2012. szeptember 29., szombat

A nemzeti edzés kormányprogramja.


Forrás: Népszava.com

 Orbán Viktor szerint, miközben Európa válságban van, hazánkban a sport tematizálja a közvéleményt. Ezt az MTI-re hivatkozva több hírforrás is emlegeti annak kapcsán, hogy a miniszterelnököt meghívták beszédet mondani a Budafoki Munkás Testedző Egyesület (BMTE) megalakulásának századik évfordulója alkalmából tartott rendezvényen. Világos, hogy a rendezvény szervezőire az dobja az első medicinlabdát, aki nem emelete volna egy összejövetel fényét a regnáló miniszterelnökkel. No meg az, aki elbírja dobni azt a bizonyos nehezített labdát, mert elképzelhető, hogy külön edzésprogram kell majd még ehhez is, a satnyuló nemzeti izmok országában.

Azért tehát, hogy ez a vészes edzettlenség ne érje utol a felnövekvő ifjúságot, már bevezették a mindennapi testnevelést. Ami a szakmunkások következő generációi számára is egyenesen közművelődési célként jelenik meg. Talán azért is, hogy legalább fizikailag edzetten tudjanak futni a munka után. Miközben bottal ütik a megélhetést biztosító, és nem statisztikai közmunkát nyújtó munkahelyek nyomát. Mert a hazai recessziós hírek fényében akár disszonánsnak tűnhet az európai válság emlegetése. Kicsit hasonló asszociációkat keltve, mint a régi szocreál viccben: „A nyugat a szakadék felé tart, de mi egy lépéssel előttük haladunk”. De ez egy olyan vágányra terelné a gondolatokat, amely vágányon már sokszor véleménytorlódás jelei mutatkoznak. Igaz, az sem újdonság, hogy a miniszterelnök igazi sportember. Például a személyes felelősség elöli megfutásokban egészen jó IMF-tárgyalási részidőket tud felmutatni. Jó hosszúakat, melyet pártjának hű katonái is legalább ki tudnak használni arra, hogy a pillanatnyilag kihívónak számba jöhető Bajnai Gordont sározzák kicsit az előző megállapodás kapcsán. Így a Fidesz prominensei például a karakterrombolást is önálló sporttá emelték.

Ám a BMTE-rendezvény értelemszerűen nem ilyen sportágakról szólt, hiszen az amatőrszinten játszó futballistából lett politikusvezér a tényleges sporttal kapcsolatos mondatokkal is ellátta a hallgatóságot. Mondván, hogy például ki lesz majd dolgozódva kormányzatilag a nem látvány-csapatsportágak új támogatási rendszere. Ezzel már csak azért is kár lenne vitatkozni, mert tényszerűen ismert a mozgásszegény életforma káros hatása. Mármint fizikailag, élettanilag is káros hatása, mert az, hogy a mozgás hiánya fokozza a gondolkodásra való hajlamot, már szintén régóta ismert. Tehát annak a programnak a beharangozása, miszerint a kormányfő a kormány nevében meghirdette a vonatkozó tervszámokat,igen dicséretes. Elvégre igenis legyen mihez tartania magát a magyarnak. Azon meg már szinte fel sem akadunk, hogy másfél évvel a választások előtt öt, illetve tíz éves kormányprogramot hirdetett meg. Hiába, az ifjonti évek hevülete vissza-visszatérhet. Amikor is, egyetemistaként, még az öt éves tervek világa volt az irányadó Orbán Viktor számára. S olyan társadalmi rendszer, aminek belső törvényei garantálták az évtizedekre szóló hatalomba-rögzülést. Talán a választási rendszer folyamatos változásait is ez a nosztalgia motiválja. No meg persze az a bölcs belátás, hogy egy olyan bölcs vezetőt, aki IMF-tárgyalásoktól, romkocsmákon keresztül a sportolói tervirányszámokig mindent átlát és kézben tart, igazán nem akarhat leváltani senki. Különösen, mivel hamarosan talán már a banántermesztés ügyében is intézkedni fog végre.


Tehát teljesen rendben is van az, hogy Orbán Viktor személyesen nyilatkozott meg arról, hogy öt év, majd újabb öt év múlva hány százalékra kívánja emelni az aktívan sportolók arányát. Leszögezve egyben, hogy mi is tekinthető aktív sportnak. Az általa heti kétszer fél órába persze kérdés, hogy beleszámít-e egy párt által meghirdetett egészségügyi séta. Mint például az a menetelgetés, amit a Jobbik szervezett. Elvégre előfordulhat, hogy az ott részt vevők tulajdonképpen csak a kormány edzésprogramja iránti szimpátiából mentek az utcára. Teljesítve a rájuk eső sétapenzumot. Vállalva azt is, hogy leöntötték őket vízzel egy ablakból. Talán azért, mert maratoni futóknak nézték őket, és csak segíteni akartak nekik lehűlni. Ahogy a gárda-reinkarnációk is csak a kormányfő meghirdette edzőprogramokat hajtják végre. Néha, érthetően, a rendőrség védelme alatt. Az meg csak egy kis retorikai túlértékelése a helyzetnek, amikor a Jobbik tüntetésén Murányi Levente arról beszélt, hogy „nincs szebb dolog a világon, mint kommunistát lőni”. Elvégre a céllövészet olimpiai sportág. Így a Jobbik és a gárdákok csak részt kérnek abban az országos edzőprogramban, amit Orbán Viktor hirdetett meg az ország számára. Lövészet, hazafutás, esetleg cikk-cakkban, miegymás. Az edzésprogramban, amelynek részeként BMTE-rendezvényen is felszólalt. De legalább olyan témában, amit sportolóként, annak idején valóban aktívan művelt. Az meg legyen az ő titka, hogy egy alapvetően sportrendezvény felszólalásába miért kell politikai felhangokat beleerőltetni. Pályát nyitva ahhoz is, hogy annak kapcsán ugyancsak hasonló, a politikát érintő gondolatokra jussunk. Mert amennyiben az egészségügyet firtatnánk, akkor hamar eljutnánk oda, hogy némi következetlenség egy sportrendezvényen azon polemizálni, hogy nálunk a mindennapi testnevelés a gumicsont a válság helyett. Különösen, ha a médiaszabadságot orbanánia keretei között úgy képzelik el, amit a Klubrádió esete mutat, vagy a nagy internetes tűz-szűrőkanál megálmodója hisz.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook