2012. szeptember 17., hétfő

Kék zokniban fehér rózsa.


Engesztelő rózsaosztás, körbe móka, kacagás
Forrás: HVG
A Rogán Antal által bejelentett, és valószínűleg terelési kísérletektől sem mentes meghátrálást követően családon belüli erőszak parlamenti nyugvópontra látszik jutni. Azonban, ahogy frakcióvezető mindenféle meghajlásokról, és ezzel mintegy az erőszaknak való engedésről beszélt, az emberi erőforrások főmestere sem tudott kiállni azzal, hogy „elnézést, tévedtünk, és levontuk a konzekvenciákat”. Miközben Varga Istvánnak valószínűleg közben többen elénekelték, hogy „Egy rózsaszál szebben beszél”. Ami persze nem baj, és a rózsák hallgatagságát ismerve valóban jobb lett volna, ha a képviselő úr csöndben marad. Azért persze az is valami, hogy az Origo szerint beszerzett egy szál rózsát a civil kezdeményezés elindítójának Halász Pálmának.

A rózsaszál átnyújtására azt követően került sor, hogy a Fidesz vezérhangyaságával, végül megszavazták azt, hogy a családon belüli erőszak önálló tényállásként kerülhessen be a Btk.-ba. A HVG-n megjelent képek szerint nem egy szál rózsa volt, hanem kettő, amit LMP-s képviselőnők kaptak, és ők adták át a kezdeményezőnek. A nagy tudósítási kapkodásban elkövetett eltérés ez esetben sem sokat számít abban az értelemben, hogy Varga István nyugodtan vehetett volna minden képviselőnőnek egy szál rózsát. De elfogadom, hogy a Fidesz képviselőinek a 16%-os adóval agyonvámolt jövedelme nem tette lehetővé a tapasztaltnál nagyvonalúbb gesztust. S ehhez képest az, hogy egy vagy két szál fehér rózsa cserélt-e gazdát, és hányszor, tényleg nem számít. Ha úgy tekintjük, a végeredmény szempontjából sem. Amennyiben végül tényleg érdemi megtárgyalására kerül sor a családon belüli erőszak, akkor ugyanis szintén nem az akciós rózsák számára fogunk emlékezni. Ha a képviselő úr ettől tud nyugodtabban belenézni a tükörbe, a felesége, vagy bárki más szemébe nézni, akkor legyen így.

Ami inkább érdemelhet még pár gondolatot az inkább az a szómágiaszerű megközelítés, amivel Balog Zoltán Emberi Erőforrások Minisztériumában felállítandó, és a már 2012. 09. 15.-én bejelentett kezdeményezésben említett, munkacsoportot munkájáról beszélt. Annak részletei kapcsán a tudósítás is kiemeli, hogy Balog Zoltán szerint az előzetes tárgyaláson megállapodtak abban, hogy „a család szó olyan értéket képvisel, amelyhez nem szeretnének „negatív töltetet” társítani”. Ami így kapásból olyasmit idéz, hogy tulajdonképpen, ha nem családon belüli erőszaknak hívják, akkor családi erőszak már nincs is. Azt persze nem lehet tudni, hogy vajon kevésbé szakad-e a bőr, ha a pofont „együttélési” vagy „kapcsolati erőszak” néven hívják majd a Btk.-ban. De személy szerint azt gyanítom, hogy nem. Ahogy arra is csak tippelni lehet, hogy vajon miért nem a különben szintén elfogadott „párkapcsolati erőszak” fogalmával kerül megjelenítésre. De ennek alighanem igen komoly kommunikációs okai lehetnek. Egyet értve részben azzal, amire a Varánusz posztjának a címe utalt pár nappal korábban: „A kormánynak fontosabb a párt PR, mint a népakarat”. Részben, hiszen a Fidesz látszólag megtört a népakarat nyomása alatt. Feltéve persze azt, hogy a munkacsoport nem az agyonhallgatás és elmaszatolás szervezete lesz a végén az Emmi kebelén belül.

De visszatérve a szavak erejére, a jelenleg Btk.-ba javasolt fogalmi megközelítés egy kiterjesztett értelmezést látszik sugallni. Ami különben nem feltétlenül az ördög műve ebben az esetben, csak pontatlanságokhoz, félreértésekhez vezethet, mint látni fogjuk. Az általam említett párkapcsolati megközelítés egyébként szintén nem lenne teljesen megfelelő. Az utóbbi például azt is sugallhatja, hogy csak párok közti erőszakcselekményeket tenne kriminalizálttá. Márpedig köztudott, hogy a jelenség sajnos szélesebb körű. Érinthet gyermeket, de akár szülőket, illetve más rokonokat is, akik az adott fedél alatt élnek. Ezt például az „együttélési” erőszakkal való megközelítés jobban lefedhetné, miközben az alternatív „kapcsolati erőszak” talán túlzottan kiszélesítheti. Az „együttélésre” korlátozással a probléma alapvetően az lehet, hogy az erőszak elszenvedői olykor már nincsenek együttélési állapotban. Elvégre aligha tekinthető együttélésnek az, ha a megoszthatatlan lakáson kényszerűségből osztozók közt van erőszak. Még kevésbé akkor, ha a jog szerint távoltartottnak tekintett családtag, fütyülve a jogszabályokra, rátöri a lakásajtót a gyermekekre, és kórházba pofozza az ott találtakat. A „kapcsolattal” való megközelítés értelmezése azonban erősen függ attól, hogy ki mit tekint kapcsolatnak.

Egy rózsa az igazi kékharisnyák emlékének

Forrás: palatineroses.com
Így kezdetben nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy Balog Zoltán miniszter úr kicsit előkészítette a terepet annak, hogy az érdemi vitát egy kicsit félrevigye a munkacsoport ténykedésével kapcsolatban. Ha azonban a Népszava tudósítását olvassa valaki, akkor az sem zárható ki, hogy egyszerűen személyes butaságról van szó. Aszerint „fenébe a nemi megközelítéssel, a kékharisnya-hozzáállással, és véletlenül sem szabad családi erőszakról beszélni, mert a família az szent, úgyhogy a kapcsolati erőszak a helyes kifejezés” Balog Zoltán felszólalása alapján. A kapcsolatiságról már szóltam korábban, tehát azt nem ismételném. Az azonban érdekes, hogy az Emmi vezetője szerint kékharisnya-hozzáállás lenne az ügy mögött. Mert egyrészt valóban nem csak a nők lehetnek az elszenvedői ennek, míg másrészt azonban érdemes lehet megjegyezni, hogy a Blue Stockings Society a nők önképzőköre, egyfajta tudományos ismeretszerző mozgalom volt. Olyan résztvevőkkel, akik nélkül ma szegényebbek lennénk. Így aztán a számítástechnika egyik atyját Charles Babbage-t is felkaroló Ada Byron Lovelace emlékének ezúttal nyújtok át egy rózsát a miniszter úr helyett. Bár kétségtelen, hogy az említett mozgalom hölgytagjai aligha pártolták volna a nők, a gyerekek, vagy a szülők verését a családban. Sőt arról sem találtam adatot, hogy a férjüket verték volna. Így tényleg marad a feltételezés, hogy Balog Zoltánnak halványkék gőze sem volt a kékharisnyás mozgalomról az indulatok vörös köde mögött.

Annak az indulatnak a függönyén keresztül látván csupán a világot, aminek fontos alkotórészét alkotja a pártlojalitás, és a pártelvek szem előtt tartása. Azt ugyanis más viták alapján sejthetjük, hogy a kormánypártok családnak csak a házasságkötéssel jóváhagyott kapcsolatot tekintik. Kirekesztve az azonos neműek együttélését ebből a kategóriából, és csak fenntartásokkal családnak tekintve az élettársak kapcsolatát. Amikor tehát Balog Zoltán azt mondja, hogy a „família az szent”, akkor ő alighanem az egyházi esküvővel megszentesített házasságot érti család alatt. Amit világért sem szabad olyan szennyes dologgal együtt emlegetni, mint az erőszak. Elvégre egy ilyen házasságban elő nem fordulhat erőszak. Az ilyen házasságban a nők csak szülnek és mosogatnak, a férjek példamutatóan hazajárnak, és pusztán akkor kerül sor a miniszterelnök által a félázsiai származékoknak kijáró erőszakra, ha az asszony könyvet mer a kezébe fogni gyerekszülés helyett. S a gyereket is csak nevelő célzattal verik félholtra. Tehát ezek a szent családok nem azok, mint azok a „többiek”, amik keretében dúl az erőszak, a nők csak kényszerből a tagjai, és gyerekek is csak úgy vannak. Azokon az apróságokon, hogy a házassági szertartás koronként, kultúránként eltérő igazán kár fennakadnia majd a kormányzati munkacsapatnak. Azon is kár elgondolkodni ennek kapcsán, hogy nem a beszerzett papír, hanem az emberek egymással szembeni viselkedése inkább a lényeg. Az meg tényleg kékharisnyás-önképzős megközelítés lenne, hogy a család jelenleg az életközösségben, illetve rokonságban állók legjobb megközelítése. Márpedig a kormányzati szereplőknek sem kék harisnyájuk, sem kék zoknijuk nem lehet. Mert mivé is válna a hatalom, ha lenne.


Simay Endre István

8 megjegyzés:

  1. Nos, szerintem az a kékharisnyás megközelítés, hogy a törvénytervezet "Nők és gyermekek elleni erőszak" elleni törvényként volt megnevezeve - tehát gyakorlatilag a férjeket jeleníti meg egyedüli agresszorként és a feleségeket elsődleges áldozatként, még belevéve a gyerekeket úgy mellékesen.
    Ez egyébként egyrészt megmagyarázza, hogy miért szinte kizárólag a feminista szervezetek lobbiztak a törvényért; másrészt rámutat a törvényért lobbizók valódi szándékára: egy újabb fegyvert adni a feleségek kezébe a(z amúgy is erősen feléjük részrehajló) bíróságok előtt férjeikkel szemben!
    Nem érdekli őket az erőszak, ha nem a feleséget verik, a gyermekkel szembeni erőszak (amiben egyébként a valóságban a nők ugyanolyan gyakran részt vesznek, mint a férfiak!) is csak azért érdekes nekik, hogy lehessen mire hivatkozni a bíróságon, amikor kizárólagos felügyeletet követel az exfeleség!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Általában a nők szenvedik.el a fizikai erőszakot. S belehalni, belerokkanni általában abba szoktak. Még akkor is, ha a nők sem mind szentek, s a lightos megoldások, a leleki sakkban tartás sem tesznek senkit angyallá. De kifogást sem jelenthet a pofonra, és magyarázatot sem a képviselő bunkóságára.

      Törlés
    2. Bizonyára nem hallottál még ezek szerint férjgyilkosságokról. Mint ahogy abba sem gondoltál bele, hogy nem ritka a magatehetetlen (idős/beteg/rokkant - tehát pl. szülők, nagyszülők, rokkant férj) emberek bántalmazása sem, nemtől függetlenül. (A Wikipédia szerint még szegény Stephen Hawking sem kerülhette el ezt. És a feleség volt a bántalmazó!)
      Megjegyzem, nem csak veréssel lehet bánalmazni, pl. az is bántalmazás, ha egy ellátásodra szoruló embert elhanyagolsz.
      És ha esetleg egészséges férfi egy verés ádozata (mert pl. több nő támadja meg, sodrófát ragad az asszony, netán-tán megtanult verekedni, a férje meg nem), gondolhatod, hogy ott van csak igazán nagy látencia, mert a megvert férfit kiröhögik.
      A nők nem kevésbé erőszakosak és nem kevésbé hatalomvágyók, mint a férfiak, csak kevesebb képességük van a fizikai erőszakra.

      Törlés
    3. Szerintem a ki miről hallott típusú vitát hagyjuk. Te vélhetőleg nem tudod miről hallottam, vagy sem. Fordítva, Névtelenként pláne igaz. Maradjunk a posztnál. Amit írsz mennyiben menti a képviselői bunkóságot, illetve mennyiben indokolja, hogy ne családon belüli erőszak legyen a neve?

      Törlés
    4. Valóban nem indokolja, hogy ne családon belüli erőszaknak hívják a családon belüli erőszakot, és nem menti föl a képviselői bunkóságot sem. Kivéve azt, hogy "kékharisnya-hozzáállást" emlegetnek. Erre írtam egy lehetséges magyarázatot.

      Törlés
    5. O.k. egyébként persze. Azerőszak az erőszak. A feminizmusnak is megvannak a maga vonulatai. A "kékharisnyák" azonban, bár feminista mozgalomnak tekinthető, nem erről szólt. Az inkább egy női TIT-mozgalom volt.

      Törlés
  2. Vannak mindenféle erőszakok, de a nők elleni erőszak a világ szinte valamennyi szegletében egy profitorientált, szerteágazó mechanizmus, egy szisztéma, amelynek minden férfi haszonélvezője.
    Mert a sarokba szorított asszony nem reklamál, hogy elveszítette fogait a terhességek során és egy implantátum 200 ezer Ft - hanem kicsengeti szépen a zömmel férfiaknak ezt is, meg a szülések "árát" - mintha legalábbis nem ő viselné ki és szülné meg azt a gyermeket, az ugye nem ér semmit - sőt, még vele fizettetnek...
    nem véletlenül nem szül már lassan senki, amikor az egész büntetésszámba megy és óriási anyagi - fizikai hártányba hozza a nőket, amit senki nem akar kompenzálni.
    Csak a hasznát lenyúlni, azt igen.
    A nők világszerte ingyen végzik emberalkotó munkájukat, és még megbecsülést sem kapnak érte. A munkahelyeken kevesebb eséllyel, rosszabbul fizetett állásokhoz jutnak. Az otthoni munkák zömét szintén ők végzik, ingyen.
    Mindez az ellenük elkövetett módszeres sakkban tartás következtében kialakult érdekképviseleti hiányoknak és csökkent önértékelésnek "köszönhető".

    A többi "családon belüli erőszak" esetleges, ez az egyetlen köztük a világméretű kész-átverés-só.

    VálaszTörlés
  3. Első Névtelen, érdekelne, hogy a szövegből neked hol jön le, hogy "a feleségeket elsődleges áldozatként, még belevéve a gyerekeket úgy mellékesen". A magyarban az "és" egyenrangú feleket is összekapcsolhat (nem tud olyan finoman disztingválni rangsorban, mint a latin, ahol háromféle "és" van, ha jól tudom), a sorrend meg abból ered, hogy nem lehet két szót egyszerre leírni. Lehetne akár "gyermekek és nők" is.
    A férfigyilkosságok sok esetben több évnyi bántalmazás követelményei, lásd pl. a tiszazugi gyilkosságokat vagy Simek Kitty esetét.

    Cynthia

    VálaszTörlés

Comments on Facebook