2012. szeptember 2., vasárnap

Az azeri balta ára.


Forrás: http://www.armouronline.com
 A magyar kormány abbéli döntése, hogy egy nemzetiségi alapon elkövetett brutális gyilkos legjobb helye az az ország, ahol nemzeti hősnek tekintik, finoman szólva is felér a hibával. Tekinthetnénk persze szimplán idiotizmusnak is, de ilyet nem biztos, hogy illik leírni. Ez lemérhető azokon a hullámokon, amit vetett a világ legkülönbözőbb helyein. Olyan hullámokat, melyre egészen egyszerűen nincs már további behatása a hazai vezetésnek. Egész egyszerűen, mert más országok politikusainak, gazdasági döntéshozóinak a nyilatkozási, döntési kompetenciáit érinti. Ezt szemmel láthatóan kicsit nehezen, vagy sehogy sem veszi tudomásul sem a miniszterelnök, sem a szóvivői. De valahogy a külügyi apparátust is szemmel láthatólag szinte a hallgatagságig sokkolta a saját hülyesége.

Nem azért, mintha nem születtek volna magyarázkodási kísérletekre utaló közlemények, vagy ne sikerült volna ehhez csatlóst találnia a kormányzatnak. A hazai legprimitívebb magyarázkodások tulajdonképpen abba az azeri állításba kapaszkodnak, melyekről korábban is adtak ki közleményt. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy Baku szóvivői Orbán saját fegyverét fordították a hazai kormány ellen. Másról adtak ki előzetes nyilatkozatot, és mást tettek. Amit csak cizellál, hogy az azeri követség felállításának egyik fő célja éppen ez a mentési akció. Orbán Viktor pedig szemmel láthatólag úgy meglepődött ezen, hogy nem győz hallgatni. Pocsék érzés is lehet belenéznie abba a bizonyos félázsiai tükörbe. Ugyanakkor megnyilatkozott Selmeczi Gabriella, aki szerint teljesen rendben levő ügyletről van szó. Ehhez csatlakozik a Magyar Nemzet című orgánum, amikor egy azeri levélre hivatkozva lehazugozza a bakui vezetést. S mielőtt bárki félreértené, ez formállogikailag akár igaznak is tekinthető lenne, ha csak ezt néznénk. Bár inkább még akkor sem. Ám furcsa módon nem sikerült megtalálni azokat a forrásokat, amelyek a hazai kormányzat, ne adj’ Isten Orbán Viktor személyes tiltakozását közvetítenék. Elvégre az azeri elnök szerint személyesen Orbán Viktorral sikerült megállapodnia. S persze érdemes figyelembe venni, hogy Orbán Viktor a saját hülyének nézetését a karabahi incidens évfordulójára időzíttette. Szívességet téve az azeri vezetésnek, és különösen jelentőssé, cinikussá, és nemzetközileg súlyossá varázsolva a helyzetet.

Ha mindebből leltárt kívánnánk vonni akkor az szemmel látható, hogy a külügyminisztérium apparátusa olyan messze van a reálpolitikától, mint Makó a Tau Cetitől. Vagy a Szíriusztól. De az is nyilvánvaló, hogy Orbán Viktortól sem teljesen távolítható el az ügy. Noha az apparátus megpróbálja relativizálni és a miniszterelnöktől távolítani a felelősséget. Megpróbálva rátolni a bakui vezetésre. Arra a vezetésre különben, akikkel különben gazdasági megállapodásokat is kötöttek korábban. Mert az a fránya Smith-ügynök elkésett a muszájdzsekivel. Ellenben pusztán a nyilatkozatháborúknak is meg lehet az a közvetlen következménye, hogy a beígért azeri pénzsegítség elmarad. Bár morálisan talán jobb is, mert legalább a kegypénzfelvétel látszatát levenné a kormányról. Júdást már csak azért sem keverném ide, mivel az óhatatlanul a messiás szerepét kölcsönözné vagy a baltás gyilkosnak, vagy a miniszterelnöknek. Márpedig egy gyilkosnak ilyet még kölcsönbe se. Orbán Viktor meg enélkül is terven felül el van látva messianisztikus beképzelésekkel. Összességében a gazdasági leltár nagyon negatív lehet, mivel még az azeri pénz beérkezésekor is nyilvánvaló, hogy az IMF-tárgyalások további halasztódásával kell számolni. Rontva a tündérmese országának a pénzét, és gazdasági kilátásait. Azokat a kilátásokat, melyek már jelenleg is a recessziós béka kloákájával vannak köszönő viszonyban. Alulról és messziről.

Az emberi leltár is nyilvánvaló. Az, hogy Orbán Viktor ismét olyan döntést hozott, vagy olyan döntést hagyott meghozni, melynek következményével képtelen személyében szembe nézni. Alighanem ezzel magyarázható, hogy a jelen írás megszületéséig Selmeczi Gabriellára hagyta a megnyilatkozások piszkos munkáját. Arra a szóvivőre, aki eddig se sok pozitívumot tudott felmutatni tevékenységével. Amivel a külügyi apparátus közvetett ekézésével, annak felkészületlenségére irányítva a fényeket, többet ártott talán mint hasznát. De azt megelőzte, hogy Orbán Viktornak nem kell közvetlen konfliktusokkal szembe néznie. Olyan körülmények között, amikor más országokban, de leginkább Örményországban, elnöki szinten verte ki a biztosítékot Ramil Sahib Safarov hazaengedése. Főleg, mert olyan biztosítékra hivatkozik a hazai szóvivői kamara, ami szemmel láthatóan nincs. Igaz, hazai nyilatkozatokból még hiányzik Gyurcsány Ferenc felelősségének megtalálása az ügyben, és Szijjártó Péternek a bulvárkacsás megnyilatkozása, vagy Kumin Ferencnek az a véleménye, hoyg tulajdonképpen csak az elvakult buta bloggerek keverik a problémát. Esetleg Navracsics Tibornak a mindent megmagyarázó és történelmi fellegekbe távolító nyilatkozatát is várnám az ügyben. Utóbbit már csak azért is, mert Hrayr Tovmasyan örmény igazságügy-miniszter gyakorlatilag nyíltan lemondásra szólította fel a Közigazgatási- és Igazságügyi Minisztérium (KIM) vezetőjét. Orbán reakciója, illetve annak hiánya bizony további tápot adhat arra, hogy ismét felvesse a hatalmi centrum felelősségét az ügy akár kül-, akár belpolitikai következményeiben.

S nem véletlenül a következményeket említem, hiszen a döntés felelősségéből nem lehet kipávatáncolni. Bármennyire is szeretné ezt Orbán Viktor. Bármennyire is sikerült szinte egész eddig pályafutása alatt a személyes közvetlen következményeket ígérő helyzetek elől menekülni, most előfordulhat, hogy a helyzet utoléri. Azonban a korábban felvetett egyik következmény kétségtelenül a szélsőjobboldal hazai bíztatása lehet. Erre utalhat az, hogy a kormányzat hivatalos álláspontja mellett eddig egyedül a Jobbik kötelezte el magát a parlamenti pártok közül. Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezető-helyettese, a parlament külügyi bizottságának alelnöke ugyanis egyetértéséről biztosította Orbán Viktor csapatát. S talán érdemes emlékezni arra az ennek fényében talán lassan felértékelődő esetre, amikor Szálasi esetleges rehabilitációjának ötletétől Navracsics Tibor sem kívánt azonnal elhatárolódni. S talán kár lenne itt külön kitérni arra, hogy Szálasi kormányzata éppen úgy etnikai alapon kívánta megkülönböztetni az egyik embert a másiktól, mint az azeri baltaforgató. Bár méltatlan lenne talán Navracsics Tibort meggyanúsítani azzal, hogy pártolja az etnikai tisztogatásokat, kétségtelen, hogy akkori reakciója előfutára belpolitika hazai radikalizálódásának. Melyhez most Orbán Viktor, és a vele egyet értő Jobbik jelentős téglákat tett hozzá. 

