 |
| Forras: Index.hu |
A tanévnyitó ünnepség biztos nagyon felemelő tud lenni, ha
megadják a módját, és jól szervezik. Talán nekem nem volt szerencsém, de igen
kevésre emlékszem, amit ne untam volna rémesen. Általában protokolárisan
ácsorogtunk, és az iskolaigazgatótól kezdve mindenki elmondta a magáét. Mi meg
csak ácsorogtunk, és már a legunalmasabb órán, a legrémesebb tanár
legunalmasabb óráján is inkább ültem volna. Holott legtöbbször csak valami
fülledt tornaterem jutott, és még az iskolaudvarról is sikerült olykor
meglógni. Igaz, nem katonásdit játszottak velünk annak idején.
Ellentétben azokkal a szerencsétlenekkel, akiknek Orbán
Viktor kedvenc paripaneveldéje jutott iskolául. Ám mielőtt bárki megsértődne,
máris korrigálom. A Nemzeti Együttműködés rendszerének Nemzeti Közszolgálati
Egyeteméről van szó, aminek remekbe elszabott évnyitójáról bejárták a hírek a
médiát, ahogy az Index.hu
is részletesen beszámolt róla. Ha valaki lemaradt volna róla, annak idején, januárban
a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendészeti Főiskola és a Corvinus
Egyetem Közigazgatástudományi Karának összevonásával alapították meg a
közszolgák új versenyistállóját. A fenébe. Már megint. Biztos a nemzeti lószámlálás
utóhatása. De lehet, hogy csak az a tudatalatti, hogy annak idején a Ludovika
lovardájával rokonságot tartó Alfa Filmszinházról mélyebb emlékeim vannak, mint
a tisztképzőről. Szinte sajnálom, hogy 1993-ban kiégett, mivel sok jó filmet
láttam ott annak idején. De most el is vágom ezt a filmet, és térjünk vissza az
évnyitóra.
Különösen, mivel nem azért lett nevezetes, hogy milyen szép
daliás katonalegények, és pirospozsgás leendő népszolga-leányok vonultak fel,
és ünnepelték önfeledten az új egyetem új évének megnyitását. Sokkal inkább
arról, hogy majd csak a közeli napok fogják megmutatni, hányan lettek
ténylegesen rosszul, kaptak napszúrást. Mert abban az összes tudósítás egyet
ért, hogy melegben, a tűz napon állni alakzatban rosszat tesz az egészségnek.
De nem tesz jobbat a morálnak sem az, ha valaki a tűző napon vár a semmire,
miközben a beszállingózó protokollvendégek az árnyékban foglalnak helyet. Rejtő
Jenő egyik örökbecsűjét, a „Járőr a Szaharában” című könyvet, juttatva az ember
eszébe: „Most maga szemléltető oktatásban
részesül majd. Ez úgy történik, hogy én itt az árnyékban oktatom az újoncokat,
maga meg ott a napon áll és szemléli. Ha elmozdul, akkor vasra veretem, maga
vizenyős agyú, mélabús teve.” Tehát a nemzet őrmestere, az árnyékban
oktatta az újonc rektort, miközben az érintettek ájuldoztak a napon. Mert ki is
vitathatná, hogy olyan politikai uborkaszezonban ennél fontosabb dolga nem is
akadhatna Orbán Viktornak. Az apró-cseprő örmény és azeri problémákkal elvégre
nem kell foglalkoznia. Az számára tulajdonképpen nincs is gondolom. Meg
különben is. A napon ájuldozó egyetemisták nem tesznek fel kérdéseket, az
újságírókat meg menet közben is le lehet rázni egy ilyen eseményről elmentében.
Bár lehet, hogy sokan neki kívánták a részt vevőkből a
hasonló élményeket a napon-aszalás szenvedő alanyai közül. Meg talán annak is,
aki szerint teljesen rendben levő arra felkészületlen egyetemistákat kiállítani
a napra. Lehetőleg víz nélkül. Bár ez lehet technokrata megközelítése a
helyzetnek akkor, ha mellékhelység sincs. Mert ugyebár, amit nem isznak meg,
azt ki se kell engedni a kétbetűs helyen. A rektor és a díszpintyek, izé,
díszvendégek meg majd megoldják. De legalább elmondhatják majd a diákok, hogy a
közszolgálatért meg kell szenvedni. S erősítheti bennük az összetartozás
érzését. Unokáiknak is elmesélhetvén, hogy: „Emlékszel arra a baltásgyilkosos
nyárra? Tudod, amikor ott ájuldoztunk a napon”. Összetartozást szítva a napon
pörkölt katonák és a volt „Államigazgatási” kislánykái közt. A NER házi tűzhelyeinek
nagyobb melegségére. Meg aztán az is lehet, hogy ez az évnyitó már a kiképzés
része. Elvégre sosem lehet tudni, mikor kell majd helytállniuk valahol a
melegebb éghajlaton. Nem ahova közszolgaként kívánják majd őket, hanem Afganisztánban
vagy Azerbajdzsánban. Talán még Örményországban is, bár az éppen most szakít
meg hazánkkal minden néven nevezhető kapcsolatot. De talán még sikerül
helyrehozni belőle valamit az alatt a pár évtized alatt, amíg a mostani
ludovikások nyugdíjba nem mennek majd. Majd egyszer.
Az iskola pedig igenis készítsen fel az életre. Aki meg nem
érti még azt sem, hogy miért kell a közszolgálatra külön összevont egyetem,
annak igazán hiába is magyarázná Orbán Viktor és Patyi András rektor, hogy a
napszúrás márpedig szükséges a képzésükhöz. A közszolgálati kaszt pedig tanuljon
meg megszenvedni az eredményekért. Legyen az akárcsak egy iskola és tarkóégető évnyitó.
Ebben a szép nagy gazdasági, politikai és hatalomkísérleti telepén a
tündérmesék csatatáltosainak. Összhangban azzal a
dzsentrinosztalgiás felelősségkerüléssel, melyből a miniszterelnök önálló
tanszéket nyithatna annak a teljesítménynek az alapján, amit a Ramil Safarov
kiadása kavarta nemzetközi botrány kapcsán mutatott be.
Simay Endre István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése