ A SZOLIDARITÁS, AMIBŐL LEHETETT VOLNA VALAMI, ami friss, új stb., szóval ami a társadalmi elvárásoknak megfelelt. A közös színpad (12.okt.23.) után azonnal szublimált a szolisok egy része, majd folyamatosan arculatot vesztettek, ahogy Kónya meg imázst. Ezt rengetegen írtuk mondtuk mindenféle médiafelületeken, de még a közösségi médiában is, én pl. törzs troll voltam a szoli oldalon, de mivel nem vok szolis, csak ellenzéki, nem hittek nekem, ahogy másoknak, sőt még ellenségként is meg lettünk bélyegezve. Ezzel pedig csak annyit akarok mondani, hogy ez nagyon beteg jelenség: emberek, akiknek a többsége szabadidejéből áldoz a lószaros ellenzékre, ám mivel egy másik kocsmába jár, ahova nem a szolisok, máris ellenség. Szóval, egyrészről sajnálom a Szolit, másrészt örülök, hogy így alakult, legyen egy örök mementója annak, hogy emberek nem viselkedhetnek úgy a másikkal, ahogy. Ekképp pedig Kónya nem reálpolitikus, pedig nagyon sok adottsága megvan ahhoz, hogy az lehessen, de valamely mentális tényezők nem állnak össze nála. Először sok mindent tesz félelemből, ami az esetek 100 százalékában félrevisz bárkit, nem csak őt, másrészt van valami a személyiségében, amitől úgy érzik a sajátjai, hogy őt meg kell védeni, mintha védtelen csecsemő lenne, amivel éppen azok ártanak neki a legtöbbet, akik nem akarnak. Összefoglalóan: Kónya húzott egy rosszat azzal, hogy belement az Együttbe, ahonnan folyton csak süllyedt, s sajátjai (szolisok) talán többet ártottak neki, mint a párton belüli ellenfelei. Már, ha az nem saját ellenfél, ami párton belül van. A közvetlen környezete meg most is az, ami eddig, és akkor is, ha kilép az Együttből. Amíg nem tud saját döntéseket hozni, amíg primitív emberi ÖSZTÖNÖK által vezérelt emberek másokra gyakorolt irigysége, gonoszsága, ellenségeskedése alapján fogad be vagy el dolgokat, addig nemcsak reálpolitikus nem lesz, hanem semmilyen. Kár érte. Ez nemcsak a történelemre, hanem a jelen politikájára is tökéletesen igaz: https://www.youtube.com/watch?v=H72yZgrWbxU

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocs, de kicsit nehéz ezt a tagolatlan betűtengert áttekinteni.
      Ez a bejegyzés nyilván az akkori helyzetre reflektál, amikor született.
      Egyáltalán nem abban a hiszemben, hogy Kónya akkor esett volna le a plafonról.
      Nyilván volt előzménye a helyzetnek, és lett "utózmánya" is

      Törlés

Comments on Facebook