 |
| MTI Fotó: Soós Lajos |
A türkmén
diktátor. Gurbanguly Berdimukhammedow néhány napig Budapest vendége. Vagy már hazament? Részletkérdés. A
GESZTUS, hogy a magyar köztársaság (köztársaság?) elnöke fogadta, szinte mindent
elmond. S mégis sikerült megszívatni. Mert nálunk még a baráti diktátornak is
kijár az ilyesmi.
Mármint Orbán Viktor barátjának. De ugyebár
ismert a mondás, hogy „madarat tolláról...”. Bizony, bizony. Diktátort
barátjáról. Valahogy így járhatott a türkmén vezér is. Arra ugyanis még
emlékezhetünk, hogy Orbán Viktor mit alakított a választási kampányban. Ott
volt minden kilométerkőnél. Jó polihisztisként mindenhez hozzászólt, és
mindenbe belenyilatkozott. No meg persze, mindent átadott. Rövid autópályát, és 4-es metrót. Az előbbi felületén nem számolta senki a kátyúkat, míg az utóbbi átadása
igen időszerű volt. Különösen azért mutatott ott feszítve a Vezér (a magyar),
mert annak idején elévülhetetlen érdemeket szerzett az építkezés meggátlásában.
De így legalább átadhatta. Országos barátjával, Tarlós Istvánnal. Lett is
üzemszünet. No nem azonnal, hanem kicsit később.
Azért jelezve azt, hogy Orbán Viktor
kedvéért azt is átadták, ami éppen csak elkészült. Esetleg el sem készült. Mint
a Várkert-bazár, amit úgy átadtak, hogy csak na. Egész a homlokzatig. Utána a
néma Potemkinia. Az öreg herceg meg röhög ott a felhők felett. Neki legalább
egy cári felség jutott, akinek szolgálhat. Orbán Viktornak még olyanja sincs.
Hacsak nem rimánkodja királlyá magát. De akkor meg Potemkin örökébe nem léphet.
Mert nehéz egyszerre lenni királynak és kiszolgáló hercegnek. Talán különben
ezért van ez a hatalmas vonzódás a magyar miniszterelnökben az authoriter
vezetők nemzetközi felhozatala iránt. Azonban éppen a bevezetőben említett
türkmén főnökkel szemben igazolta azt az orbanikus szervezés, hogy szervezni
tudni kell. Nos. Nekik nem megy. Illetve megy. Igazi orbanisztáni módon.
Gurbanguly Berdimukhammedow alighanem koszorúzni
kívánt, és egy ilyen nagy ember kívánsága parancs. Mert a végén még jön a türkmén
Békemenet, és nincs az a CÖF, ami megállítja. Még akkor sem, ha az egész besúgói
hálózatát mozgósítja. Tehát, ha a türkmén diktátor koszorúzást diktált, akkor
koszorúzott. Alighanem csillagot akart koszorúzni, mert azt kapta céltáblának.
Szépen megművelve. A sarki barkácsboltból előkapott alapanyagból. Ki is
vonultak hozzá a fotósok, és fotózták. Az MTI is fotózta. S mert a pedálozás
érdekében a diktátor-bácsit mégsem lehetett far-irányból megörökíteni, hát
szemből. Így legalább a fenekébe szorult nyelvek sem látszanak. Ellenben
látszik a megkoszorúzott csillag hátulról. S innen tudható, hogy az kérem
furnér a javából.
Sebtében kifaragva és kicsit gyatrán
körbevágva. Na jó, nekem se ment volna jobban a csillag-fűrészelés. Tehát a
kormányzati díszletezők is a politechnika tanárok rémei lehettek egykoron. De még talán
ezzel sem lett volna gond, ha nem jut eszébe az MTI-nek hátulról megörökíteni.
S persze akkor sem, ha fognak valami festéket, és lekenik. Esetleg
becsomagolják alufóliába. Úgy is ronda lett volna, de legalább nem látszik,
hogy milyen kapkodva, pusztán a homlokzatra figyelve berhelik össze azt a koszorútartót.
Ugyanakkor mégis jó, hogy így esett. A
türkmének diktátora legalább egy életre megjegyezheti, hogy Orbániában csak a
látszat az, amivel törődni érdemes. Potemkin keble is újra dagadhat a túlvilágon. Mert a
különböző, sebtében átadott homlokzatok után immár bizonyított Orbán Viktor protokoll-gárdája.
A koszorúzás is látszatok nagymester-hercegét dicséri.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése