Varga és a közhűtőszekrény esete.

Forras: electionsmeter.com/

 Jó dolog, ha az embernek nem kell hosszasan, és mélyre ható lelki folyamatok keretében foglalkoznia a hűtőszekrényével. Jó dolog, hogy amennyiben kiürül, akkor nem gond utántölteni. Jó dolog, ha bármikor belenyúlva hideget érez, és nem kell hosszasan töprengenie a cserén, ha elromlik. Jó dolog, ha belenyúlva mindig talál jégkockát, és wisky-t, bort, sört, vagy bármi mást, amit gondol. De rossz is lehet mindez, mert elveszti kapcsolatát az állampolgárok mindennapjaival. S rossz dolog, ha azt hiszi, hogy amennyiben neki megadatott a lehetőség minderre, mindenki más is így van ezzel. Márpedig Varga Mihály, IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter valahogy így járhatott. Valahogy az elromlott hűtőszekrény és a növekedési elvárások közé ékelődött biztosítékon átütött a szikra, és nem véletlen, hogy a miniszter kijelentésein kezdtek mosolyogni az emberek.

Az ugyanis elég valószínűtlen, hogy a hűtőszekrények elromlása és azok rohamos cseréje fogja kihúzni az országot a dágványból. Még akkor sem, ha érteni vélem egy mögöttes gondolatmenetet. Azt, hogy amennyiben mindenki hűtőszekrénye egyszerre elromlana, és mindenki elmenne újat venni, és mindenki magyar hűtőszekrényt vásárolna, akkor a hazai hűtőszekrény-kereskedelem olyan belső forgalmat generálna, ami a gazdasági fellendülés motorja lehet. Ennek azonban ellentmond pár tény. A hűtőalkalmatosságok normális körülmények között nem parancsra szoktak tönkremenni. De a tönkrement hűtőszekrény sem izgatja azt, akinek már rég nincs pénze fizetni a villanyszámlát, ami kellene a különben üres élelemtároló működtetéséhez. Így aztán újat sem megy venni, mert lényegesen komolyabb napi gondjai vannak. Ezért aztán az sem nagyon érdekli, hogy Varga Mihály miniszterúr milyen ütemezéssel veszi ki a jégkockát az ezért szorgalmasan amortizálódó háztartási eszközből. Lényegesen jobban érdekelné az a gazdasági stabilitás, aminek következtében valós munkahelyet kapna, és gyermekei tényleges képzésekre járhatnának.

Ezért alighanem érdekesebb számára az, hogy mit gondol a kormányzat arról a munkahelyteremtésről, melyről a szellemképek már régóta riogatják a munkanélküliség intézményét. Mely intézmény különben jól van, és eddig csak pótcselekvés szintű árnyékboksz zajlik ellene éppen úgy, mint a recesszió ellen. Ezen pedig az sem változtat, ha a miniszterelnök kiáll és azt, mondja: minden a legnagyobb rendben van. Márpedig éppen ezt mondta, amikor Rómában arról nyilatkozott, hogy hazánk a siker küszöbén ácsorog. Jogos lenne a kérdés, hogy amennyiben ez igaz, miért nem lépjük át ezt a küszöböt? Orbán Viktor azonban ilyen részletkérdésekben bizonyára nem illetékes, mivel neki magasabb szintű küldetésről beszéltek a hangok. Bár jó lett volna, ha azok a hangok azt is elmesélik, hogy a közmunkásokkal javított munkanélküliségi statisztikák mögött a nagy alig-valami van. Márpedig ebben az esetben hiába mondja az IMF-hez delegált Varga Mihály, hogy ragaszkodni kell a munkahelyvédelmi akciótervhez. Azzal ugyanis a hazai gazdaság felpörgetése szempontjából alig jut előre a hazai piac, ha tömegek keresnek a létminimum határa körül vagy alatta. Nemhogy a hűtőipar, de számos más terület esetében sem. Ami persze nem jelenti azt, hogy a munkahelyteremtés nem lenne lényeges, de a csicskáztatással egyenértékű közrabszolga-programoktól kissé különböző kerekeket kellene feltenni az Orbán-Matolcsy tengelyre.

Ami persze nem jelenti azt, hogy ugyanakkor nem lennének lényegesek azok a hírek, melyek az IMF-tárgyalásokról szólnak, és hatással lehetnek gazdaságunkra. Ebben benne lehetnek az MNB függetlenségéről szóló a hírek éppen úgy, mint azok a részletek, melyeket az IMF-nek írt kormánylevél kapcsán csepegtetnek. Amiből azért az kiderült, hogy a közszférában dolgozók számát csökkenteni szeretnék. Ami kicsit ellentmond annak, hogy növelni szeretnék a munkahelyek számát, mivel a közszféra az, amire a kormányzatnak közvetlen ráhatása van. Már akkor, ha ezt szélesebb körben, a kormányzati tulajdonban levő cégekre is értjük. A versenyszféra esetében jelenleg ugyanis az látszik inkább, hogy a beruházási kedv erősen csökken. Ezt mutatja az az adat is, hogy a banki hitelállományok folyamatosan zsugorodnak. Ez aztán kicsit kétségessé teszi azt, hogy a kormányzat alapvetően szakított volna azzal a vonulattal, ami sokkal inkább egy modern szolgaság, mintsem autonóm munkavállalók és polgárok rétegének kialakítását szolgálná, Igaz az utóbbiak torkán nehezebb lehet lenyomni egy banánköztársasági retorikát. Mert hamarabb rájönnek, hogy kevés, ha Varga Mihálynak tele hűtőszekrénye, amikor az övék üres. Így nekik más lesz tele.

Simay Endre István