Az azeri balta, illetve a baltás gyilkos hazaengedésének árfolyama továbbra is bír mind a külpolitika, mint a belső viszonyok számára jelentős átszámítási értékkel. A külpolitikában nagyon komoly elszigetelődéssel fizethetünk érte. Amely, nem mellesleg, olyan gazdasági elszigetelődést is hozhat, ami csak erősítheti a recessziót. S ezen az azeri pénz és olaj sem segíthet. A pénz ugyanis alighanem nem lenne elég a gazdaság teljes megfinanszírozásához olyan körülmény között, amikor nyugati partnereink nem vesznek át esetleg termékkontingenseket. A’la blokád. Az olaj meg nyilván nem teleporttal kerülne ide, és így olyan területeken kell keresztüljönnie, ahol nem okvetlenül örülnek a hazai döntésnek a kiadatásról. Eközben a belpolitikába is olyan instabilitást vihet be a szélsőséges nézeteknek adott bíztatás, ami nélkül szintén jól el lenne az ország. Márpedig a gárdafelvonulásokkal tarkított hétköznapok anélkül is elég problémásak lehetnek. Ami ebben a leltárban szinte biztos az az, hogy Orbán Viktor nem fog szembenézni a helyzettel. Egyrészt azért, mert lemondani esze ágában sincs, másrészt azért, mert bocsánatot kérnie alighanem olyan belső feszültéséget jelentene, hogy a tű fokán előbb fogja keresztülhajszolni a tevéket. Egészen Bakuig, ha a helyzet úgy hozza. Bár azt hiszem, most van az a helyzet, hogy nem bánnám, ha tévednék. Ha minden felelősségáthárítás nélkül kanosszát járna Jerevánban, elnézést kérne az örményektől, s levonná a személyes következményeket. Legalább egy bizalmi szavazás erejéig. De Orbán Viktor gyanítom, még ezt az árat sem fogja megfizetni. A szélesebb körű baltaköltség meg mindenkit fog sújtani. A szélesebb körű baltaköltség meg mindenkit fog sújtani. S ezen, sajnos, csak tompítani tud csupán minden civil kezdeményezés, tiltakozás a jelenlegi belpolitika hatalmi leosztásában
.

Simay Endre István

6 megjegyzés:

  1. Döbbenetes ez a mélység,kicsit is gondolkodó embernek,miután magából indul ki,ha mást akar megítélni!Elképesztő ez az ostobaság óriási arccal kombinálva,vagy ez a piti csalás amire nem vagy felkészülve.

    VálaszTörlés
  2. Na, annyi lett volna, hogy milyen szánalmas, hogy ez a magát folyamatosan tököscsávónak eladni próbáló figura mennyire gyáva. Nem is emlékszem, a nevezetes "mondtam olyat, hogy ne mi nyerjük a legtöbbet" Friderikusz interjú óta volt-e egyáltalán éles interjúja, én nem emlékszem. Hogy Fletóval mire ment, azt meg láttuk.
    Ja, meg a "mármint a jegybankelnök úr?" :DDD)

    Az mindennek a legalja, hogy pont ő nem mer előállni, mikor egyértelmű, hogy egy személyben ő döntött az ügyben...

    (Még egy zárójel: az milyen már, hogy a jobberek ATV-s(!) cikkre hivatkozva azzal mentegetik, hogy: de hát a CIA is tudott róla! LOL!)
    (fűegér)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végül is.... Kelllett három nap, míg nyilatkozatra ragadtatta magát.... S azt is inkább ne tette volna.

      Törlés
  3. Hát, ha az nyilatkozat, hogy körbeállták, és nem volt hova szaladnia... De a legjobb ez a: "nem tulajdonítok jelentőséget", ez tényleg azt hiszi, hogy az számít, amit Ő gondol erről a szituról? Ez beteges...

    A legszebb, hogy még akár az is kipattanhat, hogy zsebbe fizettek neki az azerek...
    (fűegér)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az utóbbi azért nagyon randa lenne...
      Egyébként ez is jellemző, hogy miközben forr a világ bús tengere, elmegy inkább a kedvenc lovardájába tanévet nyitni.
      http://endresy.blogspot.hu/2012/09/napszurasos-tanevnyito-ludovikan.html
      Biztos mindenki legnagyobb örömére. Főleg az elájultakéra

      Törlés

Comments on Facebook