Visszhang a külügyi mélyből.

A magyar segítséggel hőssé vált baltás gyilkos
Forrás: http://www.parameter.sk

 2012. 09. 02.-án dél körül még nyugodtan hiányolhattuk a külügyi apparátus hivatalos reakciói a baltás azeri ügyében. Aztán megtört a csend, amiben korábban csak olyan nyilatkozatok kongtak bele, mint Selmeczi Gabriella elég üresen csengő szavai, melyet a Jobbik kivételével szinte senki nem vett komolyan. Az idő meg csak telt, és telt. Elvégre hét vége van, és a külügyminisztériumban ilyenkor hétvégi álomra hajtják fejüket a bitek is. Legalább is ezt hihettük mindaddig, míg vasárnap délutánra eljött a megvilágosodást hozó pillanat, és megkezdődött a szinte hivatalosnak tekinthető szavak kora.

Kissé megkésve, tehát várhatóan hosszas megfontolás után például Kupper András, aki a Magyar-Örmény Baráti Tagozat elnöke, és Fidesz-es politikus, elismerte, hogy gáz van. Pontosabban leszögezte azt a Selmeczi Gabriella által is sugallt megállapítást, hogy felültek az azerieknek. Igaz, hogy nem a baráti tagozat hivatalos közleményeként artikulálta ebbéli véleményét, hanem egy Facebook-üzenetben, de azért ez már valami jele lehetett annak, hogy a Fidesz környékén is kezdtek villanyt gyújtani. Ha nem is reflektorokat, de valamit. Jelezve, hogy a Fidesz-en belül talán vége a latolgatásoknak, és Orbán Viktorral, vagy nélküle, de valami állásfoglalásszerűségek megszületőben vannak. Ha már az azeriek jól időzítve kapták tálcán a „hős” orrgyilkost Karabah megszállásának évfordulóján, legfőbb ideje volt reagálni valamit. Másfél nappal a botrány kirobbanása után. Elvégre jobb későn, mint még később. Ennek jegyében jött a hír, hogy a Külügyminisztérium is már majdnem véleményt mondott az ügyben.

Majdnem, mert Szijjártó Péter tett nyilatkozatot arra nézve, hogy most aztán nagyon meg vannak bántódva az azeri eljárástól. Márpedig, noha Szijjártó Péter maga is járt Bakuban, ő nem a külügyminiszter „csak” a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára. Így megszólalása vagy egy hatalmi átrendeződésnek, vagy Martonyi János külügyminiszter eljövendő elmozdításának, esetleg mindkettőnek is előhírnöke lehet. Kijelentése, hogy „sokaknak élénk a fantáziája, de a helyzet az, hogy egy száraz nemzetközi jogi eset és két ország gazdasági együttműködése semmilyen módon nincs hatással egymásra”, több kérdést is felvethet. Akár azt is, hogy milyen befolyás alatt nyilatkozta ezt Orbán Viktor korábbi személyes szóvivője, és immár külpolitikai polihisztora. Nyilatkozata ellenben előjelét adta, hogy talán a kormányzat végre hajlandó valamelyest komolyan venni azt a helyzetet, amit Orbán Viktor bakui fogolymutyija teremtett.

S talán ugyanezt jelzi azt is, hogy a vasárnapi délután során közlemény jelent meg arról, hogy Németh Zsolt hivatalába kérette Azerbajdzsán budapesti nagykövetét. Csak a margón jegyzem meg, hogy Németh Zsolt sem a külügyminiszter, hanem annak parlamenti államtitkára. A berendelő szép üzenet, a kormányközlemény azon zárópasszusa, hogy „Magyarország Külügyminisztériuma megragadja az alkalmat, hogy ismételt nagyrabecsüléséről biztosítsa Azerbajdzsán Köztársaság Budapesti Nagykövetségét” kissé sok nyálat tételez fel a bélyegleragasztáshoz. Mert kétségtelen, hogy vannak bizonyos diplomáciai fordulatok, melyeket illik betartani, de a fenti megfogalmazás talán mégsem az éles elhatárolódást hangsúlyozza ki. Sokkal inkább egy olyan fordulat, ami olyan, hogy „nagyon sajnáljuk [nyal], hogy kellemetlen [nyal] Önöknek [nyal], de kénytelenek [nyel] vagyunk/voltunk [nyal], valamit csinálni [nyal, nyel, alsógatyába szájat töröl]”. A cinizmus netovábbjaként játszva le ezt a tragikomédiát, mert Baku még a hivatkozott nemzetközi egyezmény betűinek betartásával sem okvetlen szegte meg a szavát. Lévén az nem zárja ki úgy tűnik az elnöki kegyelmet. Így a kormányzat kommunikációs cinizmusát alighanem a hazugság szinonimájaként is kezelhetjük.

Időközben a hazai portálokra is beszivárgott az a hír, hogy Azerbajdzsán magyarországi nagykövetségének létrehozási célja Ramil Safarov kimentése a magyar börtönből. Ennek fényében a hazai külügyi apparátus felkészületlensége, és óvatos nehezményezése különösen szembeötlő. A vontatott reakció pedig továbbra is magyarézatra szorul. Beleértve azt is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, illetve Martonyi János külügyminiszter miért hallgat. Lett légyen a nyilatkozatuk bárminemű. Az utóbbi esetben akár a lemondás felajánlása, mely kétségtelen udvarias gesztus lehetne mind az örmények felé, mind a miniszterelnök felé. Orbán Viktor felé már csak azért is, mert bár a miniszterelnök tárgyalt a kiadatásról, Martonyi lemondási gesztusa bűnbakot szolgáltatna ahhoz, hogy most éppen ki más tehet a saját hibájáról. Talán Szijjártó Péter vitatható színrelépése is ehhez szolgáltat előjátékot. Miközben persze még várható talán továbbra is egy nyilatkozat, miszerint Gyurcsány Ferenc tehet az egészről. Annyiban mindenképpen, hogy a DK vezetője annak idején nem ült fel az azeri kormánynak, és nem adta ki a baltás hadnagyot. Így aztán Orbánra várt a csőbe-húzhatósági próba, melyen könnyűnek találtatott. Pedig, ha annak idején Gyurcsány kiadja Ramil Safarovot, akkor mindez nem történik meg vele. Nem igaz?

De természetesen mindez még várat magára, ahogy alighanem még a nyilatkozatháború sem zajlott le teljesen. Várhatóan még bőven lesz válasz a nagy lassan megszólaló külügyi apparátus reakcióra. Akár olyan szinten is, hogy egyre nehezebb lesz megmagyarázni magát a késedelmet is. Egyre kínosabb lehet eközben az a csend, ami hazánkat körülveszi, és egyre inkább csak valami kínos magyarázkodás visszhangjává silányulnak a kormányzati reakciók. Annak a kormányzatnak a reakciói, mely az erkölcstant hivatalos tananyagként kívánja kezelni, de egy gyilkost segít nemzeti hőssé avatni. Mert a hazai vérszegény ejnye-bejnyék kongásai közepette egyre hangosabban ünneplik a baltás gyilkost Azerbajdzsánban. Miközben az Egyházak Világtanácsa is elítélte a hazai részvételt az azeri hőskultusz erősítésében. Ezek a nemzetközi hangok aztán könnyedén elnyomhatják a Németh Zsoltéhoz hasonló „felháborodásokat”. S csak remélni lehet, hogy a hazai elhatárolódási akciók hangjai szintén elég erősek lesznek ahhoz, hogy ne importáljunk a nemzetközi tűzfészkek parazsából.

Simay Endre István