Homok a kampánymalomban.

Forrás: www.haon.hu

A következő választással kapcsolatos vélemények a regisztrációtól az esetleges összefogásokig sok témát lefedtek. Ez részben jó abból a szempontból, hogy alkalmat ad a különböző nézőpontok megvitatására. Másrészt azonban könnyen előfordulhatnak olyan kommunikációs csapdák, melyek nyomán olyan tematizálása indul meg egyes kérdéseknek, mely alapvetően nem vezet sok eredményre. Miközben természetesen megmaradnak azok a kérdések is, melyek mentén nehéz eldönteni, hogy melyik csoportba is soroljuk. Alighanem ilyen dilemmát jelenthetett Gyurcsány Ferenc éhségsztrájkja, melynek kapcsán ugyancsak különböző értelmezésekről szóltak a hírek. Ellenezve, vagy éppen támogatva, ezt a fajta fellépést a választási törvénnyel kapcsolatban. Időközben a választási törvény, beleértve az előzetes feliratkozást érintő részeket is, ugyancsak haladt a maga útján. Függetlenül attól, hogy az ellenzék milyen tiltakozással élt az ügyben, és függetlenül attól, hogy milyen érzeteket kelt az a megoldás, amit például Lázár János végül beterjesztett.

Így a súlypontok érthetően arra a kérdésre kezdenek átcsoportosulni, hogy milyen kommunikációval, és mit tud kezdeni az ellenzék saját magával. Az az ellenzék, amely korántsem egységes, és a jelenlegi kormányzat leváltását is esetleg különbözőképpen akarja megoldani. Egyedül, vagy összefogással, mely receptúrák közül majd csak az eredmény fogja igazolni vagy cáfolni azt, amely működőképes lehet, vagy lehetett volna. Ebben a kicsit kavargó jelenben alighanem komoly érdemi gesztusnak tűnik, Gyurcsány Ferenc lemondása a miniszterelnök-jelöltségről, és kijelentése, hogy tulajdonképpen bármelyik másik demokratikus vezetőt hajlandó támogatni, ha az élet úgy hozza. Ezzel látszólag sok minden okafogyottnak látszik, és alighanem néhányan a jobboldalon elégedetten dörzsölik össze a kezüket azzal, hogy: lám Gyurcsány Ferenc megtette az első lépést ahhoz, hogy eltűnjön a politikai süllyesztőben. Ugyanakkor teljesen logikus lépés mindez, ha figyelembe vesszük, hogy a Demokratikus Koalíció (DK) vezetője ténylegesen megosztó személyiséggé vált a politika színpadán. Így visszalépése sokkal inkább szolgálja azt, hogy ne akadályozza sem a megegyezéseket, sem szavazatszerzést a választásokhoz közeledve. Úgy is mondhatnánk, hogy az éhségsztrájk ráirányította a figyelmet a regisztrációra, és ezen keresztül magukra a választási törvényekre. A visszalépés és a kiegyezési gesztus pedig ráirányította a figyelmet a választások technikai lebonyolítására, az esetleges összefogások szükségességére.

Ezen az sem változtat, hogy az ellenzéki pártok jelenleg néha inkább azt látszanak keresni egymásban, ami elkülöníti őket egymástól. S kevésbé azt, ami stratégiailag a megállapodásokat sürgetné. Ezzel párhuzamosan azt sem érdemes elfelejteni, hogy az említett lépés csendes előkészítése folyamatosan zajlott már korábban is a DK berkeiben. Elegendő ehhez visszaemlékezni például Vadai Ágnes előtérbe kerülésére a párt kommunikációs tevékenységében, a médiaszereplések és a parlamenti munka során egyaránt. Ahogy például korábban az ellenzéki együttműködésekről szólva, már ő volt az egyik beszélgetőpartner. Azonban az is nyilvánvaló, hogy a tényleges pozícionális kérdésekben a DK, és nem a személyes találgatások lesznek majd az irányadóak. Találgatni ugyanis lehet akár abban is, hogy Gyurcsány Ferenc gesztusainak mi lehet a közvetlen következménye például a Fidesz esetében. Az ugyanis kétségtelen, hogy a nagyobbik kormánypárt elég sok mindent megtett annak érdekében, hogy az egykori miniszterelnököt démonizálja. Részben Orbán Viktor szerepét, súlyát szintén a Gyurcsány Ferenccel való szembenállás jellemzi. Eközben sok szempontból a Fidesz a kommunikációs stratégiáját arra építette fel, hogy kihasználja a közvélemény megosztottságát. Rájátszva arra, hogy a DK vezetője sokak szemében személyében elutasított politikus. Ez a törekvés jól látszott a szakdolgozati vita kapcsán, de az éhségsztrájkkal kapcsolatban megfogalmazott Fidesz-reakciók esetében is.

Az ellenzékkel kapcsolatos személyre szabott kommunikáció jelenleg akkor lenne kampányszempontból teljesen érthető, ha a DK lenne a legerősebb ellenzéki párt, illetve a kampány finisében lennénk. Ebből az, hogy a DK jelentőségét ki milyennek tekinti, az persze lehet éppen úgy egyéni vélemény, mint az is, hogy az alapító elnök személye mennyire szimpatikus. Azonban, akár az internetes fórumokat olvasgatva, akár a hivatalosabb reakciókat nézve, azt a véleményt próbálja a jobboldal és tábora sulykolni, hogy Gyurcsány politikailag már leírható, és a DK, mint párt fajsúlytalan. A két látszólag különálló, és részben ellentmondó állításhalmaz közös metszete lehet az, ha a Fidesz-ben a személyes motivációk eredőjeként élhet az a feltételezés, hogy Orbán Viktorhoz hasonlóan a DK vezetése is örökre bebetonozottnak tekinti magát. Erre például legalább részben rácáfolt a miniszterelnökségi jelöléstől való távolmaradás bejelentése. De más tekintetben is szórhat némi homokot a kormányzati kommunikáció, és a miniszterelnök körül forgolódó csapat által működtetett gépezetbe a DK elnökének megnyilvánulása. Amíg ugyanis karakteralapú és nem programalapú a kommunikáció, addig az adott személy hatékonyan tudhatja kisiklatni a jól bejáratott csatornákat. Előállhat tehát az az eset, hogy Gyurcsány Ferenc olyan kommunikációs lépéskényszert okoz a Fidesz-környékén, amire nincs kidolgozott, és Orbán Viktor által is jóváhagyott válasz. Ennek eredménye pedig könnyedén lehet egyfajta kapkodás. Különösen akkor, ha a nyilatkozók esetében a személyes lojalitás fontosabb, mint a felkészültség. S akkor nem is számoltunk azzal a párszor már felmerült véleménnyel, hogy Orbán Viktornak személyesen van el-, vagy leszámolnivalója a volt miniszterelnökkel. Esetleg személyes kudarcfélelem fűti. Lévén erre nézve nem igazán találtam a jelenlegi miniszterelnöknek tulajdonítható kijelentést. Ha azonban esetleg ez lenne a helyzet, akkor a DK vezetője akár hosszabb időre is féllábassá teheti a kormányzati szócsöveket.

Amennyiben ez következne be, akkor igazolhatja azt a stratégiát, ami mentén Gyurcsány Ferenc kitart addig, ameddig alkalmas arra, hogy magára vonjon a Fidesz össztüzéből annyit, amennyit lehet. Mivel pedig eltekint a jelöltségtől, ez végső soron a saját személyes karrierjét nem veszélyezteti, miközben egy kettős kommunikációs célpontot jelenthet a Fidesz számára. Mert óhatatlanul meg kell osztania az erőket a DK vezetője, és a potenciális jelölt között. Különösen, mivel a Fidesz választási propagandája korábban sem a programközpontúságáról híresült el. Ezzel párhuzamosan tulajdonképpen mindannak az erőfeszítésnek jó része egy csapásra kidobottá válik a választási kampány szempontjából, amit Gyurcsány Ferenc személyének kikezdésére fordítottak. Kezdhetik keresni az új célpontokat, vagy némi meghasonlás árán, de kidolgozni egy vitaálló programot. Az országnak az utóbbi, akár nyer a Fidesz, akár veszít, csak használna, de ahhoz szakítani kellene a tündérmesékkel, szabadságharcos retorikával, az ellenségképek, bűnbakok keresésével, az érdemi viták félre vitelével.

Simay Endre István