Felhőtlen nyugdíj-felelőtlenség.

Forrás: parameter.sk

 A hazai nyugdíjbiznisz újabb állomásához érkezhet azzal, ha a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő verheti dobra a Nyugdíj- és Adósságcsökkentő Alap értékpapírkészletét. Mármint az ott levő értékpapírokat. Erről a HVG akként emlékezik meg, hogy megnyílt az út a maradék nyugdíjpénztári vagyon eladása előtt. Ez szinte azonnal felveti azt a gondolatot, hogy annak idején ugyebár azért kellett a magánynyugdíj-pénztárakból elüldözni az embereket, és annak vagyonát állami megőrzésbe venni, mert azok csak eltőzsdéznék. Ez a gondolatmenet már annak idején tekintélyes léket kapott a MOL-vásárlás kapcsán, de alig hiszem, hogy Selmeczi Gabriella fő nyugdíjmegőrzés-ügyi megbízott túl sok álmatlan éjszakát könyvelhetett el ennek kapcsán. Ahogy azt is simán elkönyvelhettük, hogy valahogy az egyéni számlákon való könyvelés sem akart úgy alakulni, amint azt ígérték a kormányzati oldalon.

Így aztán talán keveseket lep majd meg, amikor a vagyon faggyúmécsesek kormozó lángjaihoz hasonlóan füstöl el a szinte semmibe. A baj azonban nem jár egyedül. Ez ugyanis megint előtérbe emeli a kormányzati gazdaságpolitika következetlenségeit, és azokat a veszteségeket, költségvetési lyukakat, amelyeket a Matolcsy-féle tündérmeseírásnak köszönhet az ország. S persze alkalmat adhat felidézni azoknak a pénzeknek a kormányzati eltőzsdézését, elolvasztását, amit a következő évektől vett kölcsön a kormányzat. A nyugdíjak tekintetében ugyanis kifejezetten a jövőt illető ígéretről beszélhetünk. S ezen az sem változtat, ha Matolcsy György szerint több rossz szokásunk is van. A végeredmény mégiscsak az, hogy a HVG szerint, alighanem az árfolyammozgások miatt is, mintegy 200 milliárdos értékvesztést lehet elkönyvelni a nyugdíjak alapjaként tekinthető papírok kapcsán. Kérdés lehet persze, hogy a szigorúan vett gazdasági vonatkozásain kívül ez mennyiben érinti a mindennapokat. Mert az teljesen nyilvánvaló, hogy a gazdaságban megnyíló réseket valamilyen formában be kell tömködni, melynek talán egyik lépése, hogy az adózással kapcsolatban szinte folyamatosak a változások. Amihez kapcsolódik az a vélemény, hogy a nyáron nagy vehemenciával elfogadott költségvetés kukaéretté vált.

A politikai hatások alighanem hosszabb távon kapnak szerepet majd, melyben egyre kisebb a jelentősége a Fidesz szóvivőjének szavahihetősége. Selmeczi Gabriellát lassan talán már saját párttársai sem tekintik többnek, mint az éppen uralkodó hangulati szélirány jelzőeszközének. Függetlenül attól, hogy valójában milyen információs állapottér az,a miről tudósít. Végső soron Orbán Viktor szavahihetősége is lehet hit kérdése. Elvégre a hit nem igényel tényeket, és nem kíván magyarázatokat. Aki tehát feltétlen hinni akar a miniszterelnöknek, azt nem fogják zavarni az olyan apróságok, mint például az IMF-lista ügye legutóbb. Mely lista állítólag szintén tartalmazta a nyugdíjakat érintő kérdéseket. Szeptember elején, még azt lehetett tudni, hogy az IMF nem kérte például a nyugdíjak csökkentését. Varga Mihály tárgyalóminiszter mintegy másfél héttel később azt sugallta, hogy de bizony, kérte az IMF a nyugdíjmegszorításokat. Igaz, erről azt követően nyilatkozott a miniszter, hogy részt vett pártja frakcióülésén. Így áteshetett azon a véleménycserén, melyről esetleg a pártelnök véleményével jött ki a sajátja helyett. Bár valószínű, hogy a világbanki szakértőknek van véleményük arról, hogy milyen nyugdíjrendszerre van lehetőség. Összességében a nyugdíjrendszer körüli viták során folytatódhat, és a miniszterelnök után másokra is kiterjedhet az a folyamat, melyet nyugodtan a kormányzati hitelvesztéssel lehet leginkább leírni.

Márpedig a nyugdíjak környékén elszenvedett hitelvesztés túlmutat a jelen állapotokon. Annak természete miatt ugyanis a nyugdíjak alapjául szolgáló források kiszárítása aligha tekinthető másként, mint a jelenben képződött trágyahalom átlapátolását egy időben későbbi pillanatra. Ehhez aligha kell nagy közgazdasági ismeret, mivel azt könnyű belátni, hogy a ma befizetést teljesítők előbb vagy utóbb, de megjelennek majd a nyugdíjasok sorai között. Ha pedig az államilag pártolt öngondoskodás körül elfogy a levegő, akkor az állam majdani gazdaságának kellene tudni kitermelni a majdani nyugdíjakat. Ez a hitelességi válságon túl egy olyan felelősségi válságot is sejtet, amiről ritkábban esik szó. Ezt sokkal inkább az ezzel rokon hatású, de talán rövidebb távon érvényesülő államkötvények kapcsán szoktak megemlékezni. Melyek kamattal terhelt költsége szintén valamikor a holnapok során fog jelentkezni. Szintén időugrásnak téve ki a tündérmese békájának hátsóján kitüremkedett recessziós salakanyagokat. A ma költségvetési hiányának szagát átterelve évekkel későbbre. Amibe a majdani kormányoknak kell majd belelépni, mivel a választási törvénymanipulációk sem feltétlenül fogják garantálni azt a vágyat, hogy évtizedek múlva is Matolcsy legyen miniszterelnök. Bár, ha nem tekinteném a generációkat sújtó hatásokat, megérdemelné, hogy ezt a halmot neki kelljen eltakarítani. Orbán Viktor jobb-kezeként.

A korábbi gyakorlat azonban sokkal inkább a padlássöpréses technológiában látja a kormányzat továbbra is a gazdasági problémák megoldását. Noha alighanem egyre csökken a padlások száma. Nem véletlen talán, hogy újra, és újra felmerül a Magyar Nemzeti bank tartalékainak becsorgatása a matolcsyzmus eresztékeibe. Bár Békesi László már korábban figyelmeztetett arra, hogy például a valutatartalék lenyúlása államcsődhöz vezethet. A Fidesz államcsőd felé robogásáról, a Fidesz klientúragazdagítási ténykedésével kapcsolatban mostanság is megfogalmazott a volt pénzügyminiszter. Bár jó lenne, ha ennél enyhébb hatású megoldások állnának végül rendelkezésre. Ez természetesen sokkal inkább egyfajta általános gazdasági állapotot jellemez és nem csak a nyugdíjakat érinti. Miközben persze a Fidesz-t egy államcsőd megmenthetné attól, hogy viselnie kelljen a nyugdíjalap-herdálásokért a közvetlen felelősséget. Így korántsem biztos, hogy a jövőnek tett ígérettől a rosszabbul aludnának. A személyes felelősség ugyanis szinte rutinszerűen szétmaszatolható a frakciótól az egyes gazdasági posztokat betöltő középvezetőkön keresztül annyi emberre, hogy végül aligha kell tartani tőle. S hogy mi lesz majd a nyugdíjasokkal? A kormányzati szereplők nyilván már öngondoskodtak ezügyben. Így alighanem annak a tanácsnak a megfogadása sem okozna gondot, ami a hazai nyugdíjrendszer befagyasztását javasolja..

Simay Endre